Hirdetés
Hirdetés
— 2025. július 22.

Újabb művészeti tanácsadó botrány Amerikában: 37 évnyi közös munka után perelték be egymást az üzlettársak

A New York-i székhelyű, számos hírességet is az üzletfelei közt tudó rangos művészeti tanácsadó cég, két vezetője, az alapító Barbara Guggenheim és tanácsadótársa, Abigail Asher kölcsönösen pert indítottak egymás ellen pénzügyi visszaélések és kétes üzleti gyakorlat – például szexszel való befolyásolás – miatt.

Barbara Guggenheim – aki állítólag nem áll rokoni kapcsolatban a híres mecénás családdal, de neve jól cseng a művészeti életben – a saját tanácsadó cégeként nyújtotta be keresetét még tavaly nyáron Asher ellen New York Állam Legfelsőbb Bíróságára, ám erről csak a napokban szerzett tudomást a nyilvánosság, miután beszámolt róla az Artnet News. Asher keresete Guggenheim és cége ellen pedig csak ez után került ugyanazon bíróság elé.

A két tanácsadó 37 éven át szorosan együtt dolgozott, majd nemrégiben Asher önálló útra lépett. A cikk szerint Asher ügyfelei a Barbara Guggenheim Associates, Inc.-nél olyan hírességek voltak, mint Tom Cruise, valamint olyan nagyvállalatok, mint a Sony. Cruise ugyanakkor Guggenheim ügyfelei között is szerepelt, Steven Spielberggel és a Coca-Colával együtt.

Nyolcvanas években alapított cégével
Barbara Guggenheim jól ismert személyiségnek
számít az államokban

Asher 1987-ben kezdett dolgozni Guggenheim cégénél, hat évvel annak alapítása után. Kezdetben belépő pozícióban volt, majd karrierje során olyan magasra jutott, hogy csaknem társtulajdonossá nevezték ki. Mindkét kereset szerint Asher elutasította ezt az ajánlatot, ám az indoklás eltér: Guggenheim szerint Asher azért mondott nemet, mert nem amerikai állampolgár, míg Asher állítása szerint a döntésének oka „Guggenheim múltja” volt.

A jogi huzavona 2023 augusztusában kezdődött, amikor Guggenheim azzal vádolta Ashert, hogy céges pénzeket saját céljaira használt fel, és igényt formált akár 20,5 millió dollárnyi jövőbeli jutalékra is azoktól az ügyfelektől, akik követték Ashert a szakítás után – annak ellenére, hogy sem versenykorlátozási záradék nem volt, sem a cég nem létezett már jogilag.

„Guggenheim keresete egy átlátszó bosszúhadjárat egy frusztrált volt partner részéről” – nyilatkozta Luke Nikas, Asher ügyvédje. „Állításai nemcsak hamisak – hanem tudatos kísérletet jelentenek arra, hogy eltereljék a figyelmet Guggenheim kiszámíthatatlan, törvénytelen és etikátlan viselkedéséről, amely a cég széteséséhez vezetett. Asher minden lépésnél tisztességesen járt el, és az érintett ügyfelek önként követték őt az új vállalkozásába. Biztosak vagyunk benne, hogy az igazság kiderül a bíróságon, ahol mi is pert indítottunk Guggenheim ellen, hogy felelősségre vonjuk.”

„Ellentétben Guggenheimmel, aki titokban tartotta Asher elleni keresetét közel egy évig, Asher úgy döntött, hogy sajtóeseménnyé formálja saját peres akcióját, amelyet ugyanazon a bíróságon nyújtott be”

– mondta William Charron, Guggenheim ügyvédje.

Guggenheim keresetének középpontjában az a vád áll, hogy Asher a cég bevételeit személyes célokra használta fel. A perirat szerint Asher mintegy többmillió dollárt fordított különféle kiadásokra, beleértve a lakbérét, éttermi számláit és otthona tetőjavításának költségeit, és európai wellnessklubokban való tartózkodását.

A kereset több, erősen cenzúrázott tranzakción keresztül próbálja bemutatni Asher állítólagos visszaéléseit (a dokumentum első változatát lezárták, majd nyilvánosan újraközölték, az ügyfelek és műalkotások neveit kitakarva).

