Egészen az utóbbi évekig a képzőművészeti  alkotások címe utólag csak ritkán és akkor is csak művészettörténeti kutatások eredményeként változott. Napjainkban viszont egyre több példa akad erre – elsősorban a kolonialista szemléletet kifejező címek esetében –, de ennek a gyakorlatnak az alkalmazása szakmai körökben és a szélesebb közvéleményben továbbra is komoly vitákat generál.

Más a háttere annak a névváltoztatásnak, amiről a napokban számolt be a londoni National Gallery: ők Edgar Degas: Orosz táncosnők című pasztellképének címéből tüntették el az „orosz”-t és helyettesítették azt az „ukrán”-nal.

A nagy francia mester életművében jelentős helyet foglal el a táncosokat – főként balerinákat – megörökítő több száz alkotás, melyek között festmények és grafikák éppúgy vannak, mint szobrok. Degas nemcsak a balett próbatermeknek és előadásoknak volt gyakori vendége, de szívesen látogatta a főként a XIX. század utolsó évtizedében rendszeresen Párizsba látogató és a legismertebb ottani szórakozóhelyeken fellépő kelet-európai, főként orosz tánccsoportokat.

Ez utóbbi témában is számos műve – főként pasztell – született, melyek ma jelentős múzeumok vagy ismert magángyűjtők birtokában vannak. A londoni National Gallery gyűjteményébe 1998-ban bekerült példány jelenleg nem szerepel a múzeum állandó kiállításán, mégis az ottani szakemberek figyelmének középpontjában áll – mégpedig elsősorban vitatott címe miatt. Hogy ez a vita éppen az elmúlt hetekben érkezett fordulópontjához, nem véletlen: a múzeum sem tagadja, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió volt az, ami felgyorsította a már évek óta érlelődő döntést. Az intézmény szóvivője szerint „a festmény címe hosszú évek óta viták kiinduló pontját jelenti és ezek a viták a szakirodalomban is megjelentek. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet fényében a kérdésre az elmúlt hónapban fokozott figyelem irányult, így most láttuk elérkezettnek a pillanatot a kép címének frissítésére, hogy az jobban tükrözze a kép témáját”.

A korábban kizárólag szakmai berkekben folyó vitát valóban az orosz invázió „vitte ki az utcára”; főként Londonban élő, többnyire a szakmához köthető ukránok követelték egyre hangosabban a közösségi médiában a mű címének megváltoztatását, mondván, a táncosok kezében tartott virágfüzér és a hajukat ékítő szalag sárga-kék színei egyértelműen jelzik nemzeti hovatartozásukat. Nyilatkozataik szerint

az 1917-es forradalom előtti és a mai Oroszország éppúgy tagadta, illetve tagadja az önálló ukrán kultúra létét és hagyományait, mint közben a Szovjetunió.

Bírálatukból kijutott a brit intézményeknek is. Mariia Kashchenko, a fiatal művészeket – köztük huszonegy feltörekvő ukrán alkotót menedzselő Art Unit alapító igazgatója például azt mondta,megérti, hogy az orosz művészet, mint megnevezés hosszú ideig egy kényelmesen használható kategóriának bizonyult, de most „ideje tiszta vizet önteni a pohárba”. Őt, mint ukrán embert gyakran nevezték Nagy-Britanniában orosznak, mint ahogy azt is rendszeresen tapasztalta, hogy az ukrán kulturális örökséget is orosznak tekintették.

Olesya Khromeychuk, a londoni Ukrán Intézet igazgatója a Der Spiegelnek panaszkodott: „Minden, londoni galériákban vagy múzeumokban látható, a Szovjetunió képző- vagy filmművészetének szentelt kiállításon a régiót szándékosan vagy hanyagságból egy végtelen nagy Oroszországként mutatják be. Pontosan úgy, ahogy ezt a régiót az Orosz Föderáció jelenlegi elnöke is szeretné láttatni. A kurátorok gond nélkül prezentálnak oroszként zsidó, belarusz vagy ukrán művészetet és alkotókat. Azon ritka alkalmakkor, amikor egy ukránt nem oroszként mutatnak be, akkor ’Ukrajnában születettként’, mint ahogy ez Oleksandr Dovzhenko filmrendezővel történt a forradalmi művészetet bemutató egyik nagyszabású londoni kiállításon”.

Kérdés, hogy a National Gallery döntése követőkre talál-e. Azok a múzeumok, ahol Degas hasonló témájú műveit őrzik, még nem reagáltak, megszólalt viszont a jelenleg nagyszabású felújítás miatt zárva tartó National Portrait Gallery, mely a jövőre esedékes újranyitás előtt az új állandó kiállításon szereplő összes művének címét felül fogja vizsgálni az említett szempontok szerint és örömmel veszi a közvélemény reakcióit is akár e folyamat egészére, akár egy-egy konkrét műre vonatkozóan.