Ez is csak egy nap. Zuzana Pustaiova képeiből
Még látható a budapesti Szlovák Intézetben Zuzana Pustaiova One Day Every Day című kiállítása, amely a ránk kényszerített és kényszeressé váló rutinokról szól, a mechanikus tennivalókról, elvárt magatartásokról, amelyek belépőt jelentenek a “normális”, azaz normakövető életbe, miközben ritkán tesszük föl a kérdést: ezt mind tényleg muszáj csinálni? És pont így? És ráadásul minden nap?
Szedd össze, pakold el, díszítsd föl, tüntesd el, jegyezd meg, vedd magadra, rakd rendbe, tartsd tisztán! Menj be minden reggel, végezd el, gyere haza, kapcsolódj ki! Jelentkezz, posztolj, mutasd magad! Sorolhatnánk vég nélkül a háztartás, a munka, a szabadidő, a párkapcsolatok imperatívuszait, a fogyasztás, a konzumkultúra parancsolatait, a tárgyhasználat protokolljait, a social media etikettjének íratlan előírásait. A család, a munkahely, a nemi sztereotípiák rendszere, a kapitalista adok-veszek logikák, a társadalmi intézmények bonyolult szisztémái megannyi viselkedésmódot, cselekvéssort írnak elő, ruháznak ránk. Komfortos terekbe zárnak bennünket, puha börtönökbe. Ellátnak minket tárgyakkal, eszközökkel, valamint hozzájuk tartozó praxisokkal. Amelyek természetesen mind azt üzenik: most és így leszel igazán önmagad!
“A projektem célja, hogy megfigyeljem azokat a különféle viselkedési mintákat, amelyeket rendre megtalálok a saját társadalmi csoportomban is, és kritikus vizsgálat alá helyezzem őket. Részben önéletrajzi ihletésű a projekt, részben a barátaim és ismerőseim körében szerzett tapasztalatokon alapszik. A menekülésre való képtelenséggel foglalkozik, az elől a társadalmi nyomás elől, amit a politika, a média világa helyez ránk, valamint a dolgok és emberek digitális jelenléte” – írja a projekthez fűzött szövegében Zuzana Pustaiova. Miközben azt is hangsúlyozza, hogy az elvárt magatartások és reakciók sokszor éppen ellentétesek azzal, amit valójában tenni szeretnénk és olykor azzal is, amit a neveltetésünk során magunkkal hoztunk.
A megidézett kulturális kódok egyrészt összekötik a társadalmat, másrészt viszont olyan pressziót jelentenek, amely befolyásolja az egyéni szabadságot. A művész azt a határt keresi, ahol a viselkedésminták kórossá válnak.
Pustaiova a funkcionális rögzítettség fogalmát is idézi, amelyet a gestaltpszichológiai használ, és amely a kreativitás ellentéte, és arra utal, hogy képtelenek vagyunk egy tárgyat az eredeti funkciójától eltérő módon használni. Ezen csak a fantázia segíthet, ha például – ahogy Pustaiova is írja – egy gemkapcsot akasztóként kezdünk használni. Ő mindenesetre erre tesz kísérletet a One Day Every Day-ben, a funkciók, szerepek, magatartások, normák és az azokon keresztül megfogalmazott identitások játékos kritikájával.
Meg kellene szabadulni ezektől a dolgoktól? Dehát az életet fenn kell tartani, a dolgokat működtetni kell, és persze közben magunkkal is kezdeni kellene valamit. Ráadásul úgy, hogy észrevétlenül illeszkedjünk a társadalmi elvárások rendszerébe, ne lógjunk ki, ne szúrjunk szemet. Mert abból csak a baj van.
Zuzaza Pustaiova 1990-ben született a szlovákiai Levicén (Léva), Pozsonyban és a németországi Bielefeldben tanult. Jelenleg szülővárosában és Pozsonyban él. Kiállítása a budapesti Szlovák Intézetben május 12-ig tart nyitva.