Az egyik ilyen ügylet állítólag egy Jean-Michel Basquiat-mű körül forgott, amelyből a cég szerint 500 000 dollár bevétel keletkezett. „Asher ezeket a jutalékokat jogtalanul sajátjaként kezelte” – állítja a kereset.

Guggenheim a cég könyvelőjét, Robert Mandeltort, valamint Asher asszisztensét, Jessica Lewist is beperelte, mondván, hogy „összejátszottak Asherrel, és segítették őt a visszaélésekben”. Lewis egy későbbi beadványban tagadta a vádakat.

Asher keresete személyesebb hangvételű, és azt állítja, hogy Guggenheim „évtizedeken át zaklatta, fenyegette és manipulálta” őt.

A perben Asher határozottan cáfolja a cég által ellene felhozott vádakat, és azt állítja, hogy valójában Guggenheim „lényegesen többet költött céges pénzből”, többek közt néhai férje temetésére, luxusautókra és családi nyaralásokra, megsértve az amerikai adóhatóság (IRS) szabályait. Emellett „etikátlan, kiszámíthatatlan és szakszerűtlen magatartással” vádolja őt.

Ez a viselkedés – a kereset szerint – az ügyfelekkel való kapcsolatokat is megmérgezte: a dokumentum szerint Guggenheim rendszeresen „érthetetlen” e-maileket küldött gyűjtőknek és azok képviselőinek, köztük Ashernek is, tele elírásokkal és értelmezhetetlen szavakkal. Egyik válaszában állítólag így írt egy asszisztensnek: „Bocsánat, beragadtak a billentyűim.” A kereset szerint az ügyfelek jó része emiatt elpártolt a GAA-tól.

Barbara Guggenheim és Abigail Asher 2011-ben

Asher ellenkeresete szerint Guggenheim viselkedése a saját munkáját is negatívan befolyásolta. Asher azt is állítja, hogy Guggenheim rendszeresen zaklatta és fenyegette őt, valamint olyan utasításokat adott neki, mint hogy „viseljen bőrből készült ruhákat és legyen kihívó” – sőt, még arra is buzdította, hogy aludjon együtt az ügyfelekkel az üzlet fellendítése érdekében.

Egy fejezet külön foglalkozik azzal, hogy Guggenheim állítólag arra ösztönözte őt, hogy dolgozzon együtt Jeffrey Epsteinnel, akit később gyermekprostitúció szervezésével és emberkereskedelemmel vádoltak meg.

„Guggenheim elmondta, hogy Epstein és barátnője, Ghislaine Maxwell kapcsolatba léptek a New York Academy of Art vevű intézménnyel, amelynek Guggenheim nővére is igazgatósági tagja volt. Guggenheim azt mondta Ashernek, hogy Epstein és Maxwell kiváló ’vagyonos kapcsolatok’ forrásai lehetnek, és hogy Eileen Guggenheim sok időt tölt velük, biztosítva, hogy a cég profitáljon mindebből” – áll a keresetben.

Asher keresete szerint Guggenheim több üzleti kapcsolatát is – többek között műkereskedőkkel és „művészeti szakértőkkel” – személyes, sőt, szexuálisan is motivált előnyökkel, illetve pénzügyi ellentételezéssel manipulálta.

Barbara Guggenheim és Abigail Asher

Guggenheim korábban is szembesült hasonló vádakkal. 1989-ben Sylvester Stallone 5 millió dolláros polgári keresetet nyújtott be ellene csalás miatt, azt állítva, hogy a tanácsadó sérült műtárgyak megvásárlására vette rá, majd túlszámlázta őt. Az ügy peren kívül zárult.

Az ellenkereset alapján a felek üzleti kapcsolata 2022-ben romlott meg véglegesen – amikor „tetőzött Guggenheim „különös viselkedése” –, és hivatalosan 2023-ban ért véget.

A nagy presztízsű tanácsadó cég, a Guggenheim Asher Associates (GAA) felbomlása megrázta a műkereskedelmi szektort.

A híres gyűjtő, Sylvain Levy egy széles körben megosztott LinkedIn-bejegyzésében sarkosan fogalmazott:


„A Guggenheim Asher Associates összeomlása, amely egykor a nemzetközi művészeti tanácsadás egyik alappillére volt, nem csupán két kiemelkedő személyiség magánvitája. Ez egy nyilvános elszámoltatási pillanat egy olyan iparág számára, amely a legmagasabb szinteken régóta a bizalomra, a diszkrécióra és az informális kapcsolatokra épül.”

