Bihari Ágnes

Martin Henrik kiállítása nem adja magát könnyen. A művészt a kurátori kísérőszöveg szerint a nyugati és keleti metafizikai gondolkodás inspirálja. Alkotásai az érzékeken túli megismerés tárgyai, központi témája a létezés transzcendenciája, valamint az individualitás meghaladása, ami a valóság mélyebb megértésének alapfeltétele. Megpróbáltunk közelebb kerülni hozzá.

„1985-öt írunk… az Iparra járó csajok mindig nagyon jól néztek ki, mert a ruháikat maguk faragták – ettől volt persze egy sajátos iparos kinézetük. Mi, fiúk meg kijártunk az Ecserire szép, fehér, nagyapáink korabeli vászoningekért, és befestettük, vagy befestették nekünk a lányok. Akár feketére. Ezen a képen pont egy ilyen ing van rajtam” – meséli Czeizel Balázs fotóművész és grafikus az Időről időre – 1985 című könyvből építkező installáció bemutatásakor. A március 11-ig látogatható kiállításról vele és Zsigmond Gáborral, a Főfotó Galéria egyik tulajdonosával beszélgettünk.

Majdnem nyolcszázezer ember követi az Instagramon. Egy viszonylag új eszköz, az MI virtuóz használója, akinek keze – billentyűzete – alól szinte számolatlanul jönnek ki a fantáziadús látványelemek. Szokatlan álló- és mozgóképei, melyek jellemzően szüntelenül egymásba alakuló humoros és/vagy szürreális képekből állnak, csodálkozást és lelkesedést váltanak ki, de kérdéseket is felvetnek. Mi ez? Autonóm művészet? Szórakoztatás? Alkalmazott MI-grafikafotóvideó? Szauder Dávid médiaművésszel beszélgettünk.

Bullás József három év elteltével újra önálló anyaggal jelentkezik a Deák Erika Galériában. A Nonserial címen futó kiállítás képeit – legalábbis azok egy részét – Vera Molnár Mont Sainte-Victoire sorozata ihlette, amelyet viszont a Cézanne által híressé tett dél-francia hegy inspirált. Ez a tény, illetve egy „alkotói bakancslista” is szóba kerül a művésszel folytatott beszélgetés során.

Sajtok, almák, minőségi kolbászáru: piac és vásárlók a vásárcsarnok földszintjén. Porrá váló emberi létezés, gyászmunka, végtelen univerzum: fotográfiák a csarnok karzatán. Két olyan világ, amelyek távolabb talán már nem is lehetnének egymástól – gondolhatnánk. Pedig nehezen lehetne megfelelőbb helyet találni ennek a filozofikus, ugyanakkor nagyon személyes anyagnak. Pecsics Mária kiállítása a Ladó Galériában.

Szíj Kamilla nemrég megnyílt kiállításának meghívóján nem egy rajz vagy rajzrészlet szerepelt, hanem egy izgalmas fotográfia. A kortárs rajz egyik legfontosabb magyarországi képviselője ezek szerint most más médiummal dolgozik – vontuk le a következtetést többen is. Ráadásul az eseményt megnyitó személy neve mellett az volt olvasható: fizikatanár. Rejtély rejtély hátán.

A már életében legendává vált mexikói művész személyes használati tárgyai – fűzői, csizmái, beszáradt körömlakkjai – között voltak elzárva 50 évig azok a fotográfiák, melyek a művészpárt, családtagjaikat, ismerősöket, háziállatokat, valamint inspirációul szolgáló motívumokat ábrázolnak, és most Budapesten is láthatók.

Várnai Gyula, a magyar kortárs művészet középgenerációjának egyik kiemelkedő alakja az őt képviselő acb Galéria kiállítótermében három év után újra önálló anyaggal jelentkezik. Írásunkban az alkotó és Fenyvesi Áron, a galéria kurátora beszél a jelenről – de a kiállítás tematikája kapcsán a jövő is határozott hangsúlyt kap.

A fotó egy elmúlt pillanat médiuma, míg a film a jelenben zajlik, és folyamatosan a jövőbe mutat – fogalmaz Hámos Gusztáv videóművész, aki alkotótársával, Katja Pratschkéval a fenti kettőt ötvöző, fotószekvenciákon alapuló fotófilmben talált rá a legizgalmasabb kifejezési módra. Munkáik a Mai Manó Házban láthatók.

Refik Anadol török származású Kaliforniában élő MI-művész igazi sztár a nemzetközi újmédia színtéren, akinek alkotásai nem csak a világ művészeti csúcsintézményeiben, de nagy presztízsű szórakoztatóipari események színpadi látványaiként is szemet kápráztatnak – és ez szó szerint értendő. Itthon most először, Debrecenben lehet találkozni egyik munkájával, még szeptember végéig. A kiállítás kapcsán a műfaj nemzetközi színterén mozgó magyar szakértő, Lukács Viola kurátor beszél az alkotóról, valamint az adatvezérelt, mesterséges intelligencia által generált művészet értékeiről és kritikájáról.

Divat és társadalmi környezet egymásra hatása gyakran eredményez izgalmas olvasatokat. Adjuk még hozzá ehhez a 20. század második felének vizuális forradalmában kulcsszerepet játszó médiumot, a fotográfiát, ami megmutatja (és eladja) a mindenkori divatot, és kész egy olyan kombináció, ami alkalmas a jelen vagy a múlt egyes szeleteinek vizsgálatára is. A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ Kelet-Európai szépség című kiállítása erre tesz kísérletet.