Fontos szempont manapság az alkotók számára, hogy olyan galériához kerüljenek, mely részt vesz nemzetközi vásárokon is.  A közép-európai galériák számára pedig különösen fontos a bécsi vásárokon való jelenlét – melyekből az egyiket, a viennacontemporary-t a múlt hét végén rendezték meg a Stadtpark melletti felújított Kursalonban.  Kiemelt díjazottjuk az acb standja lett.

A Közép-Európa fókuszú bécsi kortárs művészeti vásárok hosszú múltra tekintenek vissza, de a vásárok tulajdonosi, helyszíni változásai már csak a kifejezetten érintettek számára követhetők.  Régebben a Viennafairt a Messe területén rendezték, a város szövetén kívül, ez vált 2015 után viennacontemporary-vá. Tavaly egy, a városban lévő felújítás alatt álló épületbe költöztették, ami nemcsak balesetveszélyes volt mind az emberekre, mind a műtárgyakra nézve, hanem méltatlan is volt a standbérletet fizető galériákkal szemben – és a több milliós értékkel bíró műtárgyakhoz.  

A viennacontemporary mellett két éve megjelent a SPARK Art Fair, melyet más időpontban, tavasszal rendeznek, így jelenleg két fő, régiós művészeti vásár működik Bécsben, de úgy tűnik, ennyit elbír a város. A viennacontemporary korábbi orosz tulajdonosaival a bécsi galériáknak már korábban is fenntartásaik voltak, az Ukrajna elleni agresszió pedig az utolsó csepp volt a pohárban. Így a korábbi tulajdonos, Dmitrij Akszjonov kénytelen volt otthagyni a vásárt működtető céget, amely azóta egy osztrák nonprofit kft. tulajdonába került. 

A váltást a mostani, szeptember 8. és 11. között megrendezett vásár látványos Statement Ukraine elnevezésű fókusz programjával is hangsúlyozta, melyet Borisz Ondrejcska Pozsonyban és Bécsben élő művész illetve Jana Barinova, Kijev város korábbi kulturális tanácsosa, jelenleg a viennacontemporary fejlesztési igazgatója kezdeményezett. Az események közt az ukrán kultúra EU-s jövőjéről szóló panelbeszélgetés és  The Cockerel with Black Wings: A Recovered Heirloom (A feketeszárnyú kakas: Egy helyreállított örökség) címmel egy kiállítás volt látható, melyen tizenhárom ukrán és nemzetközi művész dolgozta fel a háború témáját, Katerina Filjuk kurátor válogatásában bemutatott műveiken. Ez utóbbi a Weisse Haus termeiben volt látható. Ezen felül a viennacomtemporary piacra dobott egy NFT-t is –  VC Statement Ukraine Crypto Art Drop – az ukrán művészeti szcéna támogatására.

Az új tulajdonosok új helyszínre költöztették a vásárt, mely nemcsak a város szövetébe kapcsolódott így erőteljesebben, hanem a kulturális közegbe is, ugyanis a neoreneszánsz Kursalont eredetileg zeneháznak építették a XIX. század második felében, és sétatávolságra van a fontosabb galériáktól, múzeumokól. A viennacontemporary-n résztvevő galériáknak ezen a helyszínen viszonylag kicsi a standjuk, de a monarchiabeli miliő jót tett a hangulatnak. 

A vásáron 62 galéria állított ki: 26 osztrák és 36 külföldi – köztük 5 magyar. A művészeti vásárokhoz képest nagyot nőtt a női alkotók aránya: 189 résztvevő művészből 70 volt nő, de ez feltehetően nem egy tudatos koncepció, hanem a műkereskedelmet is elérő zeitgeist eredménye lehet, noha még 2021-ben is a női alkotók mind a részvétel, mind az árak tekintetében jóval elmaradtak a férfiak mögött. A galériák közül 16 először képviseltette magát standdal a vásáron, többek közt a The naked room Kijevből, ahol a Velencei Biennálén is részt vevő ukrán művész, Pavlo Makov munkái voltak láthatók. A vásáron az összes ukrán galéria ingyenesen jelenhetett meg. 

Magyarországról csupán öt galéria érkezett. Az acb a bosznia-hercegovinai születésű, New Yorkban élő, az idei documentán az OFF-Biennále színeiben résztvevő Selma Selman munkáit, a Kisterem Kokesch Ádám és Molnár Zsolt objektjeit, az Einspach Fine Art & Photography Tombor Zoltán hatalmas fotómontázsát, a Glassyard Csörgő Attila és a Londonban élő Sarah Dobai alkotásait állította ki. Csörgőt az immár Berlinből Bécsbe áttelepült szlovén Gregor Podnar is képviselte. A Bécsben is jelen lévő Knoll Galéria szintén megtalálható volt a vásáron – Birkás Ákos és Paul Horn munkáival.

