A vajdasági Újvidék, azaz Novi Sad, azaz Neusatz ebben az évben a litvániai Kaunas és a luxembourgi Alzette társaságában Európa Kulturális Fővárosa volt. Egy, az unión kívüli város, egy olyan országban, amely az EU felé törekszik, de ahogy a ’90-es évek délszláv háborúiból felgyógyul, most mintha távolodna is ettől a céltól. Szerbia ma közelebb van Orbán Magyarországához, mint az unió magországaihoz. Benyomások az újvidéki EKF-projektről, jóval Pécs után, nem sokkal Veszprém előtt.

Ha most egy párhuzamos valóságba menekülhetnék, a január végi zárásig Novi Sadban, a Studio M kiállítóterében ülnék. Időmet a méhek dicsőítése, a meditatív hangok hallgatása, a filozófiai szövegek olvasása, az önismeret-gyakorlás, az emberi gyarlóságról és a kapcsolatokról való gondolkodás töltené ki. Az újvidéki EKF (Európa Kulturális Fővárosa) év személyes tapasztalatai éppúgy, ahogy az évad vezető kiállítása, a Time and Universe (Idő és Univerzum) is a címben rejlő fogalmak átgondolására invitál.

Bár Novi Sad (Újvidék, Szerbia) az Európai Unión kívüli városok között van, 2022-ben Kaunas (Litvánia) és Esch-sur-Alzette (Luxembourg) mellett nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa címet. A Novi Sad-i EKF pályázatban megfogalmazott, a város kulturális életét élénkítő cél a „4 új híd” elképzelésen alapul: új programok, új folyamatok, bevont emberek (polgárok, kulturális intézmények, egyesületek, szervezetek, művészek) és új kulturális terek. A „4 új híd” felvetés a For new bridges! vagyis Az új hidakért! szlogenné alakul, de a programfüzet és a honlap szövegei később több különböző jelmondattal és hívószóval is bővülnek. A program fő célkitűzése a kulturális terek kapacitásának kiterjesztése, de hangsúlyosan jelenik meg a fiatalok bevonása a projektekbe, mely kulcsfontosságú mozzanat lehetne az EKF városok esetében. 

Egy hosszú hétvége élményeivel megítélni egy teljes évet persze nem lehet, mégis, fiatalként megélve a lassan másfél évtizeddel ezelőtti Pécs 2010 EKF évet és annak hatásait, részben kíváncsisággal, részben elvárásokkal érkeztem, a városban sétálva pedig rögtön az időutazás érzete talált meg. A parkolókban békésen férnek meg egymás mellett a Zastavák, a Yugók, a Citroën Kacsák és a modern városi terepjárók. A vendéglátóhelyeken még lehet cigarettázni, amit akár szálanként is megvásárolhatunk az utcai árusoktól és a legismertebb szerb „street food”, a csevapcsicsi is csábítóan kevesebbe kerül az itthon elterjedt gíroszok, kebabok áránál. Az EKF építkezései év végére sem fejeződtek be, a város központjában elég nagy terület van elkerítve a járókelők elől, egyaránt megnehezítve a helyiek és a kultúr-turisták közlekedését. 

A belvárostól kissé kijjebb eső, az elmúlt évben Creative District-nek keresztelt negyedben a legszembetűnőbb az átmenet. Korábban itt csak egy autószerelő műhelyből átalakított SKCNS Fabrika nevű, alulról szerveződő hely működött és adott otthont koncerteknek, eseményeknek, többek között nemzetközi hírű punk (To Be Punk) vagy képregény fesztiválnak (Vojvođanski Strip), az EKF viszont kapva kapott a lehetőségen, hogy átalakítsa a helyszínt, amelyről megint csak a pécsi Zsolnay Kulturális Negyed juthat eszünkbe. Az építkezéseket még itt sem fejezték be, a néhány felújított épületen érződik, hogy csak nemrég adtak át őket, több pedig nem is készült el, így az építkezési területen való bizonytalan bóklászás közben lehet csak megtalálni a furcsa nyitvatartású kiállításokat. Az épületekben – ki tudja, miért, talán csak a teljesítmény-orientáltságból adódóan – alig egy hétig nyitva tartó kiállításokat rendeztek, látogatásunk idején épp a Milky Way című több helyszínes kiállítás egyik része, egy queer tárlat (Queer Europe) és egy helyi DJ (Suba Room) életét bemutató fotókiállítás volt látható, kár, hogy nem volt idejük a kifutásra. 

Az elhagyott gyárépületek és épületegyüttesek kulturális térré alakítása bevett gyakorlat az elmúlt évtizedekben, ez a „felülről érkező” átalakítási kísérlet azonban nem mindig jár sikerrel, sokszor épp azt a hangulatot és aktivitást számolja fel, melyet a korábban itt alkotó művészek, civilek teremtettek meg. A NoviSad2022 honlapja szerint a Kreatív Negyedet „az EKF kezdeményezésére mentették meg a pusztulástól és alakították át a kortárs kulturális események egyedülálló központjává”. Bár lehet, hogy a nyári időszakban valóban élénkebb volt itt az élet, télvíz idején egészen a Fabrika esti koncertjének kezdéséig még lezengő látogatókkal sem, csak biztonsági- és teremőrökkel lehetett találkozni, nem volt egy helyi művészek munkáit árusító üzlet, egy nyitva tartó kávézó, vagy büfé sem, ami még inkább felerősítette a kietlenség érzetét. Az épületek átalakítása és felújítása nyilvánvalóan fontos lépés, de a valódi sikerhez vezető utat az jelentené, ha a terek élettel, aktivitásokkal telnének meg és épp az erre irányuló csalódottság olvasható ki a helyiekkel való beszélgetésekből is. Ha párhuzamot szeretnénk vonni, talán a legkézenfekvőbb Pécs EKF évére gondolni, melynek az egyik legelhibázottabb lépése az volt, hogy nem sikerült a város fiataljait megtartani és ezzel hosszú távra biztosítani korábbi pezsgő kulturális életét. Részben tehát Pécs 2010 felől nézve, részben Veszprém-Balaton 2023 előtt állva is elgondolkodtató kérdés, hogy az évad után vajon milyen jövője lesz az újvidéki Kreatív Negyednek: vajon sikerül-e majd a fiatalok érdeklődését és aktivitását fenntartó, hosszútávra berendezkedő művészeti életet szervezniük, vagy januártól elindul egy – számunkra már ismerős – ezzel ellentétes folyamat.

