A biztosító nem fizet, ha egy műtárgyról kiderül, hogy nem eredeti, és emiatt veszti el értékét; mint ahogy akkor sem, ha a gazdájának azért kell megválnia tőle, mert korábban lopott volt, s vissza kell szolgáltatni az eredeti tulajdonosnak.

A Chubb, zürichi székhelyű amerikai biztosítótársaság nemrégiben közzétett jelentése szerint a műgyűjtők a legnagyobb kockázatot a hamisítás és a homályos proveniencia okozta bonyodalmakban látják. Ezt követik az egyéb tényezők, például a szállítás során bekövetkező lehetséges károk, sérülések, a természetes állagromlás és a környezeti katasztrófák.

A jelentés – melyet az Artnews elemzett – 800 észak-amerikai gyűjtőt kérdezett meg a vagyonáról, arról, hogy mit gyűjtenek, és hogy szerintük melyek a gyűjteményükre leselkedő legnagyobb veszélyforrások. Míg a válaszadók többsége azt mondta, hogy személyes érdeklődés és gyűjtői szenvedély vezérli őket képzőművészeti alkotásokból, ékszerekből, autókból, borokból vagy egyéb drágaságokból álló kollekciójuk gyarapításakor; a maradék, körülbelül 38 százalék, úgy nyilatkozott, hogy kizárólg befektetésként gyűjti az értékes tárgyakat.

A legfőbb aggodalom – különösen a befektetési céllal gyűjtők körében –, hogy a gyűjtemény megőrzi-e és növeli-e az értékét. A biztosítótársaság által megkérdezettek 87 százaléka szerint a legnagyobb kockázatot a csalók és a hamisítások jelentik, de szorosan ezt követi az utazás és szállítás során keletkezett károk lehetősége.

A nagy horderejű művészeti csalások, lopások és visszaszolgáltatások közelmúltbeli példái közé tartoznak a fej nélküli Marcus Aurelius bronzszobor lefoglalása a Clevelandi Művészeti Múzeumban, az ellopott Sebesült indián márványszobor esete a Walter P. Chrysler Múzeumban. De ide sorolható a Metropolitan Museum of Art által többek közt Nepálba visszaküldött műtárgyak esete; a Vancouver Art Gallery kiállítása, melyen tíz hamis olajfestmény is szerepelt; vagy a British Museumban tavaly kirobbant botrány a több, mint 2000 eltűnt műtárgy miatt.

Míg a Chubb biztosítási kötvényei fedezik a kapcsolódó jogi költségeket és a tulajdonjog védelmét, nem nyújtanak védelmet a csalás ellen. Ha egy műről kiderül, hogy hamis vagy lopott, és emiatt visszaszállítandó az eredti tulajdonosaihoz, az kizárólag a gyűjtők felelőssége.

Ilyen volt a Jean-Michel Basquiatnak tulajdonított 25 mű esete, amelyeket az FBI 2022 júniusában foglalt le az Orlandói Művészeti Múzeumban. Több éves vizsgálat folyt a munkák hitelességét illetően, s a festmények tulajdonosai és a múzeum akkori igazgatója, Aaron De Groft ragaszkodtak hozzá, hogy a művek hiteles Basquiat festmények. Ám egy volt árverező tavaly bűnösnek vallotta magát a hamis művek elkészítésében és eladásában.

2022 augusztusában a múzeum pert is indított többek közt Groft ellen, a tárgyalásra a tervek szerint 2025 nyarán kerül sor.

A biztosító képviselője, Ana Robic elmondta, hogy a csalásból eredő befektetési veszteség elkerülése érdekében a gyűjtőknek nyomatékosan felhívják a figyelmét arra, hogy csak megbízható forrástól vásároljanak, mindig kérjenek származási dokumentációt, és konzultáljanak külső, például igazságügyi szakértőkkel.

A valóságban sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a műalkotásokban a múzeumi kölcsönzések vagy aukciókra való szállítások során keletkezik kár. Az ilyen balesetek költségeit természetesen megfizeti a biztosító. Elég gyakori például – a szóvivő szerint – a vörösbor ráföccsenése egy-egy műtárgyra, de nem ritka az sem, hogy kés vagy villa érintkezik egy festmény felületével – például egy koktélparti során. De a helytelenül felakasztott nehéz és törékeny műalkotások is gyakran vonnak maguk után kárfelmérést.

A letölthető jelentést böngészve további érdekes adatok tudhatók meg a gyűjtői attitűdről.

Borítókép: Jean-Michel Basquiat: Cím nélkül, 1982, akril, spray, vászon. 85 millió dollár. A Phillips jóvoltából