Szemle

David Hockney, a festészet kaméleonja, 87 évesen is ugyanazzal a kíváncsisággal és kísérletező kedvvel nyúl a vászonhoz – vagy épp az iPadhez –, mint pályája elején. A Louis Vuitton Alapítvány négy emeletét betöltő monumentális kiállítás nem a pop-art ikonját ünnepli, hanem azt a Hockney-t, aki az elmúlt 25 évben újra feltalálta a tájképfestészetet, a portrét – és talán önmagát is.

A New York-i Museum of Modern Art, népszerű nevén a MoMA hűsítő válogatást állított össze kortárs gyűjteményének azon darabjaiból, melyek a fagylaltról szólnak. A válogatás egyben invitáció is, hogy – aki arra jár – kóstolja meg személyesen is a múzeum saját márkával ellátott csoki-vanília kreációját is, természetesen a kiállítások megtekintése után.

William Holman Hunt egyik leghíresebb alkotása, A lelkiismeret ébredése a megváltás és a megbánás pillanatát ragadja meg.

A magyarországi romák kulturális egyenjogúságához elengedhetetlen lenne, hogy ne róluk, hanem velük együtt, az ő indítványaikra és az ő elképzeléseik mentén valósuljanak meg a témát érintő, feldolgozó kezdeményezések – állítja szerzőnk, aki két évtizede dolgozik az élő, autentikus cigány kultúra kritikai és releváns láthatóvá tételén. Vélemény.

Dekolonializált szuverenitás, városi ritmus, szőnyeg mint emlékmű, virágnyelv, bazaltos bor, Tranker, rózsaszín linóleum, szocialista egységkényszer, s mindeközben: Brooklyn, London. Kiállítási látószög – ezúttal szabadság miatt duplára tárva.

Kíváncsi arra, hogy Európa egyik legfontosabb művészeti központjában miket tartanak kiemelkedően jó kortárs műveknek? Franciaországról van szó, ahol nagyságrendileg több pénz és figyelem jut kortárs művészetre, mint nálunk, és ahol feltehetően kisebb a szakadék (ha van egyáltalán) a hivatalosan támogatott művészet és a politikailag akár kényelmetlennek számító műveket létrehozó művészek között.

A Spora című kiállítás három éven keresztül bontakozik ki a a New York-i Swiss Institute falai között, hogy kiállítási „tárgyainak” fejlődése figyelmmel kísérhető legyen – mintegy extrém hosszú performanszként. A különleges tárlat úgy kerül át az észlelésbe és az emlékezetbe, ahogyan a spórák terjednek: kapcsolatokat létrehozva és továbbszaporodva.

Cipészmester gyűjtő, futurológiai művelet, szemlélődő test, továbbá Hirst Bécsben, Kruger Bilbaóban, vásár Füreden – július közepi ajánlónk.

A vészkorszak már nyolc évtizede lezárult, de a vele összefüggő műtárgy-restitúciós ügyek közül soknak a végére még mindig nem került pont.

A Klauzál téri vásárcsarnok egyik emeleti standján berendezett Ladó Galéria legújabb kiállítása Fuchs Tamás festményeit mutatja be. Az alábbiakban a megnyitón elhangzott beszédet adjuk közre.

Anyagalapú alkímia, nyári Balaton, darabokra szabdalt történetszálak, kényszeres parafrazeálás, Perneczky – a legfrissebb válogatásban.

Péntekig látogatható a Vízivárosi Galéria szuterén tereiben az a kiállítás, amely már vicces címével – Fizetünk neki, csak ne fessen – is jelzi, hogy a humor köré szerveződik. A hét művész munkáit felsorakoztató tárlatra érdemes betérni, és nem csak azért, mert odabent nem esik az eső. Fodor Balázzsal, a galéria vezetőjével, a kiállítás kurátorával beszélgettünk.