Az Adolf Hitler, a Harmadik Birodalom megalkotója és a német művészet megújítója című Heinrich Knirr-festményt eredetileg 1937-ben helyezték el a londoni német nagykövetségen.

A londoni Imperial War Museum egy rendkívül kényes műalkotás birtokosa: Adolf Hitler egyik legfontosabb hivatalos portréját őrzi, amelyet a náci művész, Heinrich Knirr festett. A mű jelenleg nincs kiállítva, hanem az intézmény műtárgyraktárában, egy állványon pihen.

1937-ben a portré a következő címet kapta: Adolf Hitler, a Harmadik Birodalom megalkotója és a német művészet megújítója. Ma a múzeum egyszerűen Der Führer (A Vezér) címen tartja nyilván.

A Der Führer raktári megtekintése nyugtalanító élmény – számolt be róla a The Art Newspaper egyik munkatársa, aki szemrevételezhette a képet. A festmény impozáns, közel egy méter magas. Ami azonnal szembeötlik, az Hitler jól látható horogkeresztes karszalagja, és acélos tekintete. Háttérben sziklás táj jelenik meg, fenyegető, viharos égbolt alatt. A festmény két évvel a második világháború 1939-es kitörése előtt készült egy olyan vezetőt ábrázol, aki később emberek millióinak kiirtását irányította.

Felkavaró belegondolni, hogy ez a portré egykor a londoni német nagykövetség várótermében lógott – egy impozáns, a The Mall-ra néző épületben, a Buckingham-palota közelében.

A portré készítője, Knirr ma leginkább arról ismert, hogy 1898-ban ő tanította a 18 éves Paul Klee-t. Az 1930-as évekre azonban Knirr elkötelezett náci és Hitler „udvari festője” lett. Egy alkalommal fénykép is készült róla, amint bensőséges beszélgetést folytat Hitlerrel a Führer berchtesgadeni alpesi házában.

Knirr két példányt készített a Hitler-portréból, ezek közül az egyiket 1937 júliusában állították ki az első Große Deutsche Kunstausstellung (Nagy Német Művészeti Kiállítás) keretében Münchenben. A kiállítást maga Hitler irányította, hogy hivatalosan jóváhagyott műveket mutathasson be. A másik példány Londonba készült.

A Der Führer portrét 1937-ben Joachim von Ribbentrop vitte Londonba, akit Hitler 1936 végén nevezett ki nagykövetnek. Egyik első döntése az volt, hogy teljes körű felújítást rendeljen el a követségi épületben, amit 200 német munkás végzett el. A projektet Albert Speer, Hitler építésze vezette, a bútorokat Paul Troost tervezte. A munkálatokat felgyorsították, hogy elkészüljenek 1937 májusára, a VI. György koronázásának tiszteletére rendezett ünnepségekre .

Knirr portréját valószínűleg a követség újranyitására hozták el, hogy a nagykövet tágas várótermének kandallója fölé kerüljön. Ha így történt, az arra utal, hogy Knirr előbb a londoni verziót fejezte be (májusra), és csak ezután a müncheni kiállításra szánt példányt (júliusra).

Ribbentrop nagyszabású rendezvénnyel nyitotta újra a követséget: 1400 vendéget hívtak meg. Az eseményen részt vett a király testvére, György herceg is. Később ugyanazon a héten Ribbentrop ebédre fogadta a miniszterelnököt, Stanley Baldwint, valamint utódját, Neville Chamberlaint is (aki május végén lépett hivatalba). Chamberlain később Hitlerrel való megbékélési politikája miatt vált ismertté.

Amikor 1939 szeptemberében kitört a háború, a német követség a semleges svájci hatóságok felügyelete alá került. A háború Európában 1945. május 8-án ért véget, majd július 31-én a követséget és annak teljes berendezését a brit Ministry of Works (Közmunkák Minisztériuma) vette át.

A minisztérium kérésére Kenneth Clark, a Nemzeti Galéria igazgatója és Neil MacLaren kurátor megvizsgálták az ott található festményeket. Ezek között volt Hitler portréja is, azonban az alkotó neve a német gót betűs aláírás miatt nehezen volt olvasható – félre is olvasták, és „Glanz?” néven jegyezték fel, kérdőjellel. Az értékét 20 fontra becsülték.

1945 augusztusában a minisztérium három tárgyat ajánlott fel az Imperial War Museum számára: a Knirr-portrét, egy Hitler-mellszobrot, valamint Hermann Göring, a náci helyettes vezető portréját. A múzeum kuratóriuma szeptember 3-án úgy döntött, hogy „nem kívánják elfogadni Hitler és más náci vezetők portréit és mellszobrait a német követségről”. Részben azért, mert attól tartottak, hogy a kormány pénzt várna érte. A háború közvetlen lezárása után nehéz lett volna bármelyik brit múzeumnak igazolni a vereséget szenvedett ellenség vezetőinek dicsőítő portréira fordított kiadásokat.

A háttérben zajló események azonban zavarosak, ugyanis szeptember 4-én (a kuratóriumi ülés másnapján) egy minisztériumi tisztviselő feljegyezte, hogy a múzeum „szeretné átvenni Hitler és Göring portréit, valamint egy Hitler-kőmellszobrot is”.

A szobrot végül elárverezték, a követség bútorainak nagy részével együtt. 1945. november 27-én a „gránit Hitler-mellszobor márvány talapzaton” a Knight, Frank & Rutley árverésén szerepelt 597-es tételként, és 500 fontért kelt el. A vevőről később kiderült, hogy Robert Gordon-Canning volt, egy hírhedt brit fasiszta.

A minisztérium 1945. december 5-én tájékoztatta Clement Attlee miniszterelnöki hivatalát: „A Hitler-mellszobrot ténylegesen felajánlották az Imperial War Museumnak, de bár a múzeum szerette volna megszerezni, nem tartották indokoltnak, hogy a szűkös költségvetésükből ilyen célra fordítsanak.”

Attlee kormánya később felismerte, hogy nem engedhetik meg, hogy a Knirr-portré egy brit náci szimpatizáns kezébe kerüljön, ezért úgy döntöttek, hogy azt adományozzák az Imperial War Museumnak. A portré hivatalosan 1946. június 12-én került be a múzeum gyűjteményébe, de rendkívül kényes tárgyként kezelték. Úgy tűnik, csak az 1980-as években állították ki először.

Az 1990-es években a Knirr-portrét leszerelték, de később két külső kiállításra is kölcsönadták: a londoni Hayward Galériának (1995) és a berlini Deutsches Historisches Museumnak (2006). Mindkét alkalommal történelmi kontextusban mutatták be, mint a propaganda egyik példáját.

Knirr 1944-ben, 81 éves korában, természetes halált halt. Hitler portréját jelenleg az Imperial War Museum műtárgyraktárában őrzik, egyszerűbb keretben, mint amilyenben a követségi váróban lógott.

A másik példánynak, amelyet a Große Deutsche Kunstausstellung 1937-es kiállításán mutattak be, nyoma veszett. Feltehetően bombatalálat érte vagy a győztes szövetséges csapatok megsemmisítették. A volt német követség a háború után üresen állt, 1967-ben vette át az épületet a Royal Society, az 1660-ban alapított tudományos intézet.

Forrás: The Art Newspaper