A hosszabb ideig tartó kiállítások külföldi tendenciájának okai közt az is szerepel, hogy a művészek kevesebb művet alkotnak, és a gyűjtők is egyre válogatósabbak – olvasható egy nemrég megjelent cikkben.

Tudatosabb korszakába léphet a művészeti világ? – tette fel a kérdést a The Art Newspaper elemzője, aki a már egy ideje érezhető nagy lelassulásről először tavaly nyáron számolt be, de akkor még elsősorban csak az amerikai múzeumokkal kapcsolatban. Úgy tűnik, a több országra jellemző tendencia mára érezhetővé vált az egész művészeti iparágban.

A nehéz év után, amikor a nemzetközi galériák, aukciósházak és múzeumok kénytelenek voltak visszafogni működésüket és tömeges leépítéseket végrehajtani, egy lassabb, átgondoltabb üzleti modell kezd kialakulni. Ennek jellemzői a hosszabb, alaposabb kiállítások és egyedi események, amelyek az autentikus kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt a látványosságok helyett. Emellett a művészek sem vállalnak kimerítő gyártási ütemterveket, míg a műkereskedők és gyűjtők is megfontoltabban választják ki, mely művészeti vásárokon vesznek részt.

„A mai idők arra kényszerítenek bennünket, hogy másképp dolgozzunk” – nyilatkozta Leonie Bell, a 2018-ban megnyílt V&A Dundee igazgatója. Kinevezésekor még az volt az elvárás, hogy évente két-három nagyobb kiállítást szervezzenek, 2024-re azonban Bell ezt a számot évi egyetlen, kilenc hónapos nagyszabású tárlatra csökkentette.

A V&A Dundee tavaly a skót kormánynak küldött jelentésében „ingadozó működési környezetről” számolt be, amely arra kényszerítette a múzeumot, hogy a jövőbeli programok és a személyzet védelme érdekében csökkentse a kiállítások számát. Bell azonban ezt pozitív lépésként értékeli. „Nem nevezném költségcsökkentésnek” – mondja, kiemelve, hogy az intézményben nem voltak elbocsátások. „Úgy alakítottuk át a működésünket, hogy jobban igazodjunk a jelenlegi környezethez.” Az állandó galéria mellett Bell egy második teret is létrehozott rövidebb, kiegészítő tárlatok számára.

„A program sokkal dinamikusabb lett, és jelentősen növeltük az ingyenes kiállítások számát” – teszi hozzá, megjegyezve, hogy az új gyártási ütemterv sokkal kisebb káros környezeti hatással jár.

Mivel Dundee egy kisváros, amelynek lakossága 150 000 fő, Bell tisztában van azzal, hogy a helyieket folyamatosan be kell vonni, miközben az egyszeri látogatókat is vonzani kell.

„A tempó és a szezonális programok kialakítása a kulcs” – mondja.

„A televízió és a mozi virágzik, így amit mi csinálunk, annak annyira jónak kell lennie, hogy az emberek elhagyják a kanapét és a telefonjaikat, hogy eljöjjenek hozzánk.”

A Carnegie Museum of Art Pittsburgh igazgatója, Eric Crosby is a látogatók és a munkatársak érdeklődését tartotta szem előtt, amikor fokozatosan csökkentette az évente megrendezett kiállítások számát. Míg a pandémia előtt tíz tárlatot rendeztek évente, 2024-ben már csak ötöt. „Túl sok volt. Az intézmény munkatársai számára kimerítő volt, és a közönségünk sem tudott ennyi kiállítást befogadni” – mondja Crosby, aki 2015 és 2020 között a múzeum kurátora volt, mielőtt igazgatóvá nevezték ki.

Crosby elismeri, hogy a pénzügyi megfontolások is szerepet játszottak a döntésben, de úgy véli, ennél mélyebb kérdés is felmerül. „Mire való egy múzeum?” – teszi fel a kérdést.

„A művészet lassú, tudatos élmény. Egyszerre több érzelmi szinten tapasztaljuk meg a műalkotásokat, és idő kell ahhoz, hogy ezeket feldolgozzuk. Miért akarnánk gyors tempójú múzeumi élményt létrehozni?”

A látogatói élmény mélyítése érdekében a Carnegie teljes, mintegy 100 000 darabos gyűjteményét újragondolják a kiállításokhoz. A korábban kronológiai sorrendben bemutatott műtárgyak elrendezését az elkövetkező két évben fokozatosan megváltoztatják. Crosby szerint így új kiállítási és műértelmezési módokat fedezhetnek fel.

A kereskedelmi szektor is egyre inkább a „kevesebb több” elvét követi. Az aukciósházakat különösen érzékenyen érinti a piac hanyatlása, különösen a nagy értékű művek hiánya. A Sotheby’s például több mint 100 munkatársat bocsátott el az eladások csökkenése miatt. Egyre több galéria dönt úgy, hogy kevesebb művészeti vásáron vesz részt, a környezetvédelmi hatások és a magas költségek miatt. Egyes galériák teljesen elhagyják a vásárokat, és inkább helyi kiállításokra összpontosítanak.

A globális Hauser & Wirth galéria például Somerset-i helyszínén jelentősen csökkentette nyitvatartási idejét és a kiállítások számát. Helyette személyre szabott látogatásokat kínál iskolai csoportoknak és támogatóknak. Az új modellben a kiállítások hosszabb ideig tartanak és ambiciózusabbak, például Phyllida Barlow tárlata hét hónapon keresztül volt látogatható.

Jeremy Epstein, a londoni Edel Assanti galéria tulajdonosa, aki az évi hat kiállítás helyett 2024-ben már csak négyet rendezett, úgy véli: „A galériák már nem követik az előző generáció műkereskedőinek tempóját. Az emberek inkább egyedi lehetőségek, például rezidenciaprogramok vagy személyes találkozók miatt kelnek útra.”

Bár az elvárások továbbra is jelen vannak, a művészeti világ egyre inkább felismeri, hogy a siker többféleképpen is elérhető. Epstein szerint: „Végre egy olyan korszakba léptünk, amelyben a modellek sokféleképpen definiálhatók. És ez pozitív változás.”