Interjú

Hiányzó tekintet címmel látható a Kassák Múzeumban Révai Ilka 20. század eleji avantgárd fotóművész kiállítása. A múzeum rendhagyó vállalkozása egy szinte teljes egészében eltűnt életművet és életutat tárt fel: egy olyan haladó szellemiségű alkotóét, akinek karrierjét többször akasztotta meg a történelem, s akinek még legalapvetőbb személyes adatait – születési nevét, idejét vagy halálának idejét és körülményeit – is csupán „régészeti jellegű” kutatás során sikerült azonosítani és rekonstruálni. Az élete nagy részét Budapesten és Franciaországban leélő Révai Ilkáról a kiállítás két kurátorával, Cserba Julia művészeti író-kutatóval és E. Csorba Csilla művészettörténésszel beszélgettünk.

Majdnem nyolcszázezer ember követi az Instagramon. Egy viszonylag új eszköz, az MI virtuóz használója, akinek keze – billentyűzete – alól szinte számolatlanul jönnek ki a fantáziadús látványelemek. Szokatlan álló- és mozgóképei, melyek jellemzően szüntelenül egymásba alakuló humoros és/vagy szürreális képekből állnak, csodálkozást és lelkesedést váltanak ki, de kérdéseket is felvetnek. Mi ez? Autonóm művészet? Szórakoztatás? Alkalmazott MI-grafikafotóvideó? Szauder Dávid médiaművésszel beszélgettünk.

„Panka és Kaszi művészetről beszélgetnek” – olvasható a Liget Galéria egy régi, c3-as szerverre feltöltött oldalán, ahol Loránt Anikó, valamint élet- és alkotótársa, Kaszás Tamás közös kiállításához kapcsolódó anyagok találhatók. A rövid, filozofikus eszmecserét illusztrálja egy naivnak tetsző, egyszerű, sematikus rajz is, melyet Loránt Anikó készített. Ehhez hasonló rajzok közül több is látható – sok más művel: festménnyel, videóval, apróbb és szobaméretű installációval együtt – a Budapest Galéria Minden szépből van című, február 2-ig látható kiállításán, melyhez a 2020-ban, 43 évesen elhunyt Loránt életművéből Páldi Lívia kurátor válogatott munkákat. A mű Kaszás Tamás képzőművészt kérdezte a kiállítás létrejöttéről és Loránt Anikó művészi gyakorlatáról.

Bullás József három év elteltével újra önálló anyaggal jelentkezik a Deák Erika Galériában. A Nonserial címen futó kiállítás képeit – legalábbis azok egy részét – Vera Molnár Mont Sainte-Victoire sorozata ihlette, amelyet viszont a Cézanne által híressé tett dél-francia hegy inspirált. Ez a tény, illetve egy „alkotói bakancslista” is szóba kerül a művésszel folytatott beszélgetés során.

A LAM harmadik kiállításában ismét hangsúlyt kapott a fény kettős természete, de ezúttal a művek többsége kifejezetten a hullám-természetre rezonál. A nem szokványos tárlat címe pedig egy másik központi rendezőelvre mutat rá: olyan látványokat kutat, melyek közvetelenül az agyban keletkeznek a retinális inger megkerülésével. A meditatív, kizökkentő és elgondolkodtató művekről – melyekre igazán érdemes időt szánni – a kiállítás egyik kurátorával, Szalai Borbálával beszélgettünk.

Az életének 95. évében Bécsben elhunyt Daniel Spoerrit, az „eat art” atyját szoros szálak fűzték Magyarországhoz, alkotásai hazai köz- és magángyűjteményekben is helyet kaptak. A művészre azzal az interjúval emlékezünk, mely 2011 őszi budapesti látogatása és könyve magyarországi megjelenése alkalmából…

Úgynevezett bizonytalan identitású tárgyakat keresett a Ludwig Múzeumban megtekinthető különleges kiállításához Timár Katalin kurátor. A textilmunkák és kerámiák mellett hagyományos és extrém alapanyagokkal és technikákkal készült alkotások grandiózus gyűjteménye számtalan narratívát enged meg a befogadó számára, melyek egyszerre mélyen tanulságosak és felszabadítóan szórakoztatóak. Olyan nagyszerű alkotások és gondolatok bújnak meg az utolsó sarokban is, hogy a látogató könnyen érezheti úgy, hogy lemarad valamiről, ha nem néz mindent végig.

Egy kvázi hungarikum, a kockaház a témája a Ludwig Múzeum még augusztus közepéig látogatható kiállításának, a Kis magyar kockológiának. Lehet még erről a mindenki által ismert épülettípusról újat mondani? Egyáltalán, mi ebben az érdekes? A kiállítást látva leírhatjuk: sok minden. Készman Józseffel, a kiállítás kurátorával Bihari Ágnes beszélgetett

„A Longtermhandstand egy nemzetközi művészeti galériarendszer és lélekgondozó központ, amelyet Bencze Péter és Lőrincz Réka energetizál. Hosszú távú jövőképpel állunk kézen a kortárs képzőművészet területén” – olvasható az I. kerületi Mészáros utcában található, nem mindennapi kiállítótér ars poeticája, eredetileg angol nyelven, az LTHS weboldalán. A két „energetizálót”, Lőrincz Réka képzőművészt és Bencze Péter művészetközvetítőt kérdeztük a 2022-ben megnyílt kortárs galériáról, mely rövid idő alatt fontos tényező lett a hazai és a nemzetközi szcénában egyaránt.

Tóth Csaba jogászként végzett, ügyvédként kezdett dolgozni, majd televíziós társaságok jogi és produceri feladatait látta el, de később a játékfilmkészítés területén is sikeresen megvetette a lábát. 2022-ben megválasztották a Magyar Elektronikus Műsorszolgáltatók Egyesülete elnökének, emellett a Mosoly Alapítvány kuratóriumának is tagja, de ami miatt A mű szerzője, Elek Judit Katalin felkereste, az a – szintén tekintélyes – műgyűjtői tevékenysége. Otthonában beszélgettünk vele, több tucat kiemelkedő kvalitású kortárs műalkotás között.

Demény Ferenc Zoltán halászati kutató, Guba Sándor építész és Illés Zsófia Szonja multidiszciplináris alkotó közös projektje az egykor népszerű böjti eledel, a csíkos káposzta egyik hozzávalója, a vékony, kistestű réti csíkhal köré épül. A valaha a piacokon hordószámra árult, mára szinte kihalt védett faj különleges élőhelyei, a lápok és árterek szintén védettek vagy fokozatosan válnak védetté. Beszélgetésünkből kiderül, hogyan jelent mindez inspirációt a művészet számára.