Szemle

Távol-keleti referenciák, blenderezés és digitális másság, a bensőségesség paródiája, valamint nők száz százalékban – az előttünk álló programhéten is ajánlatos lesz galériákat és múzeumokat látogatni.

William Kentridge önmagával vitatkozik a kilenc epizódból álló Önarckép, kávéfőzőként című sorozatban, mely a Covid-járvány miatt elrendelt karantén időszakát eleveníti fel.

Friss galériák, aprólékos kézimunkák, iszlám ornamentika, zománcok, porcelánok, női lét és anyaság, valamint transzgenerációs klímaszorongás – e heti válogatásunk főbb irányvonalai.

Várnai Gyula, a magyar kortárs művészet középgenerációjának egyik kiemelkedő alakja az őt képviselő acb Galéria kiállítótermében három év után újra önálló anyaggal jelentkezik. Írásunkban az alkotó és Fenyvesi Áron, a galéria kurátora beszél a jelenről – de a kiállítás tematikája kapcsán a jövő is határozott hangsúlyt kap.

Hogyan lehet múzeumi körülmények között emlékezni a múlt egy olyan epizódjára, melyről alig maradt fenn dokumentum, mindössze egy irodalmi és egy filmművészeti alkotás? A Nyílt Társadalom Archívum különleges, több érzékszerven keresztül ható anyaggal, egy képzőművész által összeállított kiállítási dizájnnal tárja a látogatók elé az internálótáborok bezárásának 70. évfordulóján a badacsonyi bazaltbánya mint büntetőintézet történetére irányuló kutatását.

A Kastner Kommunity jogvédő hátterű művészeti projektje arra hívja fel a figyelmet, hogy nem mindenki számára örömteli a gyerekkor; a K.A.S.-ban pedig manifesztálódik az a kézenfekvő kapcsolat, mely összeköti az ökölvívást a szobrászattal. Ajánlónk többi kiállítása további korrelációkra mutat rá: például a perszóna és a hegy, a cigarettahamu és az alkotói folyamat – vagy a körív és az egyenes közöttiekre.

A fotó egy elmúlt pillanat médiuma, míg a film a jelenben zajlik, és folyamatosan a jövőbe mutat – fogalmaz Hámos Gusztáv videóművész, aki alkotótársával, Katja Pratschkéval a fenti kettőt ötvöző, fotószekvenciákon alapuló fotófilmben talált rá a legizgalmasabb kifejezési módra. Munkáik a Mai Manó Házban láthatók.

Refik Anadol török származású Kaliforniában élő MI-művész igazi sztár a nemzetközi újmédia színtéren, akinek alkotásai nem csak a világ művészeti csúcsintézményeiben, de nagy presztízsű szórakoztatóipari események színpadi látványaiként is szemet kápráztatnak – és ez szó szerint értendő. Itthon most először, Debrecenben lehet találkozni egyik munkájával, még szeptember végéig. A kiállítás kapcsán a műfaj nemzetközi színterén mozgó magyar szakértő, Lukács Viola kurátor beszél az alkotóról, valamint az adatvezérelt, mesterséges intelligencia által generált művészet értékeiről és kritikájáról.

A Magyarországon is ismert aktivista, a Moszkva és Washington között lezajlott augusztus elseji fogolycsere során szabadult Szása Szkocsilenko írása Putyin Oroszországának ellenzéki művészeiről.

Idén már húsz éves az Arcus Temporum fesztivál, melyet a Pannonhalmi Bencés Főapátság szerzetesi közössége szervez minden év augusztusának végén. A zenére, irodalomra, képzőművészetre, valamint a mindezeket összekötő és önmagában is programszervező egységként szereplő spiritualitásra mint négy pillérre építkező rendezvény idén a Bazilika felszentelésének 800. évfordulója köré szerveződött, s az Ünnep címet kapta.

A mesterséges intelligencia térnyerése a kreatív iparban és a művészet területén is egy sor kérdést vet fel, melyekre közel annyi az üdvözítően optimista válasz, mint az apokaliptikusan pesszimista. Folyamatosan jelennek meg az új, egyre kifinomultabb AI-eszközök, melyeket művészek is használnak; miközben más művészek attól tartanak, hogy szellemi termékeiket, alkotói stílusukat tudtukon és beleegyezésükön kívül veszik alapul az ezen alkalmazásokat előállító techcégek.

A teljes sötétség és a túlzott fény is okozhat átmeneti vakságot; az álom, a tudatalatti által szolgáltatott képek pedig teljesen partvonalon kívülre helyezik a fiziológiai látást. Az ezen problémákat feldolgozó alkotásokat azonban szemmel is érdemes megtekinteni az e heti válogatásunkban felsorolt helyszíneken.