Tíz év után távozik posztjáról Marc Spiegler, az Art Basel főnöke, hivatalos funkciója szerint globális igazgatója. A kérdés: egyszerű személycseréről van szó, vagy irányváltásról?

Előzetes pletykák ugyan nem terjedtek széles körben, a hír, hogy megválik funkciójától Marc Spiegler, a világ legtekintélyesebb művészeti vásárának vezetője, mégsem okozott különösebb meglepetést. Hosszú ideig, tíz évig irányította az Art Baselt, 2019 végétől elnökségi tag is volt a vásárt tulajdonló svájci vállalatban, az MCH Group AG-ban – a hosszú idő akár önmagában is magyarázat lehetne a távozásra. Ráadásul az időpont is jól kiválasztottnak tűnik: az ugyan némi túlzás, amit maga az érintett mond, miszerint karrierje csúcsán távozik, de az mindenképp igaz, hogy egy profi módon végrehajtott akció, az Art Basel párizsi „hatalomátvétele”, majd az ezt követő első párizsi Art Basel vásár sikeres megrendezése után veszi a kalapját.

Az Art Baselnek idén sikerült elfoglalnia az eddigi legfontosabb párizsi vásár, a FIAC helyét és időpontját a Grand Palais-ban, ami által utóbbi rendezvény további sorsa teljesen bizonytalanná vált. Arról, hogy mit tervez Spiegler a jövőben, egyelőre nem nyilatkozott; csak annyi bizonyos, hogy egy fél évig tanácsadóként még utóda munkáját fogja segíteni.

A Nagy-Britanniában született, 54 éves, Amerikában is otthonosan mozgó francia állampolgár Spiegler újságírást tanult, és hosszú ideig valóban újságíróként dolgozott, több ország politikai és művészeti lapjait, magazinjait – köztük a svájci Neue Zürcher Zeitungot, a német Monopolt, az ARTnews-t, a The Art Newspapert, az Art+Auction-t tudósította a kortárs művészeti szcéna fejleményeiről, hosszabb időn keresztül svájci székhellyel. 2007-ben került – rögtön vezető pozícióban – az Art Basel kötelékébe, előbb egy triumvirátus tagjaként, majd 2012-től első számú vezetőként.

Hiába van az Art Baselnek megkülönböztetett helye és szerepe a nemzetközi műkereskedelem vásári szegmensében, Spieglernek nem volt könnyű és kényelmes állása. A cég anyagi helyzetét az anyavállalat elhibázott – az Art Baseltől egyébként nagyobbrészt független – stratégiai döntései tépázták meg, amelyek még nagyobb gondokhoz vezethettek volna, ha James Murdoch személyében nem találnak gyorsan egy új befektetőt. Komoly gondokat okozott a vásári piac túltelítettsége is és bár azt az Art Basel jól érezte meg, hogy nyitni kell a kisebb, de ezáltal rugalmasabb regionális rendezvények irányába, ennek az elképzelésnek a gyakorlati megvalósítása nem volt igazán sikeres.

Több regionális vásárban szerzett részesedésüktől – többek között Szingapúrban, Indiában, Düsseldorfban – néhány év elteltével megváltak, az a program pedig – az Art Basel Cities –, amelynek célja lábuk megvetése volt azokban a városokban, ahol még nem látták adottnak egy újabb vásár indításának feltételeit, egy erőtlen Buenos Aires-i kezdet után gyakorlatilag szép csendben leállt.

