kortárs

Zékány Dia tizenhárom éve fest zsúfolt enteriőröket, gyűjtögető emberek kaotikus belső tereit. A Barabás Villában január 30-ig megtekinthető Négy fal között című kiállításában azonban az oilstick-kel készült színes káoszkavalkád mellett egy rendkívül érzékeny sorozatot is bemutat, mely a posztpartum, azaz a szülés utáni depresszió nehéz tapasztalataiból inspirálódott. A képeken látható fullasztó, de fénynyalábokkal mégis lágyan átszőtt terek sok anyának okozhatnak ismerős érzéseket a kisbabás korszakból. Az ilyen tér egyszerre szorongat és ölel körül lágyan.

Az alkotó egó felszámolása, apahiány mint kulturális szimptóma, Erdély Miklós újraaktivizálása, Herczeg Klára-díjazottak, a művészfeleség vázlatfüzete és Komoróczky vizuális dalciklusa – megannyi látogatásra érdemes kiállítás heti válogatásunkban.

A disszidens művész 2015-ben kapta vissza a kínai hatóságoktól az útlevelét, melyet 2011-ben vettek el tőle – 81 napig tartó, több művészeti projektjéből is ismert elzárása után –, hogy ne hagyhassa el az országot. Ez után Berlinben, majd Angliában, végül Portugáliában élt. A múlt év végén azonban újra felkereste Pekinget.

Színes és kreatív kiállítás egy színes és kreatív világról. Mit vesz észre a trópusi kulisszák mögött egy olyan szobrász, akit az outsider művészet érdekel, és egy olyan festőnő, akit a közösségi alkotás vonz? A Gwizdala Dáriusz és Hoffmann Delilla képzőművészek több hónapos zanzibári útja során feltérképezett vizuális világ egy szelete a 1111 Galériában tekinthető meg.

Sebekkel, törésekkel és javításokkal dolgozik a Ludwig Múzeum Finom illesztések – Golden Repair című kiállítása. A tárlat a gondoskodás fogalmát társadalmi, politikai és ökológiai léptékbe emeli: a japán kincugi – „aranyjavítás”– metaforáján keresztül a gyarmatosítás, a belső kolonializáció, a transzgenerációs traumák és a közösségi cselekvés kérdéseit kapcsolja össze. A projekt nem lezárt állítás, hanem nyitott folyamat: múzeumi önkritika, aktivista művészet és részvételi gyakorlat találkozása egy olyan korban, amikor a javítás már nem technika, hanem erkölcsi és kollektív döntés.

A Horizont Galéria január 21-ig megtekinthető Spread The Field című kiállítása Ciprian Mureşan és Széll Ádám munkáit hozza közös térbe, látszólagos formai homogenitás mentén, miközben eltérő politikai és perszonális hangsúlyok feszülnek egymásnak. A tárlat alapélménye nem a narratív koherencia, hanem az egymás mellé helyezett, részben autonóm műegyüttesek közötti vizuális és konceptuális súrlódás.

A fáradtság gyakran nem egyéni gyengeség, hanem társadalmi állapot. A gondoskodás, a láthatatlan munka, a női test kiszolgáltatottsága és a gyógyulás rutinjai sokszor ugyanarra a kérdésre futnak ki: meddig lehet bírni? A Trafó Galéria Tinta a tejben című kiállítása nem kínál válaszokat, de tükröt tart elénk: kimerültségről, sérülékenységről, ápolásról.

Bár 2026 még alig kezdődött el, az év már most rendkívül mozgalmasnak ígérkezik. Visszatér a világ legnagyobb művészeti fesztiválja, a Velencei Biennále, és mellette New Yorktól Sydneyig számos további biennálét is megrendeznek. Hosszú ideje várt múzeumok, új vásárok, és a művészettörténet legnagyobb alakjait felvonultató, monumentális retrospektív tárlatok nyílnak az új évben.

25 fontos nemzetközi műalkotás, amelyek ebben az évben nemcsak tükröt tartottak a világnak, hanem aktívan formálták is a közbeszédet, bizonyítva: amikor a szabadság veszélybe kerül, a művészet ritkán maradhat semleges A lista elsősorban az Egyesült Államokban kiállított munkákat veszi számba.

A skót művész, akit a Walker Art Galleryben és a Manifesta 15 kiállításon bemutatott munkái alapján jelöltek a díjra, az első tanulási nehézségekkel élő alkotó, aki elnyerte az Egyesült Királyság egyik legrangosabb kortárs művészeti elismerését.

A Bródy Sándor utcában működő, néhány négyzetméteres Doxa olyan művészeti csomóponttá vált az elmúlt három évben, ahol hallgatói projektek születnek, német–magyar együttműködések indulnak, és olyan médiumok kapnak helyet, amelyek az alapító Mucsi Emese másik munkahelye, a Capa Központ fotócentrikus közegén kívül mutatkozhatnak be. A magyar képzőművészeti színtér legbefolyásosabb szereplőit számba vevő erősorrendben jelenleg a 42. helyen álló fiatal kurátor szerint a személyesből akkor lesz valódi érték, ha közérdekű jelentést hordoz. A Doxa így lett egyszerre otthon, műhely, intézmény és közösségi labor – ahol még a padlófestés is kurátori gesztussá válik.

A világ leghíresebb performanszművésze múlt hét végén töltötte be 79. születésnapját, de továbbra sem lassít: Marina Abramović új előadása egyszerre pogány rituálé, erotikus szertartás és spirituális túlélőgyakorlat, ahol több mint hetven művész idézi meg a Balkán ősi mítoszait. A művész közben online tanfolyamán arra tanít, hogy ordítsunk a semmibe, öleljünk fákat és készítsünk mágikus „energiakalapot” — mert szerinte a jelenlét ma radikálisabb tett, mint bármilyen botrány.