Referenciák – A mű heti ajánlója
Idézés mint identifikáció, káosz mint valóság, Bloom mint Dezső, kiállítás mint nyomozati anyag, természet mint művészet, Sugár mint rendező – véget nem érő érdekességek Budapest galériáiban.
Vintage Galéria /// Lakner László: Fragment Marcel Duchamp
Lakner László életműve irodalom- és művészettörténeti referenciákkal telített. Az idézés Lakner művészetében az identifikáció sajátos formája: olyan művészek alkotásai, motívumai, szövegei jelennek meg idézetként az életmű fontos sorozataiban, mint Rembrandt, Leonardo, Kurt Schwitters, Vlagyimir Tatlin, Paul Celan és Walt Whitman, vagy olyan filozófusok kéziratai, mondatai és kötetei, mint Arthur Schopenhauer vagy Lukács György.
Fotó: Biró Dávid
2025. november 14-ig
Szikra Képzőművészeti Bemutatóterem /// Köves 60. – Emlékpontok
„A művészeket Leonardótól Turneren és Mark Rothkón át Olafur Eliassonig ívelően lenyűgözte a kavargó, kaotikus valóság ábrázolhatóságának problematikája. Leonardo Özönvíz rajzai (1517–1518), Turner viharos tengerei, Rothko gomolygó színmezői és Eliasson kavargó párája egyaránt a természet fenségességét akarta és akarja visszaadni. Vagyis Jean-Francois Lyotard kifejezésével élve az ábrázolhatatlan ábrázolásának avantgárd programja mellett szálltak síkra.
Mintha Köves Éva is ehhez a programhoz ízesülne, de ő egy modernista perspektívában a szabályos rendtől indul el, és paradox módon abból építi fel a káoszt.”
A Köves Éváról készült dokumentumfilm premierje a Ludwig Múzeumban lesz.
2025. október 17-ig
Kiscelli Múzeum /// Leopold Bloom Képzőművészeti Díj idei nyertesei
„A díj nevét a modern irodalom egyik legjelentősebb alkotásának, James Joyce Ulyssesének magyar származású főhőséről kapta. Összhangban a díj és az ír alapító számára fontos értékekkel, Leopold Bloom a paradigmaváltó művészet, az utazás, a nemzetköziség és nem utolsó sorban az ír-magyar kapcsolatok szimbóluma.
A 2025-ös Leopold Bloom Képzőművészeti díj finalistája, és a Kiscelli Múzeumban rendezett tárlat résztvevője a zsűri döntése értelmében hat művész: Dezső Tamás, Fabricius Anna, Hajas Katinka, Kiss Adrian, Molnár Judit Lilla, Szalai Dániel.
A Leopold Bloom Képzőművészeti Díj alapítói Mary Mc Loughlin és John Ward akik példamutató tevékenységükkel gyűjtőként és műértőként elkötelezetten támogatják a kortárs képzőművészetet. Az általuk létrehozott Leopold Bloom Alapítvány várja mindazokat, akik szintén fontosnak tartják a magyar művészetet és tenni akarnak ezért.”
2025. október 5-ig
Liget Galéria /// Pataki Luca: How to kill an Artist?
„Barthes megölte a szerzőt, ahogy Nietzsche is Istent. Mégis van szerző, van művész, és kong még a vasárnapi harangszó. Teremtés és destrukció. Csak az képes eltörölni valamit, ami teremteni is tud.
A kiállítás egy térbeli krimiként bontakozik ki, ahol a látogató a „gyilkosság” nyomozójává válik. Aktába gyűjtött dokumentumok, fragmentált installációs és narratív elemek vezetnek a lehetséges válaszok felé. A tér a halál és az újjászületés helyszíne: ahol a művész eltűnik, ott a néző fantomokat talál.
De mi is a művész? Egy ember? Egy brand? Egy alkotói entitás? Hogyan járható körbe a művész figurája a popkultúra, a magasművészet, az internet és a social media által szorosan összefonódott és töredezett tereiben? A művész, mint egy szerep feloldódott a közösségi média és a piaci algoritmusok által formált absztrakcióban. A halál mint exponenciális katalizátor, pedig véglegesíti a művész piaci pozícióját.”
2025. október 17-ig
Inda Galéria /// Nagy Barbara: Sötét erdő, sötét víz
„Metszett fekete fatábláim a látással, láthatósággal foglalkoznak. A fekete szín, amely elnyeli a fényt, a metszés struktúrájából adódóan megjelenítheti azt.
A kiállítás három termében a láthatósággal, a percepció különbözőségeivel és a természet és a művészet kapcsolódási pontjaival foglalkozom.”
2025. október 22-ig
+1 ISBN+ /// rendezte: Sugár János
Sugár János alkotói pályáján a nyilvános tér, a mozgókép és a média különféle kísérleti formái egyaránt helyet kapnak. Munkásságát a PST (public art – street art – taktikus média) gyűjtőfogalommal írják le, közös bennük a zavarkeltés, a kontextus eltolás, az időbeliség és a folyamatos kérdésfeltevés: mi az, ami a múltban jelentéktelennek tűnt, de ma új fényt kap? Mozgóképes tevékenységének megállóit három hét alatt, három blokkon keresztül ismerhetjük meg.Ma, amikor minden zsebben ott lapul egy rögzítésre alkalmas eszköz, szinte elképzelhetetlennek tűnik, mennyire más volt a hozzáférés néhány évtizeddel ezelőtt. Ez a különbség kulcsfontosságú ahhoz, hogy értsük a ‘90-es, 2000-es éveket. Ez a kiállítás és vetítés-sorozat egy első próbálkozás Sugár kísérleti filmes múltjának feldolgozására és újrakontextualizálására. Nemcsak arra hív, hogy újra felfedezzük a mozgókép történetének egy fontos fejezetét, hanem arra is, hogy közösen gondolkodjunk arról, hogyan is fogyasztunk mozgóképet.Sugár János a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán diplomázott, 1979–1986 között tagja volt az Erdély Miklós vezette INDIGO Csoportnak ,1985-től a Balázs Béla Stúdió (BBS) tagja, majd 1990 és 1995 között vezetőségi tagja, 1994 és 1996 között a MetaFórum konferencia-sorozat társszervezője volt. Részt vett 1991-ben a São Paulo-i Biennálén, 1992-ben a kasseli Documentán, majd 1996-ban az 1. Manifestán Rotterdamban.
Egyszeri vetítés
2025.10.10. 18:00
Kamera a pácban (1992, 70 perc)
Ambigouos Window (1993, 15 perc)
Záró vetítés
2025.10.18. 18:00
Pengő (1987, 6 perc)
Perzsa séta (1985, 50 perc)
Borítókép: Köves Éva: Emlékpontok 1., akril, vászon, 160×240 cm, 2024
