„A hazai színtér ötven legbefolyásosabb személyisége” szólt a cím a print Műértő fejlécén 2011-től 2022-ig először a decemberi, majd a márciusi lapszámokban – az utolsó az összevont február-március-áprilisiban. Tavaly, mikor a nyomtatott Műértő folyóiratot felváltotta online utódja, A mű, szintén megjelentettük a hagyománnyá vált rangsort, mely egyszerre játék és bizonyos értelemben komolyan is vehető indikátor.

A „Magyar Power 50” a brit Artreview magazin Power 100 listája alapján készült, s míg a rangsor felállításának mechanizmusa ugyanaz – 25 fős, a szcénára rálátó szakemberekből álló zsűri kapja meg a felkérést saját listájuk összeállítására, melyet cikkünk alján található pontozás alapján összesítünk – , a körülmények, különösen mára már, drámaian mások.

A legelső listát útjára indító szövegben Andrási Gábor főszerkesztő és Emőd Péter ötletgazda úgy mutatták be a kezdeményezést, hogy az a képzőművészet és a műkereskedelem világát meghatározó négy legfontosabb szereplőkategória hatását méri: a művészekét, a galériásokét és műkereskedőkét, a múzeumigazgatókét és kurátorokét, valamint a műgyűjtőkét. A brit mintára hivatkozva megemlítették, hogy kisebb számban szerepelnek vásárszervezők, aukciósház-vezetők, kritikusok, művészeti honlapok készítői, művészeti könyvek és folyóiratok kiadói, építészek is, de „a Power 50 szakmai jellegének megőrzése érdekében úgy döntöttünk, hogy hivatásos politikusok ne szerepeljenek a rangsorban”. Bár már ekkor is érkeztek javaslatok – az első évben 315 jelölt között – a politika térfelén játszó szereplőkre.

De hamarosan megjelentek a politikusok is a listán, hiszen nem lehetett figyelmen kívül hagyni, mennyire rajta kívánja tartani a kezét a kormány a kulturális és művészeti szcénán, ami magától értetődően befolyásolta a színteret. Azonban Szőcs Géza, Fekete György, L. Simon László belépése a Magyar Power 50-be, még azt mutatta, hogy a kultúrához valamilyen szinten kötődő, erről a területről kikerülő, a politikában is szerepet vállalt személyek voltak hatással a történésekre, mára azonban egy, a pénzügy területén meghatározó politikusnak – Matolcsy Györgynek az MNB Gyűjtemény okán – van bérelt helye a magyar művészeti életet nagyban befolyásoló résztvevők listáján. S csak idő kérdése, hogy a tavaly nyáron megnyílt HAB (Hungarian Art and Business) beruházója, a Magyar Bankholding Zrt. mögött álló személy mikor kerül fel a magyar képzőművészeti életet meghatározó 50 legfontosabb szereplő közé.

Már a lista elindítását követő évben, a 2012-es rangsor mellé a következő kommentár került: „nem gondoljuk, hogy eltereli a figyelmet azokról a súlyos problémákról, amelyekkel ma a művészeti színtér – a kulturális szféra egészéhez hasonlóan – küzd, épp ellenkezőleg:

középpontba állítja azokat, akik a  jelenlegi rendkívül nehéz körülmények között játszanak kulcsszerepet.”

Utalva itt elsősorban az akkor és az azt megelőző évben az élen végző Bencsik Barnabásra, a Ludwig Múzeum – a szövegben „utolsó végvár”-ként aposztrofált nagy közintézmény – igazgatójára. 

Akkor azt írtuk, „hatása messze túlmutat az általa vezetett intézmény határain”, amit jól mutat, hogy miután 2013-ban lekerült a múzeum éléről egy politikától nem mentes pályázati elbírálást követően, még ma is ott van a listán, most és a megelőző évben is a 26. helyen. Másfelől pedig azt is látjuk azóta, hogy a Ludwig ezen az átalakuló terepen meg tudta tartani befolyásos szakmai szerepét az ott folyó munkának köszönhetően – melyet az AICA magyar tagozatának örvendetes módon 2023-ban újjáéleszett gyakorlatán belül idén újra odaítélt egyik kurátori díja is jelez –; a Bencsiket 2013 márciusában váltó igazgató, Fabényi Julia azóta szintén ott szerepel az élbolyban. Most harmadik helyen, de volt ennél feljebb is: a 2016, 2017, 2018-as lista szerint ő volt a 2. legbefolyásosabb szereplő.

