A könyvkiadás iparosodása elhozta a Kánaán délibábját a bibliofilek számára. A könyvesboltok polcai roskadoznak, a friss kiadások lavinaként temetik maguk alá pár hetes elődeiket. A gyermek olvasó is céltábla mint fogyasztó, ám helyette többnyire mi, felnőttek választunk. Íme egy kis segítség, melyik korosztálynak mit érdemes a kezébe adni, ha célunk a művészettel való ismerkedésük. Nagy könyvszemlénk második, befejező része.

Irány a múzeum!

Ha a fiatalabb korosztályokat a művészetek vagy az olvasás szeretetére szeretnénk nevelni, az időt nem spórolhatjuk meg tőlük. Cserébe viszont minden bevonódott személy jól szórakozhat. Szerencsére ezt a hazai múzeumok is felismerték, és ma már számos foglalkoztató kiadvány elérhető, amely egy kiállításhoz vagy intézményhez kapcsolódóan, játékosan mutatja be annak történetét, épületét, a megtekinthető alkotásokat stb., és a családtagokat akár közös felfedezésre ösztönzi.

A Barangoló sorozat az egyik legizgalmasabb közülük. Varga Viola közérthető, rövidre fogott ismertető szövegei Nemes Anita szellemes, de mások alkotó kedvének is teret adó grafikáival párosulva tökéletes alapot nyújtanak a kultúr-expedícióhoz. A Magyar Nemzeti Galéria után a Kiscelli Múzeum Barangolója készült el, majd 2021-ben a Kiscelli Parkhoz külön készült egy füzet, ami rendkívül vadregényes környékre, a természet által lassanként visszahódított területre, a kastély környékére, romos vagy már csak az emlékeinkben őrzött épületek közé vezeti az Indiana Jones kalandjaira készen álló kicsiket és nagyokat.

A műfaj igazi gyöngyszeme a Kubinyi Program keretében megvalósult Look At Me! (FMC, 2022), amely György Gabriella és Sütő Tünde közös munkáját dicséri. A szentendrei Czóbel Múzeum évente megújuló, állandó kiállításának feldolgozását segíti. A nyomtatott és letölthető formában is elérhető kiadvány angol nyelven készült, üt nyelvvizsga témát feldolgozva, tehát diákoknak ideális. Ugyanakkor tanárok és külföldi hallgatók érdeklődésére is számot tarthat.

Különlegessége, hogy amint kinyitjuk, egy díszes képkeretben önmagunkat pillanthatjuk meg, mivel egy tükörfelület található a belső borítón. A bevezetőből rögtön ki is derül, mi az oka ennek: a füzet célja, hogy Czóbel Béla és mások önarcképeihez, portréihoz kapcsolódó feladatokon keresztül saját magunk karakterét tükröző kiadvány jöjjön létre. A végeredmény egy olyan sajátos gyűjteménye az elgondolkodtató, mulatságos és tanulságos elfoglaltságoknak, amelyek

könnyedén teszik nem pusztán hasznossá, de pótolhatatlanná a művészetet az önmagunk megértése felé vezető úton.

A foglalkoztató végső soron a kiállítás megtekintése nélkül is használható, tehát aki nem jutna el Szentendrére, a közölt reprodukciók segítségével bejárhatja ezt a belső utazást. Sőt a kitöltött füzetet érdemes eltenni, aztán évek múltán elővenni, és általa visszapillantani korábbi önmagunkra.

Művészeti kalandok

A művészettörténetbe azonban meséléssel is bepillantást lehet engedni, és nem is csak a legkisebbeknek. Azok a kiskamaszok (és szüleik), akik a Harry Pottert vagy Ruminit már rommá olvasták, de szeretnének varázslatos kalandokba alámerülni, és a szülők (és gyerekeik) pedig nem bánnák, ha ez új tudás szerzésével is járna, azoknak kihagyhatatlan Catherine Gilbert Murdock Da Vinci macskája című regénye (2022, Manó Könyvek).

