Műkereskedelem

Most fordul első félévi célegyenesébe a hazai aukciós piac, amelynek gazdag kínálatából néhány top-tételt emelünk ki.

A licitálók közül hiányoztak ugyan a szankciókkal sújtott orosz milliárdos gyűjtők, de a forgalom nélkülük is jelentősen felülmúlta – legalábbis eddig – a tavalyit.

A valódi szembenézést a múlttal sokáig lehet halogatni, de idővel üt az igazság órája. Svájc legnagyobb művészeti múzeuma számára ez a lehető legrosszabbkor következett be.

Megjelent a nemzetközi műtárgypiac elmúlt évi fejleményeinek legátfogóbb és világszerte legelfogadottabb elemzése, mely szponzorai okán Art Basel & UBS Reportként ismert; valójában egy, a műpiaccal évtizedek óta foglalkozó ismert közgazdász, Clare McAndrew, illetve cége, az Arts Economics állítja össze.

Az utólagos sajnálkozás már nem segít: a 91. évében járó Hermann Gerlinger kalapács alá viszi több tízmillió euró értékű gyűjteményét. Nem a pénz miatt, vagy, mert attól tart, a gazdag kollekció nem lenne jó kézben örököseinél.

Helyszíni beszámoló az Expo2020 művészeti installációiról és a Közel-Kelet műkereskedelmi csúcseseményéről, az Art Dubai-ról.

Üzenetértéke is van annak, hogy egy 200 milllió dolláros becsértékű műalkotás éppen ezekben a hónapokban kerül kalapács alá.

Hogy hosszabb távon miként hat a háború a műkereskedelem különböző csatornáira, így a művészeti vásárokra, ma még nem megjósolható, néhány rövidebb távú következmény azonban máris érzékelhető.

Abban nincs semmi rendkívüli, hogy egy múzeum – főként vásárlóként, de egyre többször eladóként is – megjelenik a piacon; a lépést az ügyletekbe bevont műtárgyak árai teszik hírértékűvé.

A számok szintjén nem történt semmi rendkívüli a március eleji nagy londoni modern és kortárs árveréseken, melyek időben egybeestek az Ukrajna elleni orosz invázió kezdetével. De a háború hosszú árnyéka mégis rávetült a piacra.

Man Ray ikonikus munkája, az Ingres hegedűje 5-7 millió dolláros becsértékkel kerül kalapács alá a Christie’s-nél New Yorkban.

Erősödik a fotóalapú művészet súlya a külföldi vállalati gyűjteményekben. Hogy a jelenséget az „Amerika messze van” kifogással idehaza ne lehessen elintézni, a német nyelvi térségből vettem példákat, és megvizsgáltam mozgatórugóikat.