Levy szerint a konfliktus „rendszerszintű irányítási kudarcot” tár fel a művészeti világban, különösen a tanácsadói szakmában, amely „a globális kulturális gazdaság egyik legkevésbé szabályozott területe … ahol nem a kodifikált normák, hanem a hírnév-hálózatok határozzák meg a működést.”

A tanácsadó cég korábbi jó hírneve részben abból fakadt, hogy mindkét nő vezetőségi tagja volt a Professional Art Advisors Szövetségének (APAA), egy kizárólag meghívásos alapon működő szervezetnek, amely a „szakmai tudás, művészettörténeti ismeret és etikus gyakorlat” előmozdítását tűzte ki célul, és amelynek tagjai „egy meghatározott etikai kódex betartásáról ismertek”.

Maria Brito művészeti tanácsadó – aki nem tagja az APAÁ-nak – azonban úgy nyilatkozott, hogy egy ilyen szervezet lehetőségei korlátozottak:

„Még egy szabályozó testület sem tudja megakadályozni, hogy a tanácsadók csalást kövessenek el, megsértsék az etikai szabályokat vagy elkerüljék az adófiztést ” – mondta Brito az ARTnews-nak. „A legnagyobb probléma az, hogy valószínleg egyikük vagy mindkettőjük megsértette az állami, szövetségi törvényeket, és/vagy megtévesztette az adóhatóságot.”

Tavaly egy hasonló ügy rázta meg a művészeti világot: a valaha befolyásosnak számító művészeti tanácsadót, Lisa Schiffet 2,5 év börtönbüntetésre ítélték, miután bűnösnek vallotta magát egy piramisjáték-szerű csalási ügyben, amely során több mint 6,4 millió dollárt tulajdonított el barátaitól és ügyfeleitől. Schiff nem volt az APAA tagja, de karrierjét a 2000-es évek elején, a művészeti piac fellendülése idején kezdte. Amikor 2000-ben megnyitotta saját tanácsadó irodáját, az APAÁ-nak csupán 60 tagja volt – ma már 185-nél is többen vannak –, de a tanácsadók nagy része még mindig a szervezeten kívül dolgozik.

2023-ban, amikor Schiff visszaélései napvilágra kerültek, az APAA elnöke, Alex Glauber a Town & Country-nak azt nyilatkozta, hogy a szervezet tagfelvételi kritériumai „arra hivatottak, hogy kollektíven próbálják meghatározni a tanácsadói gyakorlat legjobb formáit egy nehezen körülírható területen, amelyet gyakran inkompetens vagy szándékosan megtévesztő szereplők árnyékolnak be.”

Amikor az ARTnews megkereste az APAÁ-t a Guggenheim–Asher ügy kapcsán, a szervezet szóvivője így nyilatkozott:

„Mint mindenki más, mi is csak most kezdjük megérteni az ügyet, és jelenleg nem tudjuk érdemben értékelni a vádakat. Egyelőre nem áll módunkban kommentálni az eseményeket.”

Megan Fox Kelly, az APAA egykori elnöke és jelenlegi tagja szerint nem meglepő, hogy egy ilyen nagy horderejű per után megnőtt a figyelem az iparág iránt:

„Valahányszor egy ilyen hosszú távú partnerség bírósági úton bomlik fel, az nagy figyelmet kelt, valamint kérdéseket vet fel az üzleti modellről és annak irányításáról” – mondta az ARTnews-nak. „Mindkét tanácsadónak komoly hírneve és hosszú múltja van. Remélem, hogy valamilyen formában még van számukra jövő – akár együtt, akár külön-külön.

„Valahányszor ilyen jellegű csalásról hallunk, annak figyelmeztetésként kellene hatnia” – nyilatkozta Ralph DeLuca tanácsadó az ARTnews-nak.

„Ha tanácsadóval szeretnél dolgozni, végezz háttérkutatást. Kérdezz meg műkereskedőket és aukciósházakat. Figyeld meg, hogyan élnek. Ha a saját pénzükkel felelőtlenül bánnak, mit gondolsz, mit tesznek majd a tiéddel?”