Újra elhalasztják a lettországi nemzetközi kortársművészeti fesztivált, a RIBOCA-t, ezúttal a szervezők orosz kötődéseit kifogásoló kritikus hangok miatt.

Augusztus 10-én nyílt volna meg Lettország kortárs képzőművészeti biennáléjának legújabb kiadása, a RIBOCA3, melyet tavaly az Ukrajnát ért támadás miatt halasztottak el, idén pedig a szervezők orosz származását és kötődéseit illető kritikák miatt.

A biennálét 2016-ban Agnija Mirgorodszkaja, egy orosz halászmágnás, Gennagyij Mirgorodszkij lánya alapította Anasztazija Blohinával, a szentpétervári Erarta kortársművészeti magánmúzeum kommunikációs igazgatójával együtt. A Riboca ügyvezető igazgatója pedig Inese Dabola, aki egy lett gyökerekkel rendelkező orosz oligarcha, az invázió miatt EU-szankciók alatt álló Petr Aven lettországi alapítványánál dolgozott.

A Riboca oldalán a múlt héten közzétett közleményben ez áll: „Annak ellenére, hogy az elmúlt hét évben a helyi kulturális közösséggel foglalkoztunk, és a háború megkezdése után finanszírozási struktúránkat felülvizsgáltuk, úgy tűnik, hogy ügyvezető tagjaink öröksége, köztük a litván és lett mellett az orosz nemzetiséghez való tartozás túl jelentős ahhoz, hogy leküzdjük az evvel szemben táplált ellenérzéseket, mivel az Ukrajna elleni orosz támadás újraélesztette a korábbi szovjet megszállás idejének feszültségét.”

A nyilatkozat így folytatódik: „Kénytelenek voltunk szembenézni a szomorú valósággal, hogy az általunk kínált produkciók egyszerűen nem megfelelőek vagy nemkívánatosak ezekben a kihívásokkal teli időkben, bármilyen jóindulatúak is a szándékaink. Ezen túlmenően csapatunk és művészeink jóléte érdekében úgy döntöttünk, hogy felfüggesztjük erőfeszítéseinket.”

Zanete Liekite lett író és kurátor, aki a biennálé ellen kampányolt, a The Art Newspapernek elmondta: „Ez a vita nem az etnikai hovatartozásról szól, annak ellenére, hogy a Riboca megpróbálta erre helyezni a hangsúlyt. Itt a finanszírozás etikájáról, az átláthatóságról, valamint a posztkoloniálizált nemzetekkel szembeni tiszteletteljes hozzáállásról van szó, amelyeket a szóban forgó intézmény nem teljesített.”

A közelmúltban a Collecteurs oldalán megjelent egy beszélgetés, melyben Liekite és Maija Rudovszka, egy másik a Ribocát kritizáló kurátor, valamint Maija Kurševa, a biennálé résztvevői közül kivonuló rigai művésznő arról mesélnek,

hogyan vált a lett művészeti szcéna függővé az oroszokhoz köthető pénzektől.

A Riboca harmadik kiadását, mely 2022-ben lett volna esedékes, 2023-ra halasztották a februári orosz inváziót követően, és a tervek szerint augusztusban indult volna el, a There is An Elephant in the Room című fő projekttel, amelyet a dán Superflex kollektíva gondozott. A német René Block volt a felelős a biennálé általános koncepciójáért, és egyes kiállítások kurátora is ő volt, melyek közül az Intermezzo most a dániai Kunsthal 44Møenben látható a Riboca zászlaja alatt.

A Riboca egy korábbi nyilatkozata a legutóbbi halasztás előtt arról szólt, hogy a kétéves finanszírozást a Just A Moment nevű új amerikai jótékonysági szervezeten keresztül alakították át, amelyet Mirgorodszkaja és férje, William Pokora amerikai ingatlanbefektető regisztrált. A nyilatkozat azt is hangsúlyozta, hogy a biennálé szervezői, akik között „orosz, litván és lett nemzetiségűek is vannak”, 2022-ben az ukrán menekültek megsegítésére helyezték a hangsúlyt, és megnyitották a Common Ground elnevezésű szociális központot, amely a rigai városházán keresztül támogatta a rászorulókat. Mirgorodszkaja az Arterritory című lett kiadványnak adott májusi interjújában megjegyezte: „Miután a háború kitört, visszautasítottunk minden támogatást, ami Oroszországból jött volna, annak ellenére, hogy apám vállalkozására nem vonatkoztak a szankciók.”

Mirgorodszkaja egy sajtómegszólalásában hangsúlyozta: „Én éppúgy vagyok litván, mint orosz, és egész életemben szoros kapcsolatban álltam a Baltikummal”. A Riboca célja az volt, hogy „lehetőséget teremtsen a nemzetközi és balti országok művészeinek arra, hogy megismerkedjenek Rigával és történelmével”. Továbbra is elhatárolódott Oroszországtól, és így nyilatkozott: „Közel egy évtizedet töltöttem Londonban és New Yorkban, tehát már körülbelül 15 éve nem élek Oroszországban.”