Egységkényszer – A mű kétheti ajánlója
Dekolonializált szuverenitás, városi ritmus, szőnyeg mint emlékmű, virágnyelv, bazaltos bor, Tranker, rózsaszín linóleum, szocialista egységkényszer, s mindeközben: Brooklyn, London. Kiállítási látószög – ezúttal szabadság miatt duplára tárva.
ValósáG /// Szuverén /// Pop-up
„A kiállítás a szuverenitás fogalmát vizsgálja a hagyományos geopolitikai értelmezéseken túl. A globális migráció, a digitális kormányzás, az éghajlati válság és a decentralizált gazdaságok korában ez a tárlat olyan művészeket hív meg, akik videó, installáció, performansz, hangművészet és digitális média textil és kerámia művészet, valamint szobrászat területén dolgoznak, hogy a szuverenitást mint vitatott, töredezett és mélyen személyes konstrukciót gondolják újra. A kiállítás nem kizárólag az államiságra vagy a nemzeti határokra fókuszál, hanem kiterjeszti a szuverenitás fogalmát a személyes autonómiára, a testi integritásra, az őshonos önrendelkezésre, az adatok feletti tulajdonjogra és az ökológiai felelősségvállalásra is. A központi kérdések így szólnak: Ki birtokolja az egyént egy megfigyelt világban? Mit jelent tér, föld vagy idő szuverén birtoklása? Hogyan lehet a szuverenitást dekolonizálni vagy újragondolni?”
2025. július 25-26-27.
Einspach & Czapolai Fine Art /// Luppart
„2015-ös alapítása óta a Luppart célja, hogy a természet közelségében, a városi ritmusból kiszakadva teremtsen lehetőséget a koncentrált alkotómunkára, miközben teret biztosít a párbeszédre és az együttgondolkodásra. A jelen kiállítás ennek az összetett élménynek a vizuális lenyomatát kínálja.”
Budapest Galéria /// A férfi helyét senki nem firtatja a forradalomban
„Az MTA Művészeti Gyűjtemény raktárából kortárs kiállítótérbe költözik az az eredetileg hetven négyzetméteres, virágmintás szőnyeg, ami több mint százhatvan nő közös alkotása a 19. századból. A szőnyeg nem csupán dekoráció, hanem emlékmű, politikai állásfoglalás és összefonódó élettörténetek textilbe hímzett lenyomata. A Magyar Tudományos Akadémia, a nemzeti gondolat és mozgalom intézményi megtestesítője körül több, nők által kezdeményezett közösségi gyűjtés valósult meg az idők során. Ezek közül az egyik első a virágos szőnyeg elkészítése volt 1865 és 1867 között.”
Kiállító művészek: közel kétszáz, többségében női kiállító, a 19. századtól napjainkig, így például Adèle d’ Aubouin, Bohus Jánosné Szőgyén Antónia, Catholics for Choice, Deutsch Szidonia, Földváry Lajosné Szita Aloyzia, gróf Bethlen Józsefné Sissányi Erzsébet, Lana Desastre Collective, Małgorzata Mirga-Tas, Marina Naprushkina, Richter Sára, Szabó Eszter Ágnes (HINTS), Sophie Utikal, Varjassy Jakab, Zapantera Negra.
2025. október 5-ig
Textilgyár /// Magyari Zsuzsi: BLOOM ALLOY
„Magyari Zsuzsi munkáiban az emberi kapcsolatok komplexitását, valamint egyéni és társadalmi szintű vonatkozásait vizsgálja, amely doktori kutatásának is fő témája. A művész személyes élményeiből kiindulva, változatos médiumok felhasználásával elmélkedik azokról az alapvető emberi léttel kapcsolatos kérdésekről, amelyek mindannyiunkat érintenek – így tapasztalataink viszonylagosságáról, megfoghatatlan érzéseinkről vagy épp felvett szerepeinkről. Térinstallációiban évek óta központi szerepet játszanak a virágok, sajátos szimbolikájukat Magyari mindig más és más kontextusban bontja ki.”
