A Dimitrij Ribolovljev kontra Sotheby’s perben a New York-i bíróság ítéletet hirdetett. Az esküdtek nem találták bűnösnek a patinás aukciósházat. Az orosz milliárdos és a világ egyik legrangosabb aukciósháza közötti jogi csatározás tanúvallomásai lerántották a leplet arról az átláthatatlan világról, amelyben a világ legdrágább műalkotásai cserélnek gazdát a lehető legnagyobb diszkréció mellett.

Ribolovljev ügyvédei szerint a Sotheby’s összejátszott a svájci kereskedő Yves Bouvier-rel, aki egyben Ribolovljev tanácsadója is volt, így az orosz oligarchának 1 milliárd dollárral került többe az egy évtizeden keresztül vásárolt 38 műalkotás, ezért jogi úton kívánt elégtételt venni – ahogy arról korábban A mű is beszámolt. A Ribolovljev szerint túlárazott képek közt volt a Salvator Mundi című, Leonardo da Vincinek tulajdonított 1500 körüli Krisztus-ábrázolás is, mely később a legdrágább aukción eladott műalkotás lett – ráadásul az orosz mágnás volt az eladó.

A három hétig tartó per végén, január 30-án az esküdtszék minden vádpontban a Sotheby’s javára döntött, és ezzel lezárult a műtárgypiac egyik leghosszabb és legdrámaibb jogi vitája. Az eset az utóbbi évek legjelentősebb műkincscsalási ügyei közé tartozik, és bepillantást enged egy felettébb titokzatos iparágba – írta meg többek közt a Guardian, az Artnewspaper és a Financial Times is.

Az ügy kapcsán a több száz millió dolláros magánügyletek részletei – ahol a személyazonosság a kereskedés mindkét oldalán rejtve marad – láttak napvilágot. A tulajdonosnak gyakran fogalma sincs, kinek ad el, a vevőnek pedig úgyanígy fogalma sincs, honnan származik a műalkotás. Előfordul, hogy a művek soha nem is kerülnek kiállításra – egy raktárban vannak mindvégig, csak tulajdonosai váltják egymást.

Ribolovljev ügyvédei azzal érveltek, hogy az „átláthatóság és elszámoltathatóság” lenne a legfontosabb az ilyen kaliberű tranzakcióknál. A Sotheby’s azonban fenntartotta, hogy a titoktartás és a diszkréció kulcsfontosságú a csúcskategóriás műtárgyértékesítések világában;

Hirdetés

Hirdetés

az ügyfelek személyazonosságának védelme, a lopások megelőzése és a más aukciós házak esetleges orvvadászatának megakadályozása érdekében.

A tanúvallomások közül kiemelkedett Samuel Valette-é, a Sotheby’s magánértékesítési üzletágának globális vezetőjéé. Valette sok alkotást adott el a svájci kereskedő Bouviernek, aki közben évekig dolgozott Ribolovljevvel, általában úgy, hogy neki adta tovább a műveket – amiről a vevő ez esetben sem tudott.

„Az én feladatom az volt, hogy pénzt keressek a Sotheby’s-nek” – mondta Valette a bíróság előtt. Az aukciósház szerint az elmúlt három évben ő volt a Sotheby’s vezető értékesítője a magántranzakciókban világszerte. A Sotheby’s jutalékot vesz fel a magáneladások értékére, általában a műtárgy eladási árának 3 és 9 százaléka között, bár az aukciós ház szerint ez az adott műtárgytól függően változhat.

Magánértékesítésekkor a Sotheby’s kereskedői olyan alkotásokat kutatnak fel, amelyeket ügyfeleik keresnek, majd elindul egy belső munka, melynek során az áhított műtárgy aktuális tulajodnosával alkudozásba kezdenek. Erről a belső munkáról vallott Valette, mégpedig többek közt belső e-mailek ismertetetésével. Az egyikben például egy René Magritte-festményről egyeztetett Bouvier-val. Ebben a konkrét esetben a Sotheby’s a korábbi aukciós adatok alapján eredetileg 10 millió dollárnál kevesebbre becsülte a festményt, de az ügyfél csak 25 millió dollárért volt hajlandó megválni tőle. Bouvier végül 24 millió dollárért megvásárolta a Sotheby’s-en keresztül, majd nem sokkal később 43,5 millió dollárért eladta Ribolovljevnek.

Ribolovljev számos belső e-mail tárgya volt a Sotheby’s-nél; szívesen udvaroltak neki mint potens ügyfélnek. Felkerült egy táblázatra is, amelyet a nagy eladások előtt belső körben terjesztettek, ezen az ügyfelek a legmagasabb számokkal szerepeltek, amelyeket valaha is fizettek egy műért aukción. Valette elmondta, hogy számos orosz milliárdos, köztük Roman Abramovics és Andrej Melnicsenko is aktív volt a képzőművészeti piacon.

