Pulzáló pillanatok – A mű heti ajánlója
„Az én platóni barlangomban a rabok nem egy irányba vannak leláncolva, hanem nagy sebességgel forognak tengelyük körül… Miközben forognak, két képet látnak. Az egyik a valóság, a másik a medializált képe a valóságnak… Nem valószínű, hogy el tudjuk különíteni egymástól ezeket” – írta a 2021-ben elhunyt Révész László László doktori étekezésében, melyet most a Deák Erika Galéria kiállítása idéz; emellett az emlékezet, a kreált idő problematikája, valamint az avantgárd és az ikon kapcsolata is megjelenik ajánlott kiállításaink témái közt.
Kedves Olvasó, Ön A mű heti, minden csütörtökön jelentkező kiállítás- és programajánlóját olvassa.
ICA-D /// Asztalos Zsolt: Töredékes emlékezet
„A tudományos modellezés, a megismerés és annak nyelvi vonatkozásai, a művészeti és nyelvi konstrukciók vizsgálata áll Asztalos több mint húszéves alkotói tevékenységének középpontjában. Munkái a posztmodern gondolkodásból és szemléletmódból fakadó történelem- és múlttapasztalatról tanúskodnak, a történelmi narratíva viszonylagosságát hangsúlyozzák, az egyéni emlékezet megragadhatóságának a korlátaival szembesítenek. Az utóbbi, körülbelül tíz évben érdeklődése folyamatosan a kogníció, a mentális megismerésrendszer felé irányul – ezt foglalja össze a Töredékes emlékezet című kiállítás.”
A neokonceptualista Asztalos 2013-ban Kilőtték, de nem robbant fel című projektjével képviselte Magyarországot az 55. Velencei Képzőművészeti Biennálén. 2014-ben a debreceni MODEM-ben egyéni kiállítással jelentkezett Két hidrogén közösbe adta elektronjait címmel. Alkotóművészeti tevékenységében a tárgyakat, objekteket és fotókat szertár-, raktár- vagy műhelyjellegű installációs rendszerbe foglalja. 2020-ban a BTM – Kiscelli Múzeum templomterében nyílt meg nagyszabású, Emlékmodellek című kiállítása.
Asztalos Zsolt: Emlékmodell 1., 2019-2020 installáció, vegyes technika
2024. május 3-ig
Kassák Múzeum /// Uitz Béla és az Orosz Ikon / AVANTGÁRD
„Uitz Béla a modern magyar festőművészet jelentős alkotója, a Ma folyóirat társszerkesztője és Kassák Lajos sógora volt. A Kassák Múzeum kiállítása az Uitz életmű egy kisebb szegmensének bemutatásával azt vizsgálja, hogy milyen hatások és inspirációk révén született meg az Ikonanalízisek címen ismertté vált monumentális festményciklusa.
A festmények mellett eredeti ortodox ikonok is szerepelnek a kiállításon, annak illusztrálására, hogy ikonográfiájuk milyen összefüggéseket mutat Uitz absztrakt kompozícióival. A kiállítás másik különlegessége a festő hagyatékában fennmaradt száz darabból álló vintázs fotógyűjtemény, amelyet szintén először láthat a magyar közönség és, és amely az orosz konstruktivista művészet reprezentatív keresztmetszetét nyújtja, számos, mára elveszett festmény reprodukciójával.”
