A pénzmosás, a nemzetközi bűnözés és terrorizmus egyik célpontja a műkereskedelem és az antikvitások piaca, állítja az a nemrég kiadott jelentés, amelyet a Financial Action Task Force nevű testület készített el. Szakértők azonban vitatják az állításait, illetve a piszkos pénzek becsülhető összegének mértékét.

A Financial Action Task Force (FATF) nevű kormányközi szervezet, amely a nemzetközi bűnözés és pénzmosás folyamatait vizsgálja, illletve tanácsokat fogalmaz meg az ezekkel szembeni fellépésre, a művészeti területtel foglalkozik legutóbbi jelentésében. Az anyag, amelyről a The Art Newspaper számol be, éppen akörül jelent meg, hogy Kanadában egy kiterjedt hamisító-hálózatot derítettek föl, illetve napvilágot látott néhány új információ a tavaly, a TEFAF maastrichti vásárán elkövetett fegyveres rablással kapcsolatban. A két üggyel A mű is foglalkozott: itt, illetve itt.

A februárban megjelent Money Laundering and Terrorist Financing in the Art and Antiquities Market című jelentés fő fókusza, számos korábbi kutatás összefoglalásával, a pénzmosástól az illegális műkics-kereskedelmen át egészen a terrorizmus finanszírozásáig terjed. Megállapítja, hogy a műkereskedelem vonzhatja a pénzmosásban érdekelt bűnözőket, akik elsősorban e terület hagyományos diszkrációját, illetve a kereskedelmi folyamatba bevonható harmadik fél lehetőségét használják ki. A jelentés a kábítószerkereskedelmet és a korrupciót nevezi meg elsősorban, mint a tisztára mosásra váró pénzek forrását.

A lap megjegyzi, hogy a jelentés jóval korábbi adatokig is visszanyúl, megismételve például az ENSZ Office on Drugs and Crime (UNOCD) nevű szervezetének egy 2011-es adatát, amely szerint a transznacionális bűnözésből származó művészeti, kulturális javak értéke a világon elérheti a 6,3 milliárd dollárt. A The Art Newspaper azt is hozzáteszi, hogy ezt az adatot idén éppen a lap hasábjain vitatta egy szakértő, aki szerint ez az összeg nem annyira az illegális műtárgykereskedelem, mint inkább a teljes művészeti magánvagyon lehet, és nem egyéb, mint különféle forrásokra alapozó becslés. Ezzel együtt, a mostani jelentés számos területet azonosít a művészeti piacon belül, amely nagyon is kitett a pénzmosás különféle technikáinak, ilyenek az online kereskedelem, a digitális javak kereskedelme, a művészetfinanszírozás egyre bővülő formái. A jelentés kiemeli a művészeti vásárokat is, amelyek “nem kötelesek” az eladásra szánt tárgyak származására, vagy a vevők kilétére, pénzügyi forrásaik eredetére vonatkozó szabályok teljes körű betartására.

Néhány szakértő azonban – a lap szerint – kétségeinek ad hangot a jelentés megállapításait illetően. A Sullivan & Worcester jogi tanácsadó cég szakértőjét idézik, aki szerint az átláthatóság és megbízhatóság ugyan fontosak, és e követelményeknek a műpiac gyakorta nem felel meg, azonban ez a jelentés “akár az Indiana Jones forgatókönyve is lehetne: bőséges benne a drámai elbeszélés és kevés a bizonyíték”.

A lap azt is megjegyzi, hogy éppen akörül jött ki a jelentés, hogy Kanadában egy olyan hálózatot lepleztek le, amely ipari méretekben hamisította és dobta piacra az országban igen népszerű művész, Norval Morrisseau munkáit, illetve amikor a holland rendőrség új adatokat közölt a tavaly, Maastrichban, a TEFAF vásáron elkövetett, és szinte filmbe illő fegyveres ékszerrablásról. Az előbbi ügyben gyerekmunkát is igénybe vevő, gátlástalan bűnözői hálózatról van szó, amelyben a művész rokonságának tagjai is érintettek voltak. Az utóbbi esettel kapcsolatban pedig az derült ki, hogy elkövetői kapcsolatban állhatnak a Pink Panthers Balkans nével elhíresült, rablásokra specializálódott, szerbiai, illetve montenegrói eredetű bűnszervezettel.

A jelentés egyébként már csak azért is figyelemre méltó, mert a tavaly februárban kezdődött, Ukrajna elleni orosz agresszió a műtárgypiacon is érezteti hatását, részben az Oroszország elleni szankciók, részben a háborúban ellopott és külföldön piacra kerülő műtárgyak következtében.