2025. augusztus 15-ig
SZIKRA x GILVESY b-üzem – Nemesgulács /// Kis Róka Csaba: Fine Dying /// Pop-up
A kiállítótér és a borbár a tanúhegyekhez várja az érdeklődőket nyári pop-up kiállítás-sorozatának második eseményére.
2025. július 26-augusztus 10.
Longtermhandstand /// Tranker Kata: Book of the Heavenly Cow
Ősi és mítikus hangulaú plasztikáival Tranker Kata ezúttal egyedül tölti meg a Mészáros úti egyedi kiállítóteret.
2025. július 30-tól
Editory /// As long as it’s pink
Nappalijának rózsaszín linóleum padlójától megihletődve „designteoretikusi, illetve designmenedzseri múltjára való tekintettel ed𝒾t képeket és tárgyakat, fogyasztási cikkeket és műalkotásokat, a hétköznapi életből ismerős eszközöket és múzeumi vitrinekben, illetve galériák falán látott műveket, termékeket és kézzel készített darabokat sorakoztatott egymás mellé. Közös nevezőjük a rózsaszín, annak is más-más árnyalata, ami az egyes korokban, országokban és társadalmi csoportokban mindig más és más jelentést kapott. Mikor vált kifejezetten feminin színné a rózsaszín? Mit szimbolizál a népművészetben? Mit kezdett a rózsaszínnel a francia királyi udvar, a szocialista Magyarország, és mit tett vele Hollywood?”
2025. július 31-től
acb Plus /// Július Koller: A (félre)értés szinuszgörbéje
Az acb Galéria mindhárom helyszínén a háború utáni avantgárd egyik kultikus alakja, Július Koller (1939–2007) munkássága elpőtt tiszteleg, „aki a kommunista Csehszlovákia peremén, a hivatalos művészeti élettől távol alkotta meg életművét. Az acb Plus terében megvalósuló tárlata a szinuszgörbe vonal motívuma köré épül, amely Koller számára a szocialista egységkényszerrel szembeni ellenállást, valamint a kommunikáció, az ősi tudás és az emberi tapasztalat hullámzását szimbolizálta. A kiállítás öt évtized alkotásait mutatja be asszociatív rendezésben, visszatérő motívumok – kérdőjel, pingpong, Möbius-szalag, UFO-k stb. – köré szervezve, és különféle médiumokon keresztül (rajz, festmény, fotó, tárgy, nyomat) vizsgálja Koller elkötelezettségét a hivatalos kultúrával szembeni kritikában, a képzelet és az aktív párbeszéd fontosságának hangsúlyozásában.”
2025. augusztus 15-ig
Brooklyn Múzeum – New York /// Melissa Joseph: Tender
Melissa Joseph miután tavaly bemutatkozott a The Artsy Vanguard című lapban, munkáit kiállította Charles Moffett standján az Art Basel Miami Beachen és a londoni Public Galleryben, nemrég pedig elnyerte a Brooklyn Museum brooklyni művészeknek szánt UOVO-díját. Joseph idén nyáron a Brooklyn Museum előtt egy helyspecifikus installációt mutat be, amelyet a reneszánsz képi világa ihletett.
© Melissa Joseph. Courtesy of the artist. (Photo: Daniel Greer)
2025. november 2-ig
Tate Modern – London /// Emily Kam Kngwarray
A művész az észak-ausztráliai Sandover régióban élő Anmatyerr nép idős tagja, aki hetvenes évei végén kezdett el komolyan foglalkozni művészeti tevékenységével. Az 1970-es években selyemre és pamutra festett viaszolt-batik stílusban. A nyolcvanas évek végén áttért a vászonra festésre, amely nagyobb spontaneitást tett lehetővé. Fáradhatatlanul alkotott haláláig, nyolc éven át naponta nagyjából egy művet festett. A Tate Modern az Ausztrál Nemzeti Galériával együttműködve mutatja be Kngwarray munkásságának első nagyszabású kiállítását Európában. A londoni Pace Gallery szintén önálló kiállítást rendez neki, amely átfedésben van a Tate Modernével, június 6. és augusztus 8. között.
2026. január 11-ig
Borítókép: Július Koller: Anti-Communication (U.F.O.), 1979