Az írónő saját gyerekeinek csepegtetett egy római utazás során művészettörténeti adalékokat többszáz éves pletykákkal fűszerezve, majd úgy döntött, mindezeket könyv-formába önti. Ennek eredménye ez a parádés mű, amely olyan zseniálisan mutatja be egy öntelt és magányos arisztokrata fiú életét a pápa palotájának foglyaként, úgy festi le Michelangelo és Raffaello személyét és az egész reneszánsz világot, miközben szó szerint átjárót nyit a jelenbe egy durcás, de kíváncsi lányhoz, hogy az az érzésünk, Murdock maga is időutazó lehet. Sallangmentes stílusa és fergetes humora, amivel finoman kikarikírozza a kamaszokat is, ragyogóan ragadja meg egy kor művészetfelfogását és társadalmi viszonyait. Az évszámokat, neveket, helyeket és egyéb adatokat ráadásul úgy adagolja, hogy egyszer csak már valóságos nyomozónak érezzük magunkat a palotai intrikák és időugrások útvesztőjében. Ehhez Balássy Fanni sziporkázó fordítása is jelentősen hozzáad.

Rövidebb, de épp ilyen lebilincselő történetekből áll a Mindentudók Klubja sorozat, amelynek 13 kötete a Napraforgó Kiadó jóvoltából olvasható magyarul. Egy világutazó egyiptológus házaspár gyerekeinek detektív kalandjait tárja elénk a régészet, múzeumok, kiállítások és műkincsek birodalmában. A történetek szerves része, hogy a bűntények felgöngyölítése érdekében a kis nyomozóknak különféle ismereteket kell szerezniük. Ezt azonban az író, Maria Maneru feltűnés nélkül oldja meg, sőt, az ifjú olvasó egyenesen tudni, érteni akarja a tudományos részleteket, hogy a szereplőknél hamarabb fényt derítsen a megoldásra. Kissé türelmetlen, esetleg monitoros mesefogyasztáshoz szokott gyermekeket is rákapathat az olvasásra.

A fantázia szárnyra kel

Ha egy meseregény még korai, jó alternatíva a Képtelen képrablás, amellyel ebben az évben rukkolt elő a Pagony Kiadó, és 14 felkért szerző történeteit tartalmazza. Minden történet egy-egy, a Nemzeti Galériában található festményből indul ki. Az írók teljes kötetlenséget élvezve, a legváltozatosabb meséket eszelték ki. Mindegyik előtt látható az ihletet adó mű is, amelyek alapján a kötet illusztrálását Rubik Anna végezte.

A munkája nem volt egyszerű, hiszen magyar mesterek ikonikus festményeit kellett közös nevezőre hoznia nemcsak egymással, de saját vizuális nyelvezetével is. Ez lehetetlen feladatnak tűnik, de nyilvánvalóan nem ismeri ezt a szót Rubik, akinek sok más mellett a Két Egér sorozat grafikai munkáit is köszönhetjük. A Képtelen képrablás látványvilága egyedi ugyan, de a meséket és a Nemzeti Galéria kincseit érvényesülni hagyja. A festményeken alapuló történetmesélés koncepciója alapvetően visszatérés a gyermeki gondolkodásmódhoz. Egy gyerek egy festményre tekintve megkérdezi: Ki ez? Mit csinál? Miért szomorú? Mi van a kezében? Mi van a zsebében? Hová megy? Miért arra megy? Így ez a kötet tulajdonképpen a felnőtteket emlékezteti arra, hogy a művészet akkor is lehet örömforrás, ha spontánul kapcsolódunk hozzá, nem csak didaktikus megoldási sémák szerint.

Tanulságos életrajzok

Nem a műből, hanem az alkotó elméből indul ki a 20 rendkívüli magyar, akit az egész világ ismer (2021, Manó Könyvek) című válogatás. A Semmelweistől Puskáson át Karikó Katalinig ívelő gyűjteményben ráadásul a művészi karriert sorra véve nem Vasarely vagy Hantai – mint lezárult és végérvényesen kanonizálódott oevre – példája kapott helyet, hanem a ma is élő és alkotó Maurer Dóráé, ami kellemes meglepetés. Az egyenként pár oldalas élettörténetek egyes szám első személyben fogalmazódtak, és a főszereplők kis korától kezdve rajzolják meg a magyar hírességek érdeklődésének, nehézségeinek és sikereinek alakulását. A híres magyar kutatók, bűvészek, divattervezők, színészek, filmrendezők között egy képzőművész felbukkanása üdvösen demisztifikálja a közhelyekkel és romantikus képzetekkel terhes képet, ami legtöbbünk – így a gyerekek fejében is – él a művészekről, s ezzel hozzájárul a könyv fő üzenetéhez:

a kicsik merjenek elindulni a bennük rejlő fogékonyságok kirajzolta úton, mert a sikernek (boldogságnak) sok elérési útvonala van.

