Szemle

Ha a vizuális művészetekben jelekről ejtünk szót, feltétlenül meg kell említeni a szemiotikát mint jeltant, jeltudományt, amely képzőművészeti körökben manapság – főleg idehaza – sokszor rossz csengésű szó.

“Ha azonosulok egy társadalmi réteggel, akkor az a migráns. Mert én Ausztriában születtem  a szüleim nem; tökéletesen beszélek németül, de a nevem külföldi” – mondja Fogarasi András, azaz Andreas Fogarasi.

Az autonóm művészet és a művészeti mező kialakulása, a piachoz és a hatalmi mezőkhöz fűződő ambivalens viszonyuk – valamint egy szerény javaslat. Megjelent a Műértő 2020. áprilisi számában Ebben a szövegben nemzetközi példák segítségével megpróbálom röviden felvázolni az autonóm művészet…

A japán birodalmi hadsereg 1932-től a II. világháború végéig a katonák szexuális igényeinek kielégítésére úgynevezett „vigaszállomásokat” alakított ki.

A hazai művészeti közeget 2015–2016 körül tarolta le a nemzetközi színtéren ekkorra már kibontakozó posztinternet művészet jelensége. Ahogy a „poszt-” előtagú kifejezésekkel már csak lenni szokott, a posztinternet is örvényként gyűrűzött be a köztudatba, nem kevés zavart és kezdeti elutasítást váltva ki a szcénából.

A művészettörténeti elemzés ott kezdődik, ahol a történészi befejeződik. Azt firtatja, hogy a „kortárs alkotás” mit kommunikál, mi a szerepe a mitologikus, mitikus elemeknek. Végső soron, hogy mi az építmény rejtett, képi megformálásából fakadó agendája.

“Az elmúlt évet arra szántam, hogy elejétől végéig újrafordítsam A spektákulum társadalmát, amely 2006-ban a fordításomban jelent meg először magyarul. Van valami hajlamom a mechanikus, mazochisztikus, hivatalnoki jellegű munkára, akár a művészetben is.”

Baranyay András munkáiról, a hagyatékából a Műcsarnokban megtekinthető kiállításáról Kishonthy Zsolttal, az életművet gondozó MissionArt galéria egyik tulajdonosával és Török Tamással, a művész barátjával, több hazai és külföldi kiállítása kurátorával beszélgettünk.

A Tehnica Schweiz a 2000-es évek közepe óta aktív a hazai és a nemzetközi képzőművészeti színtéren. Részvételen alapuló projektjeik vallási, közösségi és irodalmi-művészettörténeti narratívák összefonódását artikulálják.

A magyar művészettörténetben ritka a párhuzamos pályák találkozása. Inkább a széttartás a jellemző: akik kezdetben elválaszthatatlannak tűntek, negyven év múltán már vagy messze jártak egymástól, vagy látni sem akarták a másikat.

A tematikus struktúrát tekintve a három eddigi OFF-Biennáléban látszólag éppannyira kevés a közös vonás, mint három egymást követő Documentában. Az első OFF-nak nem volt központi témája, a másodiknak volt, de abba szinte bármi belefért volna, a harmadiknak – amely az…

Mi az a kulturális transzfer? Michel Espagne, az erről szóló kutatások egyik úttörője szerint a kulturális transzfer “ellentétes a homogén formák feltárásának szentelt, egységekre összpontosító társadalomtudományokkal.”