Ha 2012-ben „rendkívül nehéz körülmények”-ről írt a Műértő, mára – amikor a politikai hatalom által leosztott pénz élet/halál kérdéssé vált az ország kulturális életében – ez eufemizmusnak tűnik. Azonban az, hogy ebben a helyzetben még mindig az első 10 szereplő között tudott maradni két független kezdeményezés és színtér, az OFF Biennále Budapest illetve a Trafó Galéria, a magyar közéletben kevésbé jellemzően két fiatal nő – előbbi Somogyi Hajnalka, utóbbi Szalai Borbála vezetésével –  azt jelzik, hogy

jelen vannak és hatni is tudnak a hivatalosan sulykolttól eltérő értékrendek, értékteremtési és -mentési szándékok.

Az ötös élbolyban továbbra sincs nagy mozgás: két főigazgató, Baán László, Fabényi Julia; a művészek nemzetközi mobilitásáért évtizedek óta sokat dolgozó gyűjtőpáros, Spengler Katalin – Somlói Zsolt; az egyik zsűritagunk által „első az egyenlők közt”-ként leírt kereskedelmi galerista, Pados Gábor; illetve a művészettörténész-teoretikus, a több mint 10 éve bebetonozott társaival szemben az új generációt képviselő Fehér Dávid szerepelnek az első öt helyen.

Ami viszont figyelemre méltó, hogy az első legbefolyásosabb művész a listán, az évek óta szintén az elsők közt szereplő, 1937-ben született Maurer Dóra (aki az élen is állt már, a 2019-es év teljesítményét mérő rangsorban), idén csak a 8.; s rajta kívül az első 25 helyezett között mindössze még a 2023 decemberében, 99 éves korában elhunyt francia disszidens, Vera Molnár (14. hely), majd az 1933-ban született, idén fergeteges műpiaci eredményeket hozó Keserü Ilona (18. hely), illetve az 1942-es születésű Ladik Katalin (20. hely) szerepelnek művészként. Őket csak a 35. helyen követi ismét egy képzőművész, az idei Velencei Biennáléra kikerülő Nemes Márton, aki viszont 1986-ban született. Az első 50-be még négy alkotó került be, az 1990-ben született Horváth Gideon (39.), az 1985-ben született, a legutóbbi velencei kiállító, Keresztes Zsófia – s a köztes generációkat mindössze az 1976 -os, s az eddig minden 50-es listán szereplő Kaszás Tamás (35.) illetve az 1966-ban született Nemes Csaba képviselik. A listán tehát mindösszesen nyolc élő művész található.

Minden évben meg kell jegyeznünk, hogy nagyon sokan, akik fontos teljesítményt tudhattak magukénak az elmúlt évben – idén 250 főre érkezett javaslat – , nem látszanak a top 50 listáján, s érzésünk szerint ez éppen a képzőművészeket érinti idén a legérzékenyebben, akik nélkül pedig nem értelmezhető a „művészeti szcéna” fogalma.

A tavalyhoz képest több helyet előre lépők közt fontos megemlíteni Vizi Katalint, a debreceni MODEM ügyvezetőjét (21–13.), Einspach Gábor galeristát (28–21.), Bencze Péter galeristát (50–27.) és az idén a francia Becsületrend lovagi fokozatával kitüntetett Geskó Judit művészettörténészt (44–28.).

A Műértő hagyományaihoz visszanyúlva mi is kiemelünk öt szereplőt a top 50-ből, mely a zsűritagok által a hazai szcéna által 250 megnevezett, befolyással bíró résztvevője és alakítója közül került ki. Ezúttal azok közül választottunk öt személyt, akik idén először – vagy hosszú idő óta újra – kerültek fel a listára.

(Módszertani megjegyzés: ahol külön érkezett szavazat egy intézményre, galériára vagy kollektívára, illetve arra a szereplőre, akinek tevékenysége az intézménytől, galériától, kollektívától nem elválasztható, ott összevontunk; ahol bár egy intézmény, galéria vagy kollektíva tagjaként is ismert szereplő egyéb tevékenységet vagy intézményi súlyánál kimagaslóbb és az adott évben meghatározó teljesítményt nyújtott, ott külön számoltuk a rá érkezett szavazatokat.)

