kiállítás

Hogyan lehet múzeumi körülmények között emlékezni a múlt egy olyan epizódjára, melyről alig maradt fenn dokumentum, mindössze egy irodalmi és egy filmművészeti alkotás? A Nyílt Társadalom Archívum különleges, több érzékszerven keresztül ható anyaggal, egy képzőművész által összeállított kiállítási dizájnnal tárja a látogatók elé az internálótáborok bezárásának 70. évfordulóján a badacsonyi bazaltbánya mint büntetőintézet történetére irányuló kutatását.

A Kastner Kommunity jogvédő hátterű művészeti projektje arra hívja fel a figyelmet, hogy nem mindenki számára örömteli a gyerekkor; a K.A.S.-ban pedig manifesztálódik az a kézenfekvő kapcsolat, mely összeköti az ökölvívást a szobrászattal. Ajánlónk többi kiállítása további korrelációkra mutat rá: például a perszóna és a hegy, a cigarettahamu és az alkotói folyamat – vagy a körív és az egyenes közöttiekre.

A fotó egy elmúlt pillanat médiuma, míg a film a jelenben zajlik, és folyamatosan a jövőbe mutat – fogalmaz Hámos Gusztáv videóművész, aki alkotótársával, Katja Pratschkéval a fenti kettőt ötvöző, fotószekvenciákon alapuló fotófilmben talált rá a legizgalmasabb kifejezési módra. Munkáik a Mai Manó Házban láthatók.

A művész igencsak meglepődött, miután egy férfi szándékosan fellökte és összetörte Porcelain Cube című szobrát a bolognai Palazzo Favában, Who Am I című kiállítása megnyitóján.

Refik Anadol török származású Kaliforniában élő MI-művész igazi sztár a nemzetközi újmédia színtéren, akinek alkotásai nem csak a világ művészeti csúcsintézményeiben, de nagy presztízsű szórakoztatóipari események színpadi látványaiként is szemet kápráztatnak – és ez szó szerint értendő. Itthon most először, Debrecenben lehet találkozni egyik munkájával, még szeptember végéig. A kiállítás kapcsán a műfaj nemzetközi színterén mozgó magyar szakértő, Lukács Viola kurátor beszél az alkotóról, valamint az adatvezérelt, mesterséges intelligencia által generált művészet értékeiről és kritikájáról.

Gyógyító gyakorlatok a Kisteremben – míg a Várfokban apokaliptikus nevetés írja át a nosztalgia melankóliáját. Emellett szeizmológiai média/üzenetek, balatoni horizontösszeolvadás és határtalan geometria várja az érdeklődőket, továbbá két fesztivál: Pécsett és a budapesti Práter utcában.

A neurotipikustól eltérő agyi működés, a neurodiverzitás megértésének fontosságát hangsúlyozza a Light Art Múzeum legújabb tárlata – nem haszontalan tudás napjainkban. A Ludwig új kiállítása pedig Arthur C. Danto nyomán azt feszegeti, meg tudjuk-e állapítani egy tárgyról első ránézésre, hogy műalkotás-e. Kellemes ősz- és iskolakezdést minden kedves olvasónak!

Idén már húsz éves az Arcus Temporum fesztivál, melyet a Pannonhalmi Bencés Főapátság szerzetesi közössége szervez minden év augusztusának végén. A zenére, irodalomra, képzőművészetre, valamint a mindezeket összekötő és önmagában is programszervező egységként szereplő spiritualitásra mint négy pillérre építkező rendezvény idén a Bazilika felszentelésének 800. évfordulója köré szerveződött, s az Ünnep címet kapta.

A teljes sötétség és a túlzott fény is okozhat átmeneti vakságot; az álom, a tudatalatti által szolgáltatott képek pedig teljesen partvonalon kívülre helyezik a fiziológiai látást. Az ezen problémákat feldolgozó alkotásokat azonban szemmel is érdemes megtekinteni az e heti válogatásunkban felsorolt helyszíneken.

Fotómennyország, betonsivatag, újrahasznosítás és sarkköri hisztéria – Arles, Berlin, London, Szentendre és a Madách tér e heti ajánlónk fókuszában.

A Kassák Múzeumban október végéig tekinthető meg a tavalyi Kassák kortárs művészeti díj nyertesének kiállítása, mely a munkavégzés miatti elvándorlást jeleníti meg. Fabricius Anna egy érzékeny, huszonegyedik századi munkás-reprezentációt mutat be egyfelől a globalizáció, a technológia, másfelől a magánélet szempontjából.