Nehéz persze megítélni, hogy ezekben a legjobb esetben is félsikerekben mekkora volt Spiegler felelőssége; a német Monopol Magazin távozása kapcsán most olyan vezetőként írja le, aki „nem hagyott kétséget afelől, ki a szakács és ki a pincér a házban”, stílusa autoritárius volt. Nemzetközi szinten elfogadták, de sosem tudott olyan tekintélyt kivívni magának, mint elődje, az Art Baseltől a bázel-rieheni Beyeler Alapítványhoz távozott és jelenleg is azt vezető svájci Sam Keller. Mindezt jól mutatja, hogy miközben az Art Basel vezetői funkciója lényegében automatikusan biztosítja viselőjének helyét az ArtReview-nek a szcéna legbefolyásosabb képviselőit  rangsoroló Power 100-as listáján és Sam Kellernek valóban szinte bérelt helye volt a TOP 10-ben, Spieglernek sosem sikerült bekerülnie az élbolyba, 2019-ben már csak a 38. volt, az utóbbi két évben pedig neve nem is szerepelt már a listán. Életét az utóbbi években nagyon megnehezítette a pandémia is, ami a műkereskedelem összes ágazata közül a vásárokat érintette a legkeményebben, és e szegmensen belül is a globális mozgást-mozgatást igénylő legnagyobbakat.

Közben a cégnél olyan személyi változások történtek, amik már előrevetítették, hogy nem kizárt a csere a legfelső szinten sem. A nyáron létrehozták például a „vásári és kiállítási platformok igazgatója” funkciót, hivatalosan azzal az indoklással, hogy Spiegler válláról részben levegyék a napi ügyek intézésének terhét, s ily módon több ideje maradjon a stratégiai kérdésekre. A funkció nevéből és néhány más meghirdetett állásból többen viszont azt a következtetést vonták le, hogy itt igazából nem erről van szó, hanem egy új stratégia irányába mutató első lépésekről azzal a céllal, hogy az időről időre megrendezett vásárok mellett legyen az Art Baselnek egy folyamatosan működő értékesítési platformja is.

Hogy ez valóban így van-e, ma még nem tudható és e tekintetben még Spiegler utódának kinevezése sem ad igazi támpontot. Mindenesetre az új vezetőt gyorsan, Spiegler távozásának hírével egyidejűleg már be is jelentették, s személye éppúgy nem okozott nagy meglepetést, mint Spiegler távozása.

Az utód ugyanis nem más, mint az amerikai Noah Horowitz, aki 2015 és 2021 között dolgozott már az Art Baselnél, méghozzá a cég Art Basel Miami Beach-ért felelős igazgatójaként. A művészettörténész végzettségű Horowitz még csak 43 éves, de már igen tekintélyes szakmai múlttal büszkélkedhet; Art Baseles funkcióját megelőzően előbb a londoni Serpentine Galleries-nél dolgozott, majd 2009-ben az első, rövid életű, tisztán online művészeti vásár, a VIP Art Fair igazgatója lett, 2011 és 2015 között pedig a New York-i The Armory Show ügyvezető igazgatója volt. Tavaly a Sotheby’s kedvéért hagyta ott az Art Baselt; az aukciósháznak a galériákkal és az ügynökökkel való kapcsolattartásért felelős vezetője lett. Ily módon ma már a műkereskedelem összes csatornájáról van személyes munkatapasztalata, magának az Art Baselnek a működését pedig vezetői szinten jobban ismeri, mint bárki más. Kinevezése ezért logikus lépésnek tűnik, s bár terveiről egyelőre még szinte semmit sem tudni, az máris sokatmondó tény, hogy funkcióját – Spieglerrel ellentétben, aki Svájcban dolgozott – alapvetően az Art Basel New York-i irodájából fogja ellátni – nyilván az anyavállalat jóváhagyásával.

New York ma is a világ műkereskedelmének vitathatatlanul első számú központja, ahol az Art Basel eddig nem volt jelen. A Frieze ottani vására viszont gyengélkedik, a másik nagy helyi vásárról, a The Armory Show-ról pedig tudott, hogy tulajdonosa, a Merchandise Mart Properties, Inc. szívesen megválna tőle. Nem zárható ki tehát, hogy a regionális vásárokkal való terjeszkedés helyett az Art Basel inkább a legnagyobb központokban akar domináns szerephez jutni és a sikeres párizsi hadművelet után egy még nagyobb falat, New York lesz a következő célpont.