1615-17 között készítette Artemisia Gentileschi, az olasz barokk rendkívüli tehetségű festőnője első megrendelését: a firenzei Casa Buonarroti – Michelangelo egykori otthona – mennyezetét díszítő Az inklináció allegóriája című női aktját. Kevesebb mint fél évszázaddal később a ház akkori tulajdonosa leplet és kék drapériát festetett a véleménye szerint túl élethűre sikerült alakra. A ma már múzeumként működő ház szakemberei most láthatóvá tették az eredeti munkát.

A digitális képalkotó technológia és más diagnosztikai eszközök segítségével a múzeumként működő Casa Buonarroti munkatársai felfedték Gentileschi eredeti kompozíciójának teljes meztelen pompáját. Az íly módon leleplezett alakot az Artemisia a Michelangelo Múzeumban című január 8-ig látható kiállításon mutatják be a közönség előtt. A kiállítást az egy évig tartó Artemisia UpClose projekt előzte meg, melynek során a festmény részletes tanulmányozására és restaurálására, beleértve például a mennyezeti freskó óvatos leemelését, végig a múzeum terében, a látogatók előtt került sor.

1684-ban Michelangelo egyik későbbi rokona, a Casa Buonarotti akkori tulajdonosa, Leonardo da Buonarroto bízta meg az Il Volterrano néven ismertté vált barokk festőt, hogy részben fedje le az eredeti művet, melyet közel fél évszázaddal azelőtt a híres művész unokaöccse rendelt meg Gentileschitől. Leonardo kényelmetlenül érezte magát a festmény társaságában, melyet felesége és gyermekei is nap mint nap láttak, ezért felbérelte Baldassarre “Il Volterrano” Franceschinit, hogy drapériával takarja el az alak melleit és nemi szervét.

„A lehetőség, hogy virtuálisan leleplezzük ezt a figurát, felfedve az eredetileg Artemisia által festett képet, a hétköznapi restaurálási eljárást egy, a fátylak mögötti nő felfedezésének kutatásává változtatatta” – mondta Wayne McArdle, a brit nonprofit szervezet, a Calliope Arts társalapítója, mely a nők kultúrtörténeti láthatóságával foglalkozik, és amely a projekt társfinanszírozója volt. Az anyagi hátteret rajtuk kívül Christian Levett brit gyűjtő biztosította, aki a Cannes melletti Musée d’Art Classique de Mougins alapítója, amely jövőre Európa első, női művészeknek szentelt múzeumaként Femmes Artistes du Musée de Mougins néven nyitja meg újra kapuit.

„A cenzúrázó takarást két okból nem távolítanánk el véglegesen” – nyilatkozta az Artnetnek Elizabeth Wicks vezető restaurátor. „Először is, az Il Volterrano által kevesebb mint öt évtizeddel az eredeti után felhordott vastag olajfestékrétegek eltávolítása veszélybe sodorhatná Artemisia finom ecsetkezelését közvetlenül a felülfestés alatt. Másodszor, a drapéria egy szintén fontos későbarokk művész munkája, és most már a festmény történetének részét képezi.”

A restaurátorok egy speciális, finom eszközzel nézték át mechanikusan a festményt, minden nanométert és vékony festékréteget megvizsgálva. A reflektográfia segítségével be tudtak lesni a drapéria alá, a kémiai elemzés pedig képes volt szétválasztani a két művész által használt pigmenteket. De nemcsak a fél évszázaddal később felvitt rétegeteket tudták így megkülönböztetni, hanem még az eredeti festési folyamat során, a kompozícióban végrehajtott változtatásokat is.

„Röntgenfelvételre volt szükség, hogy átlássunk a figura combját borító fehér ólompigmenten; de végül meglett Artemisia eredetijének tudományosan megalapozott képe” – mondta Wicks.

A több évszázados szennyeződéseket és koszt eltávolító gondos tisztítás után a figura köldökét is látni lehetett, a vádliján pedig egy ujjlenyomatot, amely a mű keletkezésének idejéből való. „Az ujjlenyomat akkor keletkezett, amikor az eredeti festék még nem száradt meg, és nagy valószínűséggel magától Artemisiától származik” – tette hozzá Wicks.

Hogy a történelmi művet a jövő számára gondosan megőrizzék, a restaurátorok két vászoncsíkot helyeztek fel az eredeti vászon kerületére, megszilárdították a festékrétegeket és kijavították a felület torzulásait, melyek a négy évszázadon át rendhagyó módon a mennyezetről lógó alkotáson keletkeztek. A vászon feszességének jobb szabályozása érdekében a festményt egy tágítható hordozóra is átrakták.

A mostani kiállításon azonban a nézők szemmagasságban láthatják a festményt: az allegorikus figurát eredeti és cenzúrázott formájában is.

A kiállítás Gentileschi művét a Michelangelo erényeinek ünneplésére befestetett mennyezetnek az ifjabb Buonarroti által megrendelt többi művével való összefüggésében is vizsgálja.

A fő cél azonban Gentileschi kiemelése, aki az utóbbi években nemcsak szakmai sikerei és művészi képességei miatt, hanem személyes tragédiáját leküzdő, sőt részben abból táplálkozó alkotó nőként is egyre jobban középpontba került. Gentileschi korában elképzelhetetlen példát mutatva védte meg magát az olasz bíróságok akkor még kényszervallatást alkalmazó peres eljárása során, melyet ő indított nemi erőszak miatt Agostino Tassi festőművész ellen.

A kiállítást egy új könyv, a projektet dokumentáló Artemisia UpClose is kiegészíti. „Szeretnénk Artemisia Gentileschi nevét még ismertebbé tenni, és érdeklődést kelteni úttörő művei iránt. Artemisia a korai női művészek ‘kapudrogja'” – fogalmazott Margie MacKinnon. „Életének története olyan drámai, a festményei olyan erőteljesek, és az eredményei olyan lenyűgözőek, hogy az emberek azon csodálkoznak, hogyhogy nem hallottak róla korábban, és vajon hány ilyen női művész lehet még, akiket ismerni kellene.”