Páldi Lívia (38.) Művészettörténész, kurátor, a Magyar Power első két évében szerepelt csak a listán. A legelső, 2011-es rangsorban a 25. helyen, ekkor még a Műcsarnok vezető kurátora volt, majd a következő, 2012-es rangsor idején az első 10-be is bekerült, a 9. helyen – abban az évben a kasseli documenta13-on önálló projekttel szerepelt, bár akkor már Svédországban élt a BAC – Baltic Art Center, Visby igazgatójaként. Később Dublinban (Project Arts Centre) dolgozott, de az első, 2015-ös OFF Budapest Biennéle munkálataiban részt vett. 2021-ben tért haza, jelenleg a Kiscelli Múzeum munkatársa. Két fontos kiállítást is rendezett 2023-ban: a Budapest Galériában Az erőszakról című nemzetközi tárlatot, illetve a Glassyard Galériában A sebezhetőség mítoszai címűt Horváth Gideon munkáiból. A mű-nek 2023 nyarán adott interjút.

Horváth Gideon (39.) Berlinben született, Budapesten élő interdiszciplináris és -mediális képzőművész, elsősorban ökológiai, queer és újmaterialista elméletekkel foglalkozik konceptuális jellegű munkáiban, melyekkel rákérdez az antropocentrizmusra és a dualista világképre is. Az xtro realm művészcsoport tagja Zilahi Annával és Süveges Ritával olyan tudásmegosztó és transzdiszciplináris platformot hoztak létre, amely a kortárs művészetet az éghajlatváltozással kapcsolatos elméleti, tudományos és filozófiai munkákkal hozza össze. Idén többek közt az Esterházy Art Award egyik díjazottjaként került a figyelem középpontjába. Vele készült interjúnk itt olvasható.

Popovics Viktória (40.) Művészettörténész, kurátor, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum munkatársa, érdeklődési területe a közép-kelet-európai régió képzőművészete, a feminista elméletek és a nőművészet; 2021-től a Getty Foundation Narrating Art and Feminisms nemzetközi kutatócsoport tagja. Evvel függött össze a Ludwigban általa és Dabi-Farkas Rita által rendezett nagy, a szakmán túl is hallható társadalmi visszhangot kiváltó kiállítás, a Vigyázat, törékeny! , melyről ebben az interjúban beszélt.

Frazon Zsófia (41.) muzeológus, kutató, etnográfus, kurátor, egyetemi oktató. Neve összefonódott a Néprajzi Múzeummal, ahol 20 éves, többek közt a MaDok program-ban kifejtett munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az intézmény kortárs, nyitott, megkerülhetetlen és társadalmilag nagy hatásúvá vált. Szerepét és szakmai elhivatottságát megőrizte az elsőként a Liget Budapest Projektbe emelt és elköltöztetett – 2017 és 2022 között zárva tartott – múzeum munkatársaként is. 2023-ban egyik fontos munkája volt a múzeumi szakma önreflexióját, elevenségének megőrzését elősegítő projektjének első darabja, A kétely felfüggesztése című kiállítás, melyben kortárs képzőművészek használják fel a múzeum etnográfiai gyűjteményének néhány tárgyát.

Gadó Flóra (50.) Kutató, kritikus, a Budapest Galéria kurátora, ahol idén számos fontos kiállítás született, köztük az általa kurált Az elengedés rítusai Vékony Dorottya munkáiból. 2016 és 2019 között az FKSE alelnöke volt, doktori értekezését 2021-ben védte meg az ELTE Film-média és kultúraelméleti programján, kutatási területe a művészet múltfeldolgozási stratégiái. Jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetemen óraadó, a Café Bábel folyóirat egyik szerkesztője és a University of Bergen Curatorial Practice programjának résztvevője. Egy korábbi írása A mű-n épp az Artreview idei 100-as listájának élén végzett Nan Goldin munkásságáról szólt.

