Interjú

Színes, vidám képek, helyenként nem annyira vidám utalásokkal – Hecker Péter olyan kortárs festő, aki közvetlen módon reagál arra a társadalomra, amelyben él. Kiállítása a hónap végéig tekinthető meg a szentendrei Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyében, erről beszélgettünk vele.

Ismét különleges idő- és intellektuális utazásra invitál a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum. Új kiállítása a 19. század végének divatossá vált szellemi irányzatait mutatja be. A boldog békeidők szalonjaiban ugyanis egyebek mellett a keleti és nyugati okkultista hagyományokat ötvöző teozófiai okfejtések is gyakori beszédtémák voltak. Az izgalmas összeállítás kurátorával, Koch Judittal beszélgettünk.

Az információmorzsák önmagukban sokszor értelmetlenek, de ha összerakjuk, összekapcsoljuk őket, akkor sémákra lelhetünk. A feldolgozott adatok révén hálózatok, összefüggések mutathatnak rá a valóság rejtett folyamataira. Azt, hogy fontos-e a művészek, a művészeti intézmények számára az adat, az adatvezéreltség és a hálózatkutatás, jól mutatja, hogy a 19. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé idei „arculatát” egy adatvezérelt kutatás és annak online platformja adja, melyet Barabási Albert-László és csapata készített el. Ez a Giardini Központi Pavilonjának homlokzatát helyettesíti, az ugyanis felújítása miatt zárva tart.

Egy speciális szempontok szerint összeállított tematikus fotógyűjtemény látható június 22-ig a Mai Manó Házban. A fotográfia olyan jól ismert és nagy hatású alkotóitól szerepelnek művek, mint Berenice Abbott, Robert Frank, Lee Friedlander, William Eggleston – vagy, hogy némileg fiatalabb korosztályból is említsünk egy csillagot, Gregory Crewdson. Az Americana címen futó kiállítás kurátora Baki Péter, a képek tulajdonosa és közönség elé bocsátója pedig egy magyar üzletember és műgyűjtő, Pálfi György. Vele beszélgettünk.

Az idén 80 éves festőművész töretlen lendülettel alkot, sőt, két éve a Budapesti Műszaki Egyetem vendégelőadójaként is aktív. A születésnapi interjúban a múlt és a jelen mellett a jövőről is szó esik.

Hiányzó tekintet címmel látható a Kassák Múzeumban Révai Ilka 20. század eleji avantgárd fotóművész kiállítása. A múzeum rendhagyó vállalkozása egy szinte teljes egészében eltűnt életművet és életutat tárt fel: egy olyan haladó szellemiségű alkotóét, akinek karrierjét többször akasztotta meg a történelem, s akinek még legalapvetőbb személyes adatait – születési nevét, idejét vagy halálának idejét és körülményeit – is csupán „régészeti jellegű” kutatás során sikerült azonosítani és rekonstruálni. Az élete nagy részét Budapesten és Franciaországban leélő Révai Ilkáról a kiállítás két kurátorával, Cserba Julia művészeti író-kutatóval és E. Csorba Csilla művészettörténésszel beszélgettünk.

Majdnem nyolcszázezer ember követi az Instagramon. Egy viszonylag új eszköz, az MI virtuóz használója, akinek keze – billentyűzete – alól szinte számolatlanul jönnek ki a fantáziadús látványelemek. Szokatlan álló- és mozgóképei, melyek jellemzően szüntelenül egymásba alakuló humoros és/vagy szürreális képekből állnak, csodálkozást és lelkesedést váltanak ki, de kérdéseket is felvetnek. Mi ez? Autonóm művészet? Szórakoztatás? Alkalmazott MI-grafikafotóvideó? Szauder Dávid médiaművésszel beszélgettünk.

„Panka és Kaszi művészetről beszélgetnek” – olvasható a Liget Galéria egy régi, c3-as szerverre feltöltött oldalán, ahol Loránt Anikó, valamint élet- és alkotótársa, Kaszás Tamás közös kiállításához kapcsolódó anyagok találhatók. A rövid, filozofikus eszmecserét illusztrálja egy naivnak tetsző, egyszerű, sematikus rajz is, melyet Loránt Anikó készített. Ehhez hasonló rajzok közül több is látható – sok más művel: festménnyel, videóval, apróbb és szobaméretű installációval együtt – a Budapest Galéria Minden szépből van című, február 2-ig látható kiállításán, melyhez a 2020-ban, 43 évesen elhunyt Loránt életművéből Páldi Lívia kurátor válogatott munkákat. A mű Kaszás Tamás képzőművészt kérdezte a kiállítás létrejöttéről és Loránt Anikó művészi gyakorlatáról.

Bullás József három év elteltével újra önálló anyaggal jelentkezik a Deák Erika Galériában. A Nonserial címen futó kiállítás képeit – legalábbis azok egy részét – Vera Molnár Mont Sainte-Victoire sorozata ihlette, amelyet viszont a Cézanne által híressé tett dél-francia hegy inspirált. Ez a tény, illetve egy „alkotói bakancslista” is szóba kerül a művésszel folytatott beszélgetés során.

A LAM harmadik kiállításában ismét hangsúlyt kapott a fény kettős természete, de ezúttal a művek többsége kifejezetten a hullám-természetre rezonál. A nem szokványos tárlat címe pedig egy másik központi rendezőelvre mutat rá: olyan látványokat kutat, melyek közvetelenül az agyban keletkeznek a retinális inger megkerülésével. A meditatív, kizökkentő és elgondolkodtató művekről – melyekre igazán érdemes időt szánni – a kiállítás egyik kurátorával, Szalai Borbálával beszélgettünk.

Az életének 95. évében Bécsben elhunyt Daniel Spoerrit, az „eat art” atyját szoros szálak fűzték Magyarországhoz, alkotásai hazai köz- és magángyűjteményekben is helyet kaptak. A művészre azzal az interjúval emlékezünk, mely 2011 őszi budapesti látogatása és könyve magyarországi megjelenése alkalmából…

Úgynevezett bizonytalan identitású tárgyakat keresett a Ludwig Múzeumban megtekinthető különleges kiállításához Timár Katalin kurátor. A textilmunkák és kerámiák mellett hagyományos és extrém alapanyagokkal és technikákkal készült alkotások grandiózus gyűjteménye számtalan narratívát enged meg a befogadó számára, melyek egyszerre mélyen tanulságosak és felszabadítóan szórakoztatóak. Olyan nagyszerű alkotások és gondolatok bújnak meg az utolsó sarokban is, hogy a látogató könnyen érezheti úgy, hogy lemarad valamiről, ha nem néz mindent végig.