Szemle

A Budapest Galéria Mikrotómia című kiállításához katalógust jelentetett meg. Két írást tartalmaz Kollár Dalma Eszter kurátori szövegét és Zemlényi-Kovács Barnabás Prekár univerzalizmus. Adalékok a kortárs neoabsztrakt festészet kritikai analíziséhez című tanulmányát.

Világháló vége = világvége ?
Milyen gazdasági és politikai hatása lenne annak, ha az internet összeomlana ?

Æther Sofia kritikai visszajelzéseket generál a művészeten, a tudományon, a politikán és az aktivizmuson keresztül, a korrupt bolgár rezsimben.

Vizuáli kultúra mentes kultúra? Az új Nemzeti Alaptanterv nem kedvez a művszeti tantárgyaknak.

Az 1960-as évtized a művészeti és mediális expanzió lázában égett. Allan Kaprow a happeninget a képzőművészet többlépcsős kiterjesztéseként fogta fel – a táblaképből az avantgardisták kezében kollázs, aztán asszamblázs, environment, majd végső állomásként happening születik.

Ha a vizuális művészetekben jelekről ejtünk szót, feltétlenül meg kell említeni a szemiotikát mint jeltant, jeltudományt, amely képzőművészeti körökben manapság – főleg idehaza – sokszor rossz csengésű szó.

“Ha azonosulok egy társadalmi réteggel, akkor az a migráns. Mert én Ausztriában születtem  a szüleim nem; tökéletesen beszélek németül, de a nevem külföldi” – mondja Fogarasi András, azaz Andreas Fogarasi.

Az autonóm művészet és a művészeti mező kialakulása, a piachoz és a hatalmi mezőkhöz fűződő ambivalens viszonyuk – valamint egy szerény javaslat. Megjelent a Műértő 2020. áprilisi számában Ebben a szövegben nemzetközi példák segítségével megpróbálom röviden felvázolni az autonóm művészet…

A japán birodalmi hadsereg 1932-től a II. világháború végéig a katonák szexuális igényeinek kielégítésére úgynevezett „vigaszállomásokat” alakított ki.

A hazai művészeti közeget 2015–2016 körül tarolta le a nemzetközi színtéren ekkorra már kibontakozó posztinternet művészet jelensége. Ahogy a „poszt-” előtagú kifejezésekkel már csak lenni szokott, a posztinternet is örvényként gyűrűzött be a köztudatba, nem kevés zavart és kezdeti elutasítást váltva ki a szcénából.

A művészettörténeti elemzés ott kezdődik, ahol a történészi befejeződik. Azt firtatja, hogy a „kortárs alkotás” mit kommunikál, mi a szerepe a mitologikus, mitikus elemeknek. Végső soron, hogy mi az építmény rejtett, képi megformálásából fakadó agendája.

“Az elmúlt évet arra szántam, hogy elejétől végéig újrafordítsam A spektákulum társadalmát, amely 2006-ban a fordításomban jelent meg először magyarul. Van valami hajlamom a mechanikus, mazochisztikus, hivatalnoki jellegű munkára, akár a művészetben is.”