---

1.	Baán László (2.) főigazgató, Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria, miniszteri biztos, Liget Budapest	1024
2.	Spengler Katalin és Somlói Zsolt (3.) műgyűjtők	779
3.	Fabényi Julia (5.) főigazgató, LUMU, kollégiumi tag, NKA	700
4.	Pados Gábor (6.) galériatulajdonos, acb Galéria, műgyűjtő	662
5.	Fehér Dávid (4.) művészettörténész, Szépművészeti Múzeum, igazgató, KEMKI	614
6.	Petrányi Zsolt (12.) művészettörténész, MNG Jelenkori Osztály	575
7.	Somogyi Hajnalka kurátor és az OFF Biennále Budapest csapata (1.)	557
8.	Szalai Borbála kurátor, Trafó Galéria (9.)	473
9.	Maurer Dóra (8.) képzőművész	467
10.	Zsikla Mónika (11.) kurátor, Q Contemporary	463
11.	Pőcze Attila (14.) galériatulajdonos, Vintage Galéria	436
12.	Mélyi József (10.) művészettörténész, kritikus, tanszékvezető, MKE	433
13.	Vizi Katalin (21.) ügyvezető igazgató, MODEM	394
14.	Vera Molnar képzőművész	370
15.	Valkó Margit (17.) galériatulajdonos, Kisterem	353
16.	Matolcsy György és az MNB Gyűjtemény (13.)	348
17.	Küllői Péter (18.) befektető, filantróp	347
18.	Keserü Ilona (36.) képzőművész	340
19.	Hegyi Dóra (29.) művészettörténész, tranzit.hu	300
20.	Ladik Katalin(41.)  költő, performer	277
21.	Einspach Gábor (28.) galériatulajdonos, Einspach Fine Art and Photography	259
22.	Virág Judit (24.) műkereskedő, Virág Judit Galéria és Aukciósház	257
23.	Deák Erika (23.) galériatulajdonos, Deák Erika Galéria	256
24.	Erős Nikolett (22.) kurátor, Budapest Galéria	254
25.	Kukla Krisztián, (20.) aqb	234
26.	Bencsik Barnabás (26.) művészettörténész, Glassyard Gallery	229
27.	Bencze Péter (50.) galériavezető, Everybody Needs Art, Longtermhandstand	219
28.	Geskó Judit (44.) művészettörténész, muzeológus	213
29.	Topor Tünde (23.) főszerkesztő, Artmagazin	212
30.	Kopeczky Róna kurátor, acb Galéria	206
31.	Kieselbach Tamás (25.) műkereskedő, Kieselbach Galéria	195
32.	Nagy Gergely (16.) újságíró-szerkesztő	185
33.	Róka Enikő (19.) igazgató, BTM Fővárosi Képtár	177
34.	Fenyvesi Áron (38.) kurátor, acb Galéria	173
35.	Nemes Márton képzőművész	172
36.	Horányi Attila (32.) oktató, MOME, elnökségi tag, AICA magyar tagozat	171
37.	Rieder Gábor (48.) művészettörténész	165
38.	Páldi Lívia művészettörténész	164
39.	Horváth Gideon képzőművész	162
40.	Popovics Viktória kurátor, Ludwig Múzeum	154
41.	Frazon Zsófia muzeológus, Néprajzi Múzeum	147
42.	Mucsi Emese (34.) kurátor, Capa Központ	145
43.	Kaszás Tamás (35.) képzőművész	140
44.	Keresztes Zsófia (15.) képzőművész	137
45.	Ledényi Attila (27.) igazgató, Art Market Budapest	135
46.	Nemes Csaba (43.) képzőművész, egyetemi oktató	134
47.	Székely Katalin (25.) kurátor, Centrális Galéria	133
48.	Istvánkó Bea (45.) művészettörténész, ISBN books+gallery	130
49.	Don Tamás (39.) kurátor, MODEM	124
50.	Gadó Flóra kurátor, Budapest Galéria	120

*Összpontszám. Az 1. hely 100 pont, a 2. 80 pont, a 3. 60 pont, a 4. 55 pont, az 5. 50 pont, a 6. 45, a 7. 44 pont. A 8.-tól egyesével csökken, az 50. hely 1 pontot ér. Zárójelben a tavalyi 50-es listán elért helyezés.

Borítókép: Szépművészeti Múzeum, 1954. Fortepan / Lőrinczi Ákos