A Lisszabonban élő disszidens kínai művész kiállítása a Lisson galériában nyílt volna meg, de határozatlan időre elhalasztották a megnyitót.

Ai Weiwei a szólásszabadság figyelmen kívül hagyásaként értékelte, hogy egy londoni galéria felfüggesztette kiállítását az Izrael-Hamász háborúról nyilvánított véleménye miatt, melyet az X-en tett közzé, és azóta törölt is.

A bejegyzés így szólt: „A zsidó nép üldözése körüli bűntudat időnként rávetült az arab világgal való magatartásra is. Pénzügyileg, kulturálisan és a média befolyását tekintve a zsidó közösség komoly jelenléttel rendelkezik az Egyesült Államokban. Az Izraelnek nyújtott évi 3 milliárd dolláros segélycsomagot évtizedek óta az Egyesült Államok egyik legértékesebb beruházásaként emlegetik. Ezt a partnerséget gyakran úgy jellemzik, mint közös sorsot”.

A Lisson galéria szóvivője a The Guardiannek nyilatkozva elmondta, hogy az online közzétett megjegyzése után hosszas beszélgetést folytattak a művésszel. A galéria közleménye szerint: „Megállapodtunk abban, hogy most nem alkalmas az idő új művének bemutatására. Ebben az érzékeny pillanatban nincs helye az antiszemitának vagy iszlámgyűlölőnek minősíthető megjegyzéseknek, most minden erőfeszítésnek az izraeli és palesztin területeken, valamint a nemzetközi közösségekben tapasztalható szenvedés megszüntetésére kell irányulnia.” Hozzátették: „Ai Weiwei jól ismert arról, hogy támogatja a véleménynyilvánítás szabadságát és az elnyomottak védelmét; mélyen tiszteljük és nagyra értékeljük a vele fennálló hosszú távú kapcsolatunkat.”

A művész szerint az eset alapvető kérdéseket vet fel a szólásszabadsággal és a művészi kifejezéssel kapcsolatban. „Aki művészettel foglalkozik, annak az önkifejezés soha nem arról szólt, hogy a mindenki számára helyes kifejezésre törekedjen”.

Ai 1957-ben született Pekingben, és az északnyugat-kínai munkatáborokban nőtt fel, miután apját, a költő Ai Csinget oda száműzték. Pályája során mindvégig a kínai hatóságok nyílt kritikusa és az emberi jogok szószólója volt, ami önéletrajzi könyvéből is nyomon követhető.

A szobrász és aktivista jelenleg Cambridge és Portugália között osztja meg idejét, 2011-ben 81 napot töltött őrizetben Pekingben, majd négy évvel később, útlevelének visszaadása után elmenekült hazájából.

Ai Weiwei korábban már hangosan kiállt a palesztinok mellett, 2016-ban pedig a globális menekültválságról szóló Human Flow című dokumentumfilmjének forgatása során Gázába utazott.

„A szabad véleménynyilvánítást mindig is olyan értéknek tartottam, amelyért a leginkább érdemes küzdeni és amellyel a leginkább érdemes törődni, még akkor is, ha ez különböző szerencsétlenségekkel jár” – mondta. „Apám költőként igazságtalan bánásmódot, fogva tartást, kényszermunkát szenvedett el, és majdnem az életét vesztette pusztán az attitűdje miatt. Ha ő idő előtt elvesztette volna az életét, én nem léteznék.”

A művész a The Art Newspapernek is nyilatkozott, véleménye szerint a galéria döntését „a további viták elkerülése és a saját jólétem érdekében” hozta meg. Ai Weiwei elmondta azt is, hogy a tweetben megpróbált objektív és semleges maradni, és kerülni az erkölcsi ítélkezést, vádaskodást vagy az emberi cselekedetek értékelését. Utalt rá, hogy a közösségi médiában megjelenő rövid üzenetekre jellemző az árnyaltság hiánya és a leegyszerűsítés. „Megértem, hogy a társadalmi viselkedést, legyen az nemzeti, kollektív vagy vallási szintű, nem lehet leegyszerűsíteni.” A lapnak elmondta azt is, hogy „mint ember vagy művész, tudok úgy élni, hogy soha többé nem csinálok kiállítást, és tudok úgy élni, hogy a művészet mint a kifejezés tere nem létezik számomra, de a szabad gondolkodás és a szabad beszéd nélkül nem tudok élni. Ez az élet végét jelentené.”