A viennacontemporary-n is, ahogy a vásárokon általában, leginkább falra tehető művek szerepelnek, de 2015 óta ZONE1 néven külön szekciót hoztak létre a formabontó irányzatok számára, amelynek idei kurátora Tjaša Pogačar volt. A Kursalon pincéjében, az aranydíszítésű, stukkós felszíni termekhez képest mellbevágóan más hangulatú helyszínen berendezett, mintegy inkubátorként is működő ZONE1 célja, hogy 40 év alatti, Ausztriában élő, dolgozó vagy itt tanult művészeket valamint progresszív tendenciákat mutasson be a műtárgypiac résztvevőinek. Itt kapott helyet Julia Belova szürreális kerámiainstallációja (Galerie Rudolf Leeb), Schirin Charlot Djafar-Zadeh (Suzie Shride) installációja, Parastu Gharabaghi (City Galerie Wien) installációja.

A többi magyar galériától eltérően ezen a szinten szerepelt az acb Selma Selman munkáival. Selman 2017 óta az acb művésze, 2014-15 között a budapesti CEU-n a társadalmi nemek szakon tanult. Az acb gyakorlatilag egy szóló kiállítást rendezett be műveiből a standon, melyet a viennacontemporary zsűrije a Bildrecht SOLO Award 2022 győztesének választott. A díj, mely 4000 euróval jár, egyszerre elismerés a művésznek és a galériának. 

Selma Selman a festészettől a perfomaszon át a filmekig több médiumban dolgozó aktivista művész, az egyik legismertebb műve a You have no Idea… kezdetű utcai akció dokumentációja. Selman alapítója a Get The Heck To School nevű szervezetnek is, mely a társadalomból való kiközösítéssel és a szegénységgel szembesülő roma lányokat segíti – anyagilag is – szerte a világon. Elsősorban a lányokra fókuszál, mivel a hagyományos roma közösségekben inkább a fiúk oktatására helyeznek hangsúlyt, a lányokra rendszerint a korai házasságkötés s onnantől a család ellátására vár. A hazai múzeumlátogatók a Ludwig Múzeum nemrég, augusztus végén bezárt Előhívás című kiállításán találkozhattak hasonló témát feszegető többcsatornás videóinstallációjával. Selman az idei Manifestán is szerepel, ahol a You have no idea… mellett a Mercedes Matrix videódokumentációja is látható. Selman tulajdonképpen a családjával együtt készítette ezt a projektet, amelyben egyszerre működik a roma közösség megélhetésére (Mercedes autók szétszerelése, fémhulladékká alakítása és eladása), a társadalom gazdasági strukturálódására és annak attribútumaira való művészi reflexió. Az acb-nél kiállított munkái is ehhez a projekthez kapcsolódnak: a fémhulladékká szétszedett autódarabokból műalkotásokat készít – ő ezt adná el. 

A viennacontemporary-hoz kapcsolódóan számos esemény zajlott és zajlik még most is Bécsben, túllépve a Kursalon falain. 

A vásár ideje alatt például a Semmelweis klinikán a Parallel Vienna futott, melyen fiatal, feltörekvő művészeket és projekteket, kezdeményezéseket, egyesületeket mutattak be, s külön szoborpark rész is kapcsolódott az eseményhez. A Parallel magyar vonatkozású szereplője a budapesti születésű, de Bécsben élő Tauber Péter volt, aki a képregény médiumában alkot.   

A vásár hétvégéjére időzítette megnyitóját  – és október 8-ig látogatható – a curatedby, idén tizennegyedszerre megrendezett éves kortársművészeti galériafesztivál. A bejáratott és fiatal kiállítótermeket egyaránt magába foglaló fesztivál 2009 óta kortárs álláspontokat fogalmaz meg, melyre nemzetközi kurátorok szerveznek kiállításokat. Idén először kapott „impulzus adó” címet a programsorozat, ez pedig nem más, mint a KELET – magyarul. Ezzel a címmel írta meg programadó esszéjét Dieter Roelstraete, Antwerpenben és Berlinben élő író kurátor, aki írásában a dualizmus korában elindult Nyugat folyóiratot és alapítóit – köztük a kevésbé ismert Bíró Mihály grafikust –  bemutatva érkezik el az ukrajnai eseményekig, sőt a magyar nyelvű címadást tovább magyarázó kiegészítésében Orbán Viktorig.

A programban 22 magángaléria vesz részt, közülük kettőben magyar kurátorok rendeznek kiállítást. A Christina König galériában Kopeczky Róna kúrál egy Tót Endre bemutatót, amelynek Semmi sem semmi címe megidézi az 1995-ös műcsarnokbei retrospektív kiállítást. A Krinzinger új helyszínén, a Krinzinger Schottenfeldben pedig Páldi Lívia és Kálmán Rita Sensory Tales címmel Maurer Dóra, Mithu Sen, Kaszás Tamás, Johanna Calle, Horváth Gideon, Katarina Ŝević, Trapp Dominika és Aliza Orlan munkáiból állított össze tárlatot.