Úgy tűnik, igen. Szóval, kedves Olvasó, amit látsz, az A mű nevű weboldal, amely március 1-től már elérhető a neten, noha hivatalos startja május 1. lesz.

„Nagy kérdés, hogy valami mikor van kész” – szól az első nagyobb anyagunk, a Gerhes Gáborral készült interjú címe, és ez az esetünkben az első időszak halvány mottója is lehetne. Ezért is jó, hogy a start napja május 1., de A mű már mától létezik, hiszen a következő hetekben még ez-az a helyére kerül, építjük és pályára állítjuk az új weboldalt. De mi is A mű?

Amint azt kiadónk, a HVG Kiadó Zrt. több helyen kommunikálta, a közel 25 évig működött Műértő című folyóiratot print formájában megszünteti. Egyszersmind elindítja egyfajta továbbélését is, új formátumú utódlapját, ez lett A mű.

Hogy miért lett ez a neve, a februárban megjelent utolsó Műértő lapszámból szintén tudható, de azért itt és most az induláskor elmondjuk újra: a Műértő az ékezetek nélküli internet világban muerto lenne, ami spanyolul halottat jelent, és ez nem lett volna szerencsés névválasztás.

Az egykori lap életében nem kevés anekdota is fűződött ehhez a sajátos nyelvi megfeleléshez, ezek közül csak azt idézném föl, amikor 1999-ben, vagyis a lap ’98-as indulását követően nem sokkal, Kozma Zsolt kollégámmal, a Műértő fiatal munkatársaiként a Velencei Biennále sajtómegnyitóján vettünk részt, és egy éjfél körüli, utolsó vaporettón ültünk, kezünkben egy üveg prosecco és sok kilónyi kiállítási katalógus, a jármű nyitott traktusában bámultuk a vizet. Velünk szemben egy külföldi kolléga, ezt a ruhájára csíptetett névtáblájáról sejtettük. Egy darabig nézett bennünket, majd imbolyogva közelhajolt: Bocsánat, ti tényleg a Halott nevű magazintól jöttetek? Néztünk rá, majd egymásra, és felismertük, hogy rajtunk is lóg egy-egy táblácska, amelyen ez áll: Muerto. Az utolsó vaporetto vezetője magasabb fokozatba kapcsolt, szeretett volna már hazaérni, mi pedig a száguldó hajón, a zúgó szélben igyekeztünk elmagyarázni, hogy ez a lap nagyon is él és, hogy mitől szép a magyar nyelv.

A lap evolúcióján gondolkodva, most olyan nevet kerestünk, amely utal a régire, de minimalizálja a költői félreértés lehetőségeit. Így lett a megoldás a rövidülés. A mű. A névelő miatt kissé az avantgardista művészeti folyóiratok címeire emlékeztet ez a név, és mint később kiderült, 1927-ben valóban létezett is egy A MŰ című magyar művészeti folyóirat, amely két lapszámot ért meg.

A Műértőnek nem volt önálló webes felülete, cikkeinek egy része a Hvg.hu-n volt olvasható. Épp ezért A mű most egy olyan „kezdőcsomaggal” indul el, amelyet a Műértő legutóbbi két évfolyamából válogattunk: cikkek, interjúk, elemzések, amelyek A mű profilját is felrajzolják.

Csupa olyan kiváló szöveg, amelynek zöme eddig a szélesebb közönséghez nemigen jutott el, hiszen a Műértőért vagy az újságoshoz vagy a könyvtárba kellett menni. Az új lap fontos része a múlt: ezért a Műértő print lapszámai PDF-ben, kereshető és letölthető formában hozzáférhetőek itt. Egyelőre 2011-től, mert előtte más technológiával archiválták a lapszámokat, ami a mai webes környezettel már nem kompatibilis. 

Mindehhez jönnek az új, saját cikkeink, tartalmaink, amelyek a jövőben a lap gerincét adják. Figyeljük a kortárs művészeti világ történéseit – amelyek persze összefüggnek az azon kívüli világ történéseivel –, ezek a gyors tartalmak szerepelnek a Hírek rovatban. Nagyon is érdekel bennünket a művészet társadalmi, politikai kontextusa, és kiemelten a térségünk, Kelet-közép Európa.

Akkor itt utalnék zárójelben ennek a cikknek az illusztrációjára: kép az albán Adrian Paci Az ideiglenes állandóság központja (2007) című mozgóképes munkájából, amely, nem mellékesen a Privát nacionalizmus című kiállítás-sorozaton volt látható 2015-ben. Ez pedig itt a videó:

Nagy gyűjtőrovatunk a Szemle, benne kritika, review, rövidebb és hosszabb elemző cikk. Itt jegyezzük meg, hogy A mű számára a képzőművészettel érintkező területek (egyre több ilyen van) ugyanúgy fontosak lesznek: a performatív műfajok, a fotó, a mozgókép, esetenként a design.

Kevés rovatot indítunk, a tematikát inkább a tag-ek használata jelzi majd, de az Interjú és a Műkereskedelem önálló kategóriát kapott, mert hangsúlyos műfajt illetve tematikát jelölnek. A Képcsarnok olyan cikkek helye lesz, amelyekben a képeké a főszerep – a kortárs művészet képdömpingjéből vizuálisan izgalmas anyagokat válogatunk majd.

Ezzel indulunk, de fokozatosan bővülni szeretnénk, magasabb fokozatba kapcsolni, mint az említett vaporetto, és persze felnőni a Műértő elmúlt csaknem 25 évéhez. Előkészületben vannak még szekciók, mint ahogy podcastot, mozgóképet is szeretnénk majd, ahogy hírlevelet is. De még nem vagyunk ott. 

A mű ingyenes és előfizetéses tartalmakat is kínál majd – ez utóbbiak a HVG360 felületén lesznek olvashatók. Akiknek még élő Műértő előfizetésük van, ezeket természetesen elérhetik vele. Új és izgalmas helyzet számunkra, hogy szorosan együttműködünk a HVG Kiadó lapjaival, lehetőségként tekintünk arra a helyzetre, hogy elérhetünk olyan olvasókat is, akiket a kortárs művészetről szóló tartalmak eddig talán kevéssé találtak meg. Merthogy szerintünk (és a szlogenünk szerint) Minden művészet. Jó, persze nem minden. A mi értelmezésünkben inkább arról van szó: a művészet illetékességi körébe minden beletartozik. Szinte minden művészetté tehető.

Mit is mondhatnánk még? Talán csak annyit, amennyit a brit Bob and Roberta Smith nevű művész (figyelem, a két személy egyetlen alkotót takar: Patrick Brillt) a Tate Modern-ben őrzött egyik munkája üzen: Make Art Not War.

Nem tudom, hogy A mű ennél használhatóbbat e percben tudna-e mondani. Hátha májusra már minden más és jobb lesz. Addig is: kedves Olvasó, ha van észrevételed, jelezd, hiszen A mű indul, folyamatosan.