Sajátos feszültség – A mű heti ajánlója
Kapcsolódás és túlélés, észlelés és modalitás, textília és politika, haszon és haszontalanság, valamint svájci táj svájci ecsettel. Március végi kiállítások.
ICA-D – Dunaújváros /// Ways of Being – El-Hassan Róza & Lőrincz Réka kiállítása
A kiállítás két meghatározó nőművész munkásságát hozza párbeszédbe: a magyar Lőrincz Rékáét és a magyar-szír El-Hassan Rózáét. Alkotói gyakorlatukat nemcsak közös módszertani és etikai megközelítés, hanem személyes barátság is összeköti. Munkáikban az alkotás folyamata elválaszthatatlan a megélt politikai és érzelmi tapasztalatoktól. Mindkét művész számára a folyamat — vagy egyszerűen a létezés — a másokkal való együttérzés, gondolkodás és érzékelés egyik módjává válik, amely a művészeti gyakorlatot a szolidaritás közös terévé nyitja meg. Az automatikus és intuitív alkotói módszerek így nem pusztán személyes felszabadulásként nyernek jelentést, hanem az erőszak külső, strukturális és ideológiai formáival szembeni ellenállás eszközeivé is válnak. Az alkotás ebben az értelemben olyan teret hoz létre, ahol az érzékelés, a kapcsolódás és a túlélés más lehetőségei rajzolódhatnak ki a jelenlegi globális válsághelyzet közepette.
Réka Lőrincz: Abundance on Four Wheels (Bőség Négy Keréken), 2026
2026. április 30-ig
aqb Project Space /// Birkás Ákos: Hogyan kapaszkodhatunk egy álomba?
Az aqb Project Space kiállítása Birkás Ákos (1941–2018) késői figuratív festészetére koncentrál, a hagyatékot gondozó, az életmű kutatását és bemutatását elősegítő Birkás Ákos Művészeti Alapítvány együttműködésével.A kiállítás a festmények sajátos feszültségéből indul ki, és az ebből nyíló értelmezési lehetőségeket veszi számba: a portré hagyományos bizonyosságának megbillenését; a sajtóképek periódusát és az azt követő festői műcsoportokat; az arcot mint a társas megjelenés felületét; a médiaképek nyilvánosságában kialakuló politikai olvasat lehetőségét; valamint a festészet sajátosságait az észlelés modalitásaira, a téma és variációk kérdését, a rajzok és festmények viszonyát.
2026. április 25-ig
FKSE /// Tóth Lala: Politikai szövetek
A Politikai szövetek című kiállítás azt vizsgálja, hogy a textil médiuma hogyan válhat a politikai működési mechanizmusok és az intézményi struktúrák kritikai eszközévé. A művek létrejöttét a kísérleti textilmozgalmat feldolgozó 2024-ben indult Velemi Archívum, és a hozzá kapcsolódó Re:TEXT című kiállítás inspirálta. Az 1960-as évek végétől az 1980-as évekig datálható mozgalom során a textilművészetnek sikerült túllépnie a dekoratív és a használati funkció célkitűzésén, és autonóm művészetté válhatott. Mindezt egy olyan kultúrpolitikai közegben érte el, amikor a művészetet a 3 T kategóriája – támogatott, tűrt, tiltott – alapján osztályozták. A textilművészetet ártalmatlannak tartották, hiszen hagyományosan nőkhöz kötött médium volt, és nem tekintették a kritikai művészet elsődleges terepének. Így a politikai cenzúra kevesebb figyelmet fordított rá, mint a festészetre, vagy a szobrászatra. Ez a szabadság teret nyitott a műfaj számára, ezt az időszakot a textilművészet fénykoraként is szokás említeni.
2026. április 11-ig
Szépművészeti Múzeum /// A földi paradicsom vágya
A modern Svájc, ez a többnyelvű szövetségi demokrácia csupán 1848 óta létezik. Mivel az országnak nem voltak dinasztikus gyűjteményei és művészeti akadémiái, ezért a svájci művészek – ifj. Hans Holbeintől Ferdinand Hodlerig – Párizsban, Münchenben vagy Bécsben keresték az érvényesülés útját és váltak nemzetközi hírű alkotókká. Különböző művészeti irányzatokban tettek szert hírnévre, így „svájci iskoláról” nem beszélhetünk, mégis vannak hasonló vonások a műveikben: közös témájuk a svájci táj és a benne élő emberek mindennapjai. Silvia és Christoph Blocher magángyűjteménye.
Christoph Blocher gyűjteménye
2026. június 7-ig
Szikra Képzőművészeti Bemutatóterem /// Bögös Loránd: Úgy látszik, mintha
„Úgy látszik, mintha most más dolgok érdekelnének, mint korábban. A Kisújszálláson eltöltött tíz éves munkakísérletemet mára befejeztem. Ez idő alatt volt alkalmam elgondolkodni a munkám hasznáról és haszontalanságáról. A tíz év alatt nem igazán vettem részt a művészeti élet körforgásában, visszavonultam a termelési kultúra tereiből azért, hogy önmagam kedvére dolgozzam. Munkám tétjét ebben találtam meg, beértem az önmagamnak megígért munkák beváltásával. Otthon egy önmegfigyelési folyamat alanyává és tárgyává tettem magam, és fizikai munkában mértem tapasztalatimat. Munkaként fogtam fel a megfigyelést és a válaszadást szintén munkán keresztül tartottam lehetségesnek. Minden feltett kérdésemre tárgyakkal válaszoltam, a tárgyak pedig segítettek, hogy újra kérdezhessek. A feltett kérdések megválaszolásából eredő energiatöbblet mindig lehetőséget adott a folytatáshoz.”
2026. április 17-ig
Borítókép: Réka Lőrincz: Healing Breasts, 2026
