Szemle

Nagyterem, rendszerváltás, kvázi-barokk, képbelépés, valamint a kanonizáció strukturális hiányosságai: aktuális ajánlónk igazodási pontjai.

Az alábbiakban Andrási Gábor művészettörténész, A mű elődje, a Műértő főszerkesztőjének írását tesszük közzé, mely Imre Mariann Mulandóság rögzítése: test–lélek című kiállításának megnyitóján hangzott el a Szikra Képzőművészeti Bemutatóteremben. A kiállítás  március 7-ig tekinthető meg.

Installatív tér, mitikus múlt, (már megint) ittlévő szerelem, rögzített mulandóság, fény felé fordult figyelem – télvégi ajánlónkban.

Hogyan változik meg a fotográfia, ha a fotós már nem a valóságot, hanem az internet kollektív képtárát figyeli? Zagyvai Sári aiOTYPE című fotókönyve mesterséges intelligencia által generált, nem létező tájakat mutat be, miközben az analóg fotográfia eszközeivel formálja őket érzékien tapinthatóvá. A kötet egyszerre reflektál a képalkotás technológiai fordulatára és arra az egyre sürgetőbb kérdésre, hol húzódik a határ valóság, emlékezet és mesterségesen létrehozott látvány között.

Zékány Dia tizenhárom éve fest zsúfolt enteriőröket, gyűjtögető emberek kaotikus belső tereit. A Barabás Villában január 30-ig megtekinthető Négy fal között című kiállításában azonban az oilstick-kel készült színes káoszkavalkád mellett egy rendkívül érzékeny sorozatot is bemutat, mely a posztpartum, azaz a szülés utáni depresszió nehéz tapasztalataiból inspirálódott. A képeken látható fullasztó, de fénynyalábokkal mégis lágyan átszőtt terek sok anyának okozhatnak ismerős érzéseket a kisbabás korszakból. Az ilyen tér egyszerre szorongat és ölel körül lágyan.

Metafestmény, gyermeki transzcendencia, interperszonális élmények, otthonos otthontalanság, húsbavágó máshollét – válogatás a februárba hajló programhét kiállításaiból.

Az alkotó egó felszámolása, apahiány mint kulturális szimptóma, Erdély Miklós újraaktivizálása, Herczeg Klára-díjazottak, a művészfeleség vázlatfüzete és Komoróczky vizuális dalciklusa – megannyi látogatásra érdemes kiállítás heti válogatásunkban.

Életének 98. évében elhunyt az 1928-ban Budapesten született Márkus Anna, azaz Anna Mark. A párizsi emigrációban világhírűvé vált művészgeneráció tagja volt a 2020-ban eltávozott Reigl Judit és a három évvel később, 99 évesen meghalt Molnár Vera is. Anna Mark alakját az őt személyesen ismerő, szintén Párizsban élő Cserba Julia művészettörténész idézi fel.

Színes és kreatív kiállítás egy színes és kreatív világról. Mit vesz észre a trópusi kulisszák mögött egy olyan szobrász, akit az outsider művészet érdekel, és egy olyan festőnő, akit a közösségi alkotás vonz? A Gwizdala Dáriusz és Hoffmann Delilla képzőművészek több hónapos zanzibári útja során feltérképezett vizuális világ egy szelete a 1111 Galériában tekinthető meg.

Kézi vezérlésű kötés, barokkos formatobzódás, perinatális veszteség, multiszenzoriális élmény, színes fényérzékenység – aktuális ajánlónkban.

A Horizont Galéria január 21-ig megtekinthető Spread The Field című kiállítása Ciprian Mureşan és Széll Ádám munkáit hozza közös térbe, látszólagos formai homogenitás mentén, miközben eltérő politikai és perszonális hangsúlyok feszülnek egymásnak. A tárlat alapélménye nem a narratív koherencia, hanem az egymás mellé helyezett, részben autonóm műegyüttesek közötti vizuális és konceptuális súrlódás.

A fáradtság gyakran nem egyéni gyengeség, hanem társadalmi állapot. A gondoskodás, a láthatatlan munka, a női test kiszolgáltatottsága és a gyógyulás rutinjai sokszor ugyanarra a kérdésre futnak ki: meddig lehet bírni? A Trafó Galéria Tinta a tejben című kiállítása nem kínál válaszokat, de tükröt tart elénk: kimerültségről, sérülékenységről, ápolásról.