Nagy Gergely cikke (Továbbélő aszimmetrikus viszonyok. Érezze megtiszteltetésnek: egy könyv, több történet A mű, július 4.) lényegében két cikk. Első fele szakmailag értékeli és pozicionálja az Érezze megtiszteltetésnek című projektet. Általános hangütését az elismerés határozza meg, „az utóbbi idők egyik legfontosabb, legérdekesebb” kortárs munkájának nevezi. A cikk második fele oknyomozás-féle, melyet a feltárás, a nyilvánosságra hozás újságírói ethosza fűt: „Eperjesi Ágnes projektjével, pontosabban annak eredetével kapcsolatban zajlik egy – mondjuk így – csendes, fojtott konfliktus és szintén csendben lezajlott egy etikai vizsgálat a Magyar Képzőművészeti Egyetemen”.

Írásával meg kívánja törni a csendet, hogy a panaszt tevő diákok hallathassák hangjukat. Mert az ügyet – ez jön le Nagy Gergely írásából – az egyetem sóhivatalai szokás szerint elmismásolták és a dolog lényegében következmények nélkül maradt.

A konfliktusról, melynek oka az én mulasztásom, és amelynek elismerése sem a tanszék, sem az egyetem köreiben nem volt eltitkolva, a hvg nyilvánossága előtt is beszámoltam. A széles nyilvánosság előtt is elismertem a hibát, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakos hallgatói közül késve nevesítettem két diákot, akik fontos lökést adtak a projekthez. Hibáztam, amikor a magam „igazsága” nevében ragaszkodtam ahhoz, hogy a projektet lezáró könyvben mondjak nekik kiemelt köszöntet, ahogy eredetileg is terveztem, és amit feléjük kommunikáltam. Ezt a 2019-es kiállításon kellett volna megtennem, ezért Demeter Dávidtól és Arató Ágitól már régen bocsánatot is kértem. Most pedig a széles szakmai nyilvánosság előtt teszem ugyanezt.

Most visszatérek Nagy Gergely írásához, aki az eddigieket azzal fejeli meg, hogy ez az ügy „kérdőjelet rajzol a szerzőség mellé”. Írása végül arra fut ki, hogy az a „bonyolult” (értsd: többlépcsős, összetett, sok rétegű) projekt, amit az elején az utóbbi idők egyik legfontosabb, legérdekesebb műkomplexumának nevezett, voltaképpen plágium.

A feltárás újságírói ethosza azonban gellereket kap. Részben attól, hogy Nagy Gergely kizárólag egy MKE-s művésztanár, Bakos Gábor hozzá eljutatott anyagára támaszkodik. Ezt a csomagot Bakos Gábor nemes egyszerűséggel „a teljes igazság”-nak nevezi nyilvános facebook posztjában. Nagy Gergely pedig valóban ekként, teljes igazságként kezeli: tájékozódásának, kérdéseinek szemhatárát pontosan ott húzza meg, ahol azt az ügyben több szerepében is érintett „informátora” kijelöli. Nem vesz el belőle és nem is tesz hozzá semmit. Másrészt pedig attól kap gellert, hogy az ügy egyáltalán nem csendben zajlott eddig sem. Fojtottan, mert a Bakos Gábor által megteremtett nyilvánosságok tereiben zajlott, de nem volt semmi sem elhallgatva. A széles nyilvánosság megteremtése általam kezdődött a hvg-ben, és most A mű nevű lap remélhetőleg szakmaibb felületén folytatódik. Kétségtelen, hogy nem a sértettek által kívánt ütemben jutottunk el idáig.

Fontosnak tartok kiemelni két mozzanatot.  Az egyik az, hogy a diákok szerepét elismerő köszönetnyilvánítást immár két éve nyilvánosságra hoztam a honlapomon. Késve, de még az ügy tanszéki kipattanása előtt. A kötetben, amelynek apropójából a cikk íródott, a következő formában szerepel: „Köszönet illeti a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakos hallgatóit, akik fontos szereplői voltak az alkotói folyamatnak. A Molnár Csilla-szobor meghekkelt felöltöztetésének ötlete Demeter Dávidtól származik. Dávid a kutatómunkában is részt vett: Pauer közeli munkatársával, Rauschenberger Jánossal készített interjút. Ő segédkezett a Dér Andrással készített beszélgetés rögzítésében is. Külön ki kell emelnem Arató Ági nevét, aki az Érezze megtiszteltetésnek címre való rátalálásban segített.”

A másik fontos mozzanat – ami a cikkben teljesen elsikkad – hogy az ügy rám nézve korántsem maradt súlyos következmények nélkül. Arató Ági hangját Bakos Gábor hangosította fel, és vonta be körükbe Demeter Dávidot is. Ezért Gábornak jár köszönet. Az ő közvetítésével jutott el az Intermédia tanszék oktatóihoz a hír, akik -nagyon helyesen- az első pillanatban a diákok mellé álltak. Ennek így kellene lennie minden, más kollégát érintő esetben is. Mélyen egyetértek azzal, hogy hivatalos etikai vizsgálatot kezdeményeztek az ügyben, és nem értettem egyet azzal, hogy az elévülés jogi indokára hivatkozva nem folytattak le eljárást.