Nagyon hasonló a koncepciója a folyamatosan gyarapodó Kicsikből nagyok sorozatnak (HVG Könyvek), amely már káprázatos kötéstechnikájával is egy nem hétköznapi színvonalát képviseli a könyvkiadásnak. A feltüntetett korajánlás szerint négyévesek már élvezettel forgathatják, ám talán az önálló olvasásban lassanként magabiztosságot szerző gyermekek kezébe érdemes adni. Oldalpáronként 1-2 rövid, nagy betűkkel szedett és lényegre törő mondat a kicsik nyelvén beszéli el olyan korszakalkotó személyiségek életét, mint például Frida Kahlo. 

Antikváriumi kincskeresőknek

A legkisebbekre gondolva azonban a használt könyvek piacán is keresgélhetünk, hátha ráakadunk Leo Timmers-nek a General Press Kiadó jóvoltából magyarul is megjelent,  Foxi úr című meséjére. A szerző zseniális egyszerűséggel tematizál olyan komplex kérdésköröket, mint például:

lehet-e egy festményen ábrázolni a valóságot? Milyen kompromisszumokat kell egy művésznek vállalnia a művészetéért? Mi a  különbség esztétikai és piaci érték között?

Emellett tökéletesen megvilágít olyan fogalmakat, mint a realizmus és a szürrealizmus. Minderre egy varázslatos találkozás szolgáltat apropót a jószívű, de sikertelen alkotó, Foxi úr és egy titokzatos, keménykalapos férfi között, akiben ráadásul René Magritte-re ismerhetünk.

Kis nemzetközi kitekintés

Végezetül lássunk néhány idegennyelvű könyvet, amelyekhez hasonlóval magyarul egyelőre sajnos nem találkozhatunk. A Gerstenberg Verlag jelentette meg a Die Welt in der Wunderkammer című, különleges atlaszt 2019-ben, az egy évvel korábbi, francia eredeti alapján, amely mellőzi e terminus technicust, így a német kiadás alapvetően autentikusabb, mint a tulajdonképpeni első mű. A magyar nyelven is leginkább a német eredetiben emlegetett Wunderkammer jelenségének tévhiteket felszámoló, látványos ismertetőjéről van szó, hatalmas, kihajtható képekkel, amelyek az állatorvosi ló szisztémájában szemléltetik a múzeum elődjének tartozékait, felépítését, funkcióit, az aprólékos rajzok böngészése során újabb és újabb bizarr vagy éppen mai kiállítóhelyekről jól ismert tárgyakat felfedezve.

Az ifjú olvasók számára, akik már tapasztalhatták a mai tematikus múzeumi felosztást, ámulatba ejtőek e következetlennek tűnő tárlatok. Az idősebb, esetleg szakmabeli olvasók viszont szembesülhetnek a Wunderkammer nagyon is szigorú elvek szerint szerveződő, poroszos karakterével. A könyv a nagyobb európai múzeumok boltjaiban beszerezhető.

Ehhez képest minden tudományos ismeretterjesztést mellőz Nathalie Vessié-Hodges munkája, a Le Casting de Léonard, amely szintén 2019-ben, da Vinci halálának 500. évfordulója alkalmából jelent meg, és azt a szcenáriót képzeli el, ahogyan a mester a Mona Lisa modelljét keresve válogatást tart. A könyvecske rengeteg abszurd ötlettel áll elő azt illetően, kik léphetnének a hölgy helyére, ám Leonardo bosszúsan inti le valamennyit.

Ez a kiadvány olyat visz véghez, ami meglehetősen valószerűtlen: átlapozása után friss szemmel tudunk a Mona Lisára nézni, új párbeszéd nyílik az unalomig mediatizált műremek és a fásult szemlélő között. A maga szertelen eszközeivel rehabilitálja a végtelen figyelem révén teljesen kiüresített mesterművet. Ennél méltóbban nem is lehetett volna ünnepelni egy géniuszt, s nagyon is helyénvaló, hogy első sorban a gyermekekre számítanak értő olvasóként.