2024. június 9-ig
Szikra Képzőművészeti Bemutatóterem /// Köves Éva: PONTPONTPONT
„Köves Éva legújabb munkáin a színerő, valamint a sűrűsödés és a ritkulás optikai lehetőségeivel kísérletezik a művész, ahol a festékpigmentek mint részecskék, a fénysugarak pedig mint hullámok jelennek meg a képalkotás praxisában. Hasonlóan a katódsugaras-, vagy LED-televízióhoz, amely a másodperc tört része alatt „szórja” tele színrészecskékkel a képernyő felületét. Köves alkotásai is ilyen képpontokból álló moaréval szolgálnak, melyeket „kvázi”-érzéki úton próbál meg visszakódolni alakzatokká a néző. „Kvázi”, azaz csak „úgyszólván” objektív módon, mivel a visszafordítás műveletéhez csupán elemi vizuális impulzusokat ajánl fel a művész. Pöttyözött képei testetlenek, ahol az egymáshoz fűződő pontok viszonya egyszerre tűnik kaotikusnak és mégis következetes rendbe szerveződőnek. Köves csak a közlés természetét – hangsúlyozva annak markánsan optikus és nem haptikus jellegét – szabja meg, annak tárgyát azonban nem. Kiindulva az olyan vizuális jelenségektől, mint a jelek intenzitása, azok áramlása és túlcsordulása, egészen a vizuális zaj kialakulásáig a „mai” szem „kitettségének”, „igénybevételének” és „strapás” munkájának bemutatására törekszik.” (Kaszás Gábor művészettörténész)
2024. május 4-ig
Deák Erika Galéria /// Révész László László: BIG PICTURE
„Révész László László képzőművészként nehezen kategorizálható: mindenekelőtt figurális festő volt, ugyanakkor performer, videóművész és meghatározó művésztanár. (…) Első performansz kísérletei a gimnázium idejére estek. 1979-ben, miközben Kokas Ignác festőosztályába járt a Képzőművészeti Főiskolán, Böröcz Andrással közösen performanszokat adott elő. Párosuk a „festők színházaként” meghatározta a nyolcvanas évek magyarországi művészeti közegét, és nemzetközileg is jelentőssé vált, meghívták őket többek között a nyolcadik kasseli documenta performansz szekciójába is. Festészeti tanulmányaival párhuzamosan tagja volt az Erdély Miklós által vezetett INDIGO csoportnak, 1983-tól Jankovics Marcell tanítványa volt az Iparművészeti Főiskola animáció szakán. A Képzőművészeti Egyetemen 2009-től volt osztályvezető mester, 2013-2015 között kísérleti artista társulatában középiskolás diákokkal készített két előadást.”
„A Deák Erika Galériában látható, 2017-2020 között készült festmények korábban nem szerepeltek kiállításon, a cím mégis Révész László Lászlótól származik: a barátja, Christian Zillner által szerkesztett Heureka folyóiratban Big Picture aus Budapest aláírással közölték a sorozat néhány darabját 2020-ban. (…) 2014 októberében tette művészeti médiumává az Instagramot, a rá jellemző, korát mindig megelőző technikai érzékenységgel. Az Instagramra készített, hat és fél éven át, 2021 márciusi haláláig napi rutinként megosztott sorozaton döntő többségben kék tussal dolgozott.”
2024. április 26-ig
FKSE /// Ukrónia
„Az ukrónia szó egy 19. századi nyelvi neologizmus, amit az utópia szó mintájára hozták létre. Etimológiáját tekintve az ukrónia “u” kezdőbetűje, mint fosztóképző működik a görög nyelvben. Míg az utópia esetében, ez a megfosztás a helyre vonatkozik, itt az időre. Az utópia sehol-földnek, az ukrónia, pedig semmikor-időnek felel meg. Az ukrónia akárcsak az utópia irodalmi műfajként indult. Alternatív történelmet kreál, ami történeti időt, vagyis a megtörténetet írja át, úgy mintha megtörténhetett volna.Idén az újtagok az FKSE terét öt különböző territóriumra osztották. A területeken különböző városállamok jöttek létre saját államberendezkedéssel, alkotmánnyal, vallással, jelképekkel és hitvilággal. Mindenki egy-egy állam polgára lett, ahova véletlenszerűen – deus ex machina – kerültek. Kezeikbe útlevelet kaptak, ami jogosítja őket a határok átlépésre, utazásra, szökésre és emigrálásra a hol abszolutisztikus, hol anarchikus, hol fundamentalista államokból.Hol lehet élni és alkotni? Hol van maradásuk?”
2024. április 9-ig
Borítókép: Asztalos Zsolt: Battlefield 6., Fotó, C print, 2020