A kollégáim kollektívája viszont kezdettől bűnösként kezelt, számomra ezzel ellehetetlenült a párbeszéd. Ezért nélkülük próbáltam megtalálni azt a megoldást, ami szerintem korrekt és méltányos lehet a sértettek számára. Az autodafé hangulatú értekezleteken nem tudtam a kollektíva számára is megfelelő megbánást és önkritikát gyakorolni. Végül a tanszékvezető, Sugár János 2021 januárjában, nem várva meg az egyetemi etikai eljárás lezárulását, hivatalosan is alkalmatlannak minősített a tanári munkára. De alkut kínált: amennyiben három napon belül felmondok, eláll a minősítésemtől, így más munkahelyen nem lesz priuszom. Maradtam.

Hogy miért nem mondtam fel akkor, amikor látszott, hogy az ügy kezd elmérgesedni, és mindegyik kollégám ezt akarja? Éppen a rám nehezedő nagy nyomás miatt. Hibásnak éreztem magamat, nem bűnösnek. Tanártársaim kiközösítését, megbélyegző tónusát és önreflektálatlanságát, amivel az ügyemet kezelték, méltánytalannak és inkorrektnek éreztem, annak tartom ma is. Ezért adtam be panaszt a tanszékvezető ellen, még a beosztottjaként. Először ki akartam szabadulni a kollektíva által teremtett „bűnös” narratívából. Ahhoz, hogy a tanévet tisztességgel végigcsináljam, és csak utána mondjak fel, erőt adott az is, hogy az egyetemen – az Intermédia falain kívül – sokan (diákok óvatosan belülről is) hasonlóképpen ítélték meg kollégáim szerepét, támogattak és tartották bennem a lelket. Köszönet nekik érte!

Továbbmenve Nagy Gergely írásának fonalán: nagyot emel a téteken, amikor cikke zárásaként egy sokkal súlyosabb vádat is társít az eddigiekhez: művem integritását vonja kétségbe, plágiumot emleget (azaz kimondja a bűvös szót, nevén nevezi a bűnt). Ezt is Bakos Gábor nyomán teszi. Innen nézve még cikkének első fele is a másodikat erősíti: minél inkább elismerést érdemel a teljesítmény, annál nagyobbat csattan a „szerzőség” kérdése. Ezzel azonban az eredeti ügy, a kreditálás elmaradásának ügye válik értelmetlenné. Hiszen a szerzőség kérdése nem olyasmi, amit holmi kreditálás megoldhatna. A két ügy között ellentét feszül, nem tarthatók egyszerre izzásban. A plágium-vád súlyos, ő azonban könnyedén és lazán dobja fel. Pedig, ha plágiumról van szó, számba kéne venni, milyen elemeket tartalmazott Demeter Dávid ötlete és mennyiben tekinthető a megvalósult performansz ezen ötlet megvalósításának?  Milyen képzeteket, jelentésláncokat, összefüggéseket mozgósít az egyik, milyet a másik? Stb., stb. Márpedig az efféle kérdések tárgyszerű és körültekintő mérlegelése lenne a minimum ahhoz, hogy a plágium vagy a szerzőség ágas-bogas kérdéséről bárki is érdemi véleményt alkothasson. Ezt a szakmai munkát a cikk szerzője mindenestől megspórolja.

A projektet reprezentáló könyv arról tanúskodik, hogy az Érezze megtiszteltetésnek sok elemből álló, sok médiumot használó műkomplexum. Ennek létrejöttéhez sokan, sokféleképpen hozzájárultak, sokaknak tartozom sokféle köszönettel. Mivel kezdettől fogva többrétegű, több lépcsőben megvalósuló projektben gondolkodtam, pontosan tudtam, hogy ez a munka csak akkor kaphat igazi jelentőséget, ha sikerül kimunkálni és hangsúlyossá tenni azokat a művészeti, társadalmi összefüggéseket, amelyek középpontjában Pauer Gyulának a szocializmus tragikus sorsú szépségkirálynőjéről készített szobra áll, és amelyektől nem lehet elválasztani. Ez az igény és ennek végigvitele adja meg munkám karakterét és súlyát. Elemei ebben az összefüggésrendszerben találják meg helyüket.

Tanári mulasztásom emberi nyoma nem retusálható, megmarad az érintettek emlékezetében. Az idő kerekét nem tudom visszafordítani, hibámat nem megtörténtté tenni. De örülök annak, hogy magát a köszönetnyilvánítást lehet és módomban állt pótolni. Így, ha most vagy a jövőben bárki érdeklődik az Érezze megtiszteltetésnek című műkomplexum iránt, annak elsőszámú dokumentumában, a könyvben (akárcsak a honlapomon) korrekt információkkal találkozhat.