Művészek és elméleti szakemberek szerveztek közös takarítást a Műcsarnok lépcsőjéhez június 2-án délután – ahol „ellen-molinók” várták őket.

Június 2-án délben három képzőművész (Fajgerné Dudás Andrea, Kocsi Olga és Simon Zsuzsi) és két kurátor (Kozák Zsuzska és Popovics Viktória)  érkezett a Műcsarnok elé többedmagukkal egy takarítás-akció végrehajtására.

A Deep Cleaning in Progress című megmozdulás  12 és 17 óra között valósult meg az intézmény bejáratánál. Az esemény egyszerre működött nyilvános takarításként, közösségi gesztusként és intézménykritikai performanszként. A résztvevők közösen mosták, törölték és tisztították az intézmény lépcsőit, korlátait, kilincseit és üvegfelületeit, hangsúlyozva, hogy a fizikai tisztítás szimbolikus értelemben a kulturális közeg átvizsgálását és újragondolását is jelentheti.

Az akció központi állítása az volt, hogy legyen a képzőművészet is látható és átlátható. A szervezők a takarítást nem pusztán praktikus tevékenységként értelmezték, hanem olyan közös cselekvésként, amely egyszerre utal a gondoskodásra, és reflektál a kulturális rendszer aktuális állapotára. A performansz ihletője Mierle Laderman Ukeles Maintenance Art című, 1973-as akciója volt, amely a fenntartó, láthatatlan munkák társadalmi és művészeti jelentőségét vizsgálta.

A demonstrálókat délben már frissen kihelyezett molinók fogadták a Műcsarnok bejáratának oszlopain – melyeket a Műcsarnok dolgozói helyeztek el. Az egyik feliraton a „Tiszta udvar, rendes ház” szöveg szerepelt, amely ironikus módon idézte meg a magyar hétköznapi rend- és tisztaságeszményt. Alatta a „A művészet szabad” mondat volt olvasható, amely az esemény politikai és kulturális dimenzióját is egyértelművé tette, és fűzte hozzá saját, deklaratív olvasatát. A legalsó sorban, a Műcsarnok a performerek felé küldött üzenetének kiteljesedéseként, az MMA, azaz a Magyar Művészeti Akadémia logója is szerepelt – eredetileg.

A szervezők arra biztatják az érdeklődőket, hogy saját intézményeikben, munkahelyükön vagy közösségi tereikben végezzenek hasonló „nagytakarítást”, majd dokumentálják azt.

A beküldött fotókból (deepcleaninginprogress@gmail.com) közös teregetést és ruhaszárító-kiállítást terveztek. A projekt így a Műcsarnok előtti eseményből tágabb, részvételi hálózattá bővült, amely a kulturális intézményrendszer működéséről, átláthatóságáról és közösségi felelősségéről indított párbeszédet.

Fotók: Bihari Ágnes