A rövid életű Kreatív Negyedbeli kiállításokkal szemben az újvidéki EKF egyik fő kiállítása az évad egész ideje alatt nyitva tart. A felnőtt belépő átszámítva kevesebb, mint ezer forint, de a hónap utolsó péntekén minden kiállítás mindenkinek ingyenes, hosszított nyitvatartásban akár este 8–9-ig is megtekinthető. A Dušan Jovović PhD és Aleksandar Petrović PhD kurátori munkáját jegyző Time and Universe tárlatra belépve pedig valóban egy másik univerzumba érkezünk.

A szövegekkel sűrűn tagolt kiállítás kezdő gondolata és többször visszatérő motívuma a méhek tökéletes szervezettségére és szerveződésére, valamint a káros emberi tevékenységek miatti sebezhetőségükre irányítja a figyelmet. Valószínűleg erre is utalnak a kiállítás különböző pontjain felbukkanó fekete emberalakok az okostelefonjaikra szabadult vírusokkal. A méhek kaptárjai, a mértani pontossággal felépített hatszögeinek szervezőelve a bolygók és a Nap haladási pályájával mutat párhuzamot, és ez a gondolat vezet rögtön az eltérő időszámításokat bemutató installációhoz. A különböző vallásokban – hindu, héber, maja, iszlám, katolikus, ortodox stb. – használatos naptárak számítási módszereinek egyike sem tökéletes, időről időre – szökőévek, szökőnapok segítségével – kell módosítani a számítást. Így adódik, hogy egy-egy nap kultúrkörök szerint eltérő spirituális gyakorlatokat megkívánó tartalommal és jelentőséggel bír.  

Az időszámításokkal átellenben szintén filozófiai és vallási idézetekkel tagolt kisebb terekbe léphetünk be. Az egyik terem Platón barlanghasonlatát idézi meg és a tükör metaforájával önmagunk, érzékelésünk, cselekedeteink megértésének fontosságára hívja fel a figyelmet: „The door to another world leads through a mirror”, vagyis az ajtó egy másik világba egy tükrön keresztül vezet. A következő, a hús-vér szíveket és ezáltal az érzéseket fókuszba hozó teremhez pedig Ezékiel próféta szavai vezetnek: „I will give you a new heart and put a new spirit in you” (Új szívet adok nektek és új lelket adok belétek.)

A kiállítás néhány eleme a nyelvi korlátok miatt nem érthető meg teljességében, így az automatikus írógép által gépelt szövegek, a beszélő hologram, vagy a vetítések egyes elemeinek hangzóanyagai szerbül szólalnak meg, ezért a nyelvet nem beszélők számára csak monoton-meditatív hanghatást jelentenek a szavak és történetek megértése nélkül.

Az emeleten egy egész teret betöltő immerzív vetítés ugyancsak meditatív hangulatából telefoncsörgés riasztja fel a nézőt. Az utolsó teremben látható installáció, a másik világgal való kommunikációt lehetővé tevő telefonokkal a Mátrix filmből ismert neon betűk vizualitását veszi át és írja le a Technológia Szótárának szabályait. A telefoncsörgés pedig automatikusan hozza elő az emberből a kíváncsiságot, hogy felvegye a kagylót, hátha a vonal másik végén felajánlják a pirulák közötti választás lehetőségét és segítséget adnak a jelenkori szimulákrum elhagyásához azok, akik már felébredtek.

A Time and Universe kiállítás az ember, a spiritualitás és a tudomány összefüggéseinek vizsgálatát célozza meg. Nem mélyül el az egyes témákban, inkább gyors snittekkel, fel-fel villantott filozófiai idézetekkel és tudományos eredményekkel, ősi szimbólumokkal és kortárs problémákkal foglalkozik, összhatásában mégis elmélyülésre, elidőzésre, a kérdéseken való további gondolkodásra ösztönzi a nézőt. És tulajdonképpen ebben az interdiszciplináris élményben találkozik össze az idő és az univerzum, az emberiség ideje és a minden létező összessége. 

Összegezve az újvidéki EKF év és egyes kiállításainak benyomásait, a jelenből figyelve az időutazásnak többféle lehetősége is adódik. Önismeretet gyakorolni és némileg visszatérni a múltba, akár 1999-be, a Mátrix bemutatásának évébe, elmélázni a digitalizáció okozta társadalmi változásokon, visszatérni akár a tizenkét évvel ezelőtt EKF címet nyerő Pécs 2010-es, majd azt követő éveibe, és az eközben eltelt idő tükréből összegezve tekinteni egy kritikusan végiggondolt, lehetséges pozitívabb jövőbe.