fotográfia

A Paris Photo, a világ legnagyobb olyan vására, amelyet kizárólag a fotográfia médiumának szentelnek, idén több mint 60 ezer látogatót vonzott. Sorban állás, hatalmas forgatag, nagyon különböző minőségű alkotások valamint ambíciózus programok fogadták az érdeklődőket a három szekcióban. 

Pozsonyban most egymás mellé került sok minden. Két rendezvény, a Fotóhónap és az OFF Bratislava, pár olyan kép, amelyeknek nem kellett volna, sok olyan is, amelyeknek jót tett egymás kontextusa, és néhány probléma, amely még sajnos sokáig velünk marad itt, Európában.

Nagyszabású, számtalan utat megnyitó kiállítás, amely fordulatot jelez alkotója pályáján. Dezső Tamás eddigi munkásságát a sajtófotó és a dokumentarista fotográfia határozta meg. Új korszaka következetesen gondolkodó művész profilját körvonalazza, aki képes a radikális váltásra, művészetről alkotott felfogásmódja, identitása gyökeres átalakítására.

Mire jó a vízitorma a fotográfiában? Fel lehet-e eleveníteni a kortárs művészetben olyan fotótechnikákat, amelyekhez nem kell kamera, miként lehet használni ezeket és mit mondanak? Almudena Romeróval budapesti kiállításán beszélgettünk.

Bert Danckaert PhD kutatásához készült fotósorozata nem úgy sikerült, ahogy előre tervezte. Projektje egyaránt szól a kulturális különbségekről, a művészeti doktori képzés nehézségeiről és egy alkotói folyamat buktatóiról. A második részben a fotografikus kép és a színház kapcsolatáról gondolkodik a szerző.

Ahogy a kollégák, én sem igazán voltam tisztában a művészeti kutatás mikéntjével. Hallomásból értesültem a konzervatóriumi színiprofesszorokról, akik elutasították annak lehetőségét, hogy beállva a sorba „kutassanak,” mert szerintük alkotói gyakorlatuk önmagában egyfajta kutatásnak minősül. De vajon megfelelt-e mindez az egyetemi szintű kutatásnak? – Bert Danckaert belga fotós a művészeti doktori paradoxonáról. Első rész.

Algakoktél, természetjárás Pascal-idézettel, csevegés gombafonalakra kapcsolódott orchideákkal, limnológiai előadás mikroszkópok fölött és a nádasban – képes beszámolónk egy kreatív spektrumban verhetetlen tudományos-ismeretterjesztő-művészeti élményhétvégéről.

A kritikus és mindig aktuális témákkal dolgozó nyolcadik hamburgi Fotótriennále idei központi hívószava, a currency, azaz valuta, a fotográfia mint tőke témakörét járta körül tizenkét kiemelt és ötven szatelitkiállítással.

A fotó alapú képzőművészet egyik legfontosabb seregszemléje a Les Rencontres d’Arles. Aki járt már a fesztiválon, tudja, hogy az 1970 óta működő esemény nem csak befogadja, hanem formálja is a fotográfia úttörő törekvéseit, a képeket pedig változatos építészeti környezetben teszik élményszerűvé a kurátorok.

A jeruzsálemi Bezalel Művészeti és Design Akadémia alapképzését idén befejező fotográfus a környezetében élők nemi identitását vizsgálta diplomamunkájában, a kamera tekintetének tükrében.

Önmagukba záródó lakatok, omladozó falak, árvíz sújtotta erdő, sötét utca. Nyomasztó helyek, ahol az ördög a részletekben lakik. Mintha egy egész generációt járna át a megfoghatatlan félelem.

Az ellenállás folyamatosságára, az el nem fojtható szabad beszéd és cselekvés jelenlétére döbbent rá kiállításával Csoszó Gabriella, aki 2010 óta dokumentál minden civil megmozdulást.