kortárs

Erősen indult az idei év a Kiscelli Múzeumban: egy sokéves, elmélyült munkát igénylő projekt, az Atlas bemutatójával. Most egy új tanulmánykötet is megjelenik, amely körülírja az Atlast és felderíti talán azokat a jelentésrétegeket is, amelyek a megnyitó óta rakódtak rá.

Az elmúlt két évben a magány egészen új formáit ismerhettük meg. Van, akinek segít az ilyesmi, például abban, hogy műveket hozzon létre. Pedig az egyedüllét csapda is lehet. Egy hazai kortárs fotós hirtelen egyedül maradt Stuttgart mellett a Schloss Solitude-ben.

A BLM egyesek számára emancipatorikus mozgalom, mások barbár szobordöntéseket látnak a három betű mögött. Valójában egyikről sincs szó. De akkor mi ez és mi köze a művészethez?

Értelmező címmel új rovatot indított a Műértő 2020-ban. Olyan, a művészeti színtéren gyakran hallható-olvasható fogalmakat, kifejezéseket vett sorra, amelyeket sokan használnak anélkül, hogy pontosan tisztában lennének azok aktuális tartalmáról.

Yogyakartában a kortárs művésztársadalmi struktúra gyökeresen eltér a Nyugaton ismert gyakorlattól. A fiatal képzőművészek többsége másokkal közösen, kollektívában dolgozik. Miért és milyenek ezek a kollektívák?

Az otthonlét és a gyereknevelés iránt elkötelezett „boldog anya” ideája mellett a demográfiai válság és a munkaerőhiány fokozatosan életre hívta a „dolgozó anya” mítoszát, aki reprodukciós feladatai ellátásán túl a termelésből is kivette a részét.

Ha frappánsan, de egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor a vizuális kultúra nem más, mint a kultúra látható része. A kultúra azonban a magyar és az angol nyelvben is az egyik leggazdagabb jelentésű szó: a baktériumtenyészetektől a szántóföldi növénykultúrákon és a zenei szubkultúrákon át a közismert és kanonizált alkotásokra épülő irodalmi és képzőművészeti kultúrákig ível.

A gyermekáldás, mint művészeti faktor. Az anyaság társadalmi, politikai, mozgalmi viszonyai a vizualitásban. A test problematikája, a feminizmus újhulláma a kortárs művészetben.

A globális lefagyást hozó 2020-as év a többséggel ellentétben Tarr Hajnalka számára éppen nem a kényszerű passzivitást jelentette.

A Budapest Galéria Mikrotómia című kiállításához katalógust jelentetett meg. Két írást tartalmaz Kollár Dalma Eszter kurátori szövegét és Zemlényi-Kovács Barnabás Prekár univerzalizmus. Adalékok a kortárs neoabsztrakt festészet kritikai analíziséhez című tanulmányát.

Ha a vizuális művészetekben jelekről ejtünk szót, feltétlenül meg kell említeni a szemiotikát mint jeltant, jeltudományt, amely képzőművészeti körökben manapság – főleg idehaza – sokszor rossz csengésű szó.

“Ha azonosulok egy társadalmi réteggel, akkor az a migráns. Mert én Ausztriában születtem  a szüleim nem; tökéletesen beszélek németül, de a nevem külföldi” – mondja Fogarasi András, azaz Andreas Fogarasi.