A kísérő szövegeket rejtő QR-kódok átírásával támadta meg egy aktivista művészcsoport a zürichi Kunsthaus kiállítását, mely a hitleri Németországgal jó kapcsolatokat ápoló fegyvergyáros, Emil Georg Bührle gyűjteményének darabjait mutatja be.

Korábban A mű is beszámolt róla, hogy kényes helyzetben van Svájc legnagyobb művészeti múzeuma, a zürichi Kunsthaus, mivel több mint nyolcvan éve szoros kapcsolatot ápol a svájci állampolgárságot szerzett német fegyvergyáros nagyvállalkozó Emil Georg Bührle-vel, később örökeseivel, a Brühle Alapítvánnyal.

Brühle a második világháború előestéjétől kezdve a német birodalom egyik fő fegyverszállítójá lett, de tekintélyes ügyfele volt ez időben a fasiszta Olaszország is – majd a világháború után az Egyesült Államok.

Svájc egyik leggazdagabb embereként mecenatúrára valamint műgyűjteménye gyarapítására fordította a gyár profitjának jelentős részet, s a fénykorában több mint 600 művet magában foglaló kollekciója, valamint a Kunsthausnak nyújtott nagyvonalú támogatása – 1940-től maga is igazgatósági tag volt az intézményben, majd az ’50-es években az épület felújítását is bőkezűen támogatta – szinte kultuszt teremtett személye köré. Eközben mind az, hogy a vagyon fegyverkereskedelemből, mind az, hogy a gyárakban szinte rabszolgasorban élő nők, gyerekek, kényszermunkások dolgoztak, homályban maradt. Az sem került feltárására, hogy a művek számos darabja franciaországi zsidók elkobzott, vagy kénytelenül nyomott áron eladott vagyonát képezte.

A kezdetben Brühle villájában tárolt műalkotások egy betöréses lopás után tartós letétként átkerültek a Kunsthaus falai közé. Nemzetközi és belföldi kritikai hangok azonnal kifogásolták, hogy a művek bemutatása emlékművet emel a gyűjtőnek, személyének és szerepének kritikus bemutatása nélkül.

Az ekkortól kezdődő kálvária különböző állomásai után a legújabb hír, hogy, mivel továbbra sem sikerült korrekt módon tisztázni a kollekció eredetét, egy aktivista művészcsoport maga vette kézbe a kontextus világossá tételét. A Kunsthaus 2021-ben megnyílt, David Chipperfield brit építész által tervezett kibővített terében kiállított Brühle-gyűjtemény darabjai mellett lévő magyarázó szövegeket rejtő QR kódok kicserélése után új szöveget tettek a falakra, mely szerint Bührle „náci szimpatizáns, tekintélyelvű militarista, háborús haszonleső és valószínűleg háborús bűnös”. Az esetről többek közt a The Art Newspaper számolt be.

A KKKK – Komitee Kapital Kollaboration Kriegsgewinn – művészeti kollektíva honlapján a Bührle-gyűjteményt „a holokauszt-emlékmű svájci változata”-ként írja le, és azt állítja, hogy „üldözés, kisajátítás és gyilkosság” eredménye. A kollektíva követeli a gyűjteményben lévő minden olyan mű azonnali visszaszolgáltatását, melyet közvetlenül vagy közvetve zsidóktól tualjdonítottak el; továbbá az összes megmaradt alkotás értékesítését, és az így befolyt összegnek a holokauszt-túlélők és leszármazottaik, valamint a rabszolgává tett munkások leszármazottai számára való átutalását.

Egyes kritikusok szerint a Kunsthausnak soha nem lett volna szabad elfogadnia a gyűjteményt, és befogadnia Brühlét az intézménybe. Ann Demeester, a múzeum januárban hivatalba lépett új igazgatója vállalta, hogy szembeszáll a problémás Bührle-örökséggel. Zürich városával együttműködve egy független bizottságot is felállítottak a Bührle Alapítvány korábbi proveniencia-kutatásának kivizsgálására és értékelésére. Novemberben egy új kiállítás keretbében tervezik körbejárni a kérdést, Demeester nyilatkozata szerint a hackerek akciója „megmutatja nekünk, hogy az új kiállításon megvitatandó témák továbbra is aktuálisak.” A tárlat előkészítésének fázisába a KKKK tagjait is tervezik bevonni.