Tavaszi képcsapdák, egzisztenciális motívumok – A mű heti ajánlója
A gamifikáció és a depresszió esztétikai dimenziói, a bio- és pszichopolitika spektrális minőségei, valamint a fogyasztói kultúra vizuális csapdái várják az e heti ajánlónkat böngésző kiállításlátogatókat.
Kedves Olvasó, Ön A mű heti, minden csütörtökön jelentkező kiállítás- és programajánlóját olvassa.
PP Center /// Rónai Viktor: Let the walls breathe?
„Fal vagyok, sérülékeny és védtelen entitás, amelyen minden történés nyomot hagy, sebezhetőségem, kiszolgáltatottságom nyilvánvaló. Az idő egyre több mindent pakol rám, az érzelmeim, a velem történt események, az átélt traumák, de a boldog pillanatok is formálják a felületem, megtörik a síkszerűségemet, komplexebbé tesznek. A rám rakódott rétegek olykor durvák, karcosak, sötétek, mint a szén, pasztózusak, mint a megkötött szurok vagy éppen törékenyek, mint megszáradt beton. Azonban ezek mind hozzám tartoznak, fontos részét képezik az identitásomnak, a belső énemnek… Fal vagyok, de mennyire lélegezhetek szabadon ebben a gumiszerű, sima világban?” – Artkartell projectspace.
2024. április 21-ig
Trafó Galéria /// Ctrl + ↑ for Coyote Time
„Lenézünk, és észrevesszük, hogy túlfutottunk a szikla peremén, alattunk a mélység. Mit tegyünk? Mit tehetünk egyáltalán? Nincs véletlenül erre egy billentyűparancs?
A Ctrl+Up for coyote time című kiállítás ebből a felfüggesztett pillanatból továbblendülve arra keresi a választ, hogy elképzelhetők-e olyan – digitális vagy fizikai – világok, ahol dekonstruálhatóak és újragondolhatóak azok a szabályok, amik mentén „játszunk”. Ahol a videójáték hegemón logikája és a csődöt mondott normatív célok meghaladhatóak, ahol az adottnak elfogadott szabályrendszerek újragondolhatóak, ahol az egyéni és a közösségi – egyszerre politikai és mélyen személyes – tapasztalatok megélhetőkké válnak.
A kiállított művek kérdéseket vetnek fel a mainstream videójáték életünk mindennapi rutinjait meghatározó logikájával, és a későkapitalizmus olyan jellegzetes eszközeinek sajátságos kihívásaival kapcsolatban, mint a gamifikáció és képzeletbeli digitális világok építése.”
2024. április 7-ig
Mai Manó Ház /// Isabel Muñoz: OMEGA
„Isabel Muñoz közel harminc éve merészkedik el a világ peremére, legelérhetetlenebb határaira és legmélyebb rétegeibe, és eközben eljutott saját szülőföldjére, ahol az ősi civilizációk tovább őrzik rítusaikat és tradícióikat, amelyek eredete már nem létező korokba vész. Japán, Kongó, Irán, Bolívia, Törökország, Etiópia, Elefántcsontpart stb. Isabel Muñoz ezeket az árnyékokat hozza a látható felszínére, és velük együtt egy kihalás szélén álló világ ásványi esszenciáját. Ősi korokat köt össze a mi időnkkel a fotográfiai képen keresztül, összeszövi ezeket az egységeket, és módosítja frekvenciáikat, biztosítva az egyik túlélését a másikban. A fotográfiai kép tehát a csomó, a varrat, a repríz, amely egyesíti ezt a két időbeliséget.”
2024. május 18-ig
Glassyard Gallery /// Bolla Szilvia: Running Up that Hill
„Bolla Szilvia művészete a képtúltermelés és -fogyasztás depresszivitását tematizáló absztrakt anti-fotográfiáktól indult, hogy végül eljusson a depressziót magát tematizáló poszt-fotográfiáig. Ahogy a depresszió egyszerre individuális és szociális, biológiai és politikai, úgy Running Up that Hill című kiállítása is személyes és transzgenerációs szinten keresztül közelíti meg a depresszív gazdasági-ideológiai rendszerünkben egyre inkább rendszerszintűvé váló depresszió esztétikai és társadalmi dimenzióit.”
–
2024. május 3-ig
acb Galéria /// Batykó Róbert: Képcsapda
„A legújabb festményciklus alkotásai – Batykó művészetének egyik meghatározó elemeként – a fogyasztói kultúra hipnotikus vizuális erejére is reflektálnak. Ezzel pedig vissza is utalnak a művész egy korábbi, azóta szintén ikonikussá vált, különféle csomagoló anyagokról készített 2015–2016 közötti sorozatához. De éppúgy megidézik egy (részben) korábbi hollandiai tartózkodása során, 2010 és 2014 között festett, a városi szemét problémáját összetettebb festészeti minőségekkel tematizáló festménysorozatát is. Mindemellett a képzőművészet önreflexív, önreferenciális témái (például tubusból kinyomódó festékmassza), a kiégés társadalmi és egzisztenciális motívumai (leégett gyufaszál, tűz, láva), a lelassulás metaforái és a tudattalan szürrealista szimbólumai (különleges mélytengeri lények), vagy épp az ipari termelés mechanikus természetére vonatakozó utalások (különböző eszközök és gépek alkatrészei) egyaránt megjelennek a festményeken.”
2024. április 19-ig
Borítókép: A Trafó kiállítása
