Nan Goldin az első, Agnes Denes a világ 50. legbefolyásosabb művészeti szereplője 2023-ban
A 92 éves magyar származású amerikai Dénes Ágnes is ott van az idei ArtReview Power 100 listán, melyen idén sok nő és aktivista művész szerepel, az élen Nan Goldinnal és Hito Steyerllel.
Idén 22. alkalommal jelent meg az ArtReview Power 100, a művészeti magazin éves rangsora a nemzetközi kortárs művészvilág 100 legbefolyásosabb személyiségéről – a művészektől és teoretikusoktól kezdve a gyűjtőkön át az aktivistákig. Tendenciaként megfigyelhető, hogy az utóbbiakból egyre több és egyre előkelőbb helyen szerepel a listán, mely az eltelt év művészeti történéseit egyedülálló perspektívából vizsgálja: 40 tagú globális tanácsadói hálózatra támaszkodva világítja meg azokat a kereteket, amelyek az év szakmai eseményeit meghatározták. A zsűri minden évben három kritériumot vesz figyelembe: a listán szereplőknek az elmúlt 12 hónapban aktívnak kell lenniük; tevékenységüknek a művészet aktuális fejlődését kell alakítania; s mindezt globális szinten.
Idén olyan művészek vezetik a listát, akik nemcsak képzőművészeti alkotásaikkal „üzennek” a világnak, hanem konkrét tettekkel, közösségi akciókkal vagy beszédekkel avatkoznak be a jelen sürgető társadalmi és politikai kérdéseibe. Munkásságuk arra világít rá, hogy a művészet az emberi világ szerves részeként, nem pedig attól elválasztva létezik, s alkalmasint befolyásolni is képes azt.
A listát ennek megfelelően idén Nan Goldin vezeti, aki már járt egyszer a csúcs közelében: 2019-ben a második helyen szerepelt, tavaly a nyolcadikon. Az ellenkultúrák és marginalizált csoportok úttörő fotográfusa, aki nemrégiben még az amerikai opioidválságért felelős vállalati érdekeltségek ellen kampányolt (a toxikus filantrópia elleni akcióiról készült dokumentumfilmje nyerte a tavalyi velencei filmfesztiválon az Arany Oroszlánt), de Goldin négy évtizedes munkásságának egésze azt példázza, hogyan képviselheti egy művész azokat, akiket a hatalom gyakran figyelmen kívül hagy és kirekeszt. Az 1980-as évek AIDS-járványától kezdve az Amerikát sújtó fájdalomcsillapító-függőség újabb botrányáig Goldin eljárása a személyes intimitás és a nyilvános érdekérvényesítés elegyítésére művészek egész generációjára volt hatással.
Sokukat bátorította, hogy szálljanak szembe a hatalommal, képviselje azt egy művészeti múzeum vagy az azt irányítani igyekvő vállalati szponzor, esetleg az ország kormánya.
A lista történetében először szerepel mind az első 11 helyen művész. Mindannyiukra jellemző, hogy nem csupán múzeumok és galériák számára készítenek műveket, hanem státuszukat arra is használják, hogy szélesebb körű társadalmi változásokat támogassanak és érjenek el. A pandémia után nem tértek vissza a „szokásos üzletmenethez”, hanem azt a megszilárdulni látszó tendenciát képviselik, hogy arra használják munkájukat és a sikerük által biztosított platformot, hogy közösségeket formáljanak és beavatkozzanak a közbeszédbe.
A tavalyi negyedik helyről az idén a másodikra került a fogyasztói társadalom, a globális kapitalizmus abszurditásaira rávilágító Hito Steyerl, akit Magyarországra a Trafó galériája hozott el; a harmadik helyen a Chiang Maiban, New Yorkban és a kettő között számos helyen nyitott és befogadó társadalmi interakciókat szervező Rirkrit Tiravanija áll. De ide sorolható a 8. helyre került Steve McQueen is, aki filmet készített a londoni Grenfell-torony katasztrófájáról, amely a törvényhozást is befolyásolta. Kilencedik helyen az ausztrál őslakosokat képviselő Karrabing kollektíva szerepel, akik filmekkel igykezenek az ország többségi társadalmát ráébreszteni néhány fontos tényre. Az idén több kontinensen is kiállító Cao Fei kínai videóművész, aki jó pár évvel ezelőtt szintén látható volt Magyarországon, a tavalyi 12. helyről a 10.-re került.
A lista negyven százalékát foglalják el művészek, húsz százalékát a kurátorok, de a 2023-as lista a művészeti világ régóta fennálló kereskedelmi arculatának, a műkereskedők és a művészeti vásárok világának fennmaradását és növekedését is jelzi. A listán az első nem művész szereplő Larry Gagosian, globális szinten működő galerista, övé a 12. hely; a következő műkereskedő a Hauser & Wirth csapata a 14. helyen, de itt van az Art Baselt képviselő Noah Horowitz (51.) és a Frieze is (54.). A brazil kurátor, Adriano Pedrosa, a jövő évi Velencei Biennálé művészeti vezetője a 15. helyen jelent meg – a tavalyi 59. után. A 17. helyre a hongkongi M+ múzeum kurátorai, Suhanya Raffel & Doryun Chong jöttek fel a 2022-es 56. helyről.
Eddig egyszer szerepelt magyar résztvevő a listán: 2020-ban Somyogyi Hajnalka az OFF-Biennále Budapest alapítója, projektvezetője és társkurátora került fel a globális nagyok 100-as listájára a 96. helyen. Idén az 1931-ben Budapesten született, Amerikában élő 92 éves Agnes Denes szerepel az 50. helyen. Az ökológiai művészet és a land art legendás alakja már az 1960-as évek óta képiseli aktívan a csak napjainkra elterjedtebbé vált alkotói perspektívát. 1982-es Wheatfield című művével vált közismertté, amely egy közel egy hektárnyi, akkor 4,5 milliárd dollárt érő alsó-manhattani szeméttelepre ültetett búzamező volt.
Denes az éghajlati vészhelyzet fokozódásával egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít üzenetének. A berlini Galerie im Körnerparkban és a budapesti acb Galériában rendezett egyéni kiállításai mellett számos környezetvédelmi szemléletű seregszemlén is szerepelt. Többek közt: Extreme Tension (2023), Neue Nationalgalerie, Berlin; How is Life? (2022), Toto Gallery Ma, Tokió; Groundswell: Women of Land Art (2023), Nasher Sculpture Center, Dallas; Dear Earth (2023), Hayward Gallery, London. Munkássága kiterjed az adatok, a technológia és a mesterséges intelligencia témakörére is, amivel szintén jócskán megelőzte a korát. E témakörben is szerepelt alkotásaival több csoportos kiállításon: a dániai Louisiana Museum of Modern Artban és a Los Angeles-i LACMA-ban; jövőre a szaúd-arábiai AlUla sivatagban mutatja be új művét.
A tavalyi listáról szóló elemzésünk itt olvasható; A mű által felkért zsűri legutolsó magyar toplistája pedig itt.