Valette részletesen ismertette azt a folyamatot, ahogyan az aukciósház képviselői kapcsolatokat építenek ki rendkívül magas jövedelemmel, nagy vagyonnal rendelkező lehetséges ügyfelekkel, hogy ösztönözzék őket a Sotheby’s-zal történő üzletkötésre.

Például beszámolt azokról a megbeszélésekről, melyek során arról volt szó, hogyan vonzzanak be ügyfélkörükbe egy potenciális eladót, aki hamarosan „örökölni fog egy Modiglianit”.

A perben a legnagyobb horderejű alkotás a da Vinci-nek tulajdonított Salvator Mundi, amely 2013-ban a Sotheby’s-nél a „Jack” kódnevet kapta. Valette e kép esetében is együttműködött Bouvierrel és az eladókkal, akik aukción vásárolták meg a festményt körülbelül 10 000 dollárért, majd restaurálták. Az üzlet megkötése érdekében az egyik tulajdonossal Párizsba utazott, hogy találkozzon Bouvier képviselőjével, aki a tárgyalásokat egy „brutálisan alacsony” ajánlattal, körülbelül 47 millió dollárral kezdte. Az eladók legalább 100 millió dollárt reméltek a műért.

Valette „fájdalmasnak” és „kaotikusnak” jellemezte az alkudozás végső fázisát, melyre egy vacsorán került sor. Tanúvallomása szerint aznap késő este 68 millió dolláros végső vételárról, valamint Picasso 12 millió dolláros festményéről tárgyaltak a Salvator Mundiért cserébe. Bouvier nem sokkal ezután – az egyik forrás szerint másnap –127,5 millió dollárért eladta a festményt Ribolovljevnek.

Négy évvel később Ribolovljev aukción továbbadta a művet, ezúttal a Christie’s-nél, rekordot döntő 450 millió dollárért.

Ribolovljev a Szovjetunió összeomlása után műtrágyából szerzett vagyonát műtárgyakon túl többek közt a monacói futballcsapatba valamint egy Palm Beach-i kastélyba fektette. Ez utóbbit 2008-ban Donald Trumptól vásárolta meg (aki Ribolovljev pere alatt szintén egy bírósági perben vett részt a szomszédban) 95 millió dollárért, ami több mint kétszerese a Trump által az ingatlanért négy évvel korábban kifizetett összegnek.

„A mai ítélet megerősíti a Sotheby’s régóta fennálló elkötelezettségét a legmagasabb szintű integritás, etika és professzionalizmus fenntartása mellett a műtárgypiac minden területén. Hálásak vagyunk az esküdtszéknek az ítéletért, amely teljes mértékben igazolja a Sotheby’s-t az állítólagos kötelességszegések ellenében” – fogalmazott a magántulajdonban lévő aukciósház szóvivője.

Bouvier – aki, miután Ribolovljev több ország bíróságán is keresetet nyújtott be ellene, sikertelenül, most nem volt alperes az ügyben – és Ribolovljev a múlt hónapban megegyeztek az összes vitájukat illetően. Bouvier ügyvédei tájékoztatása szerint: „Az Yves Bouvier és Dmitrij Ribolovljev üzleti ügyleteivel kapcsolatos utolsó vizsgálat 2017-ben kezdődött Svájcban, és 2023. december 6-án zárta le a genfi főügyészség. A genfi ügyészség közölte, hogy számos meghallgatást tartott, amelyek nem szolgáltattak olyan bizonyítékot, amely elegendő gyanút vetett volna fel Bouvier úrral szemben.”

Ezek után Ribolovljev az aukciós házat perelte be csalásért, négy általa megvásárolt műalkotásra hivatkozva: a Salvator Mundira; Gustav Klimt 1907-es Wasserschlangen II (Vízikígyók II) című vásznára; René Magritte 1938-as Le Domaine d’Arnheim (Arnheimi birtok) című festményére és Amedeo Modigliani Tête (Fej) című szobrára.

E művek mindegyikét Ribolovljev offshore családi trösztjei vásárolták meg Yves Bouvier svájci kereskedőn keresztül, darabonként 40 és 200 millió dollár közötti áron. 

Ribolovljev annak ellenére perelt, hogy a Salvator Mundi megvásárlása szokatlanul nyereségesnek bizonyult.

A művet Mohammed bin Szalmán, Szaúd-Arábia trónörököse vásárolta meg a fent már említett 450 millió dollárért, és a tervek szerint az Abu-Dzabiban található új Louvre galéria sztárattrakciója lett volna.

A művet azonban nem állították ki, mivel a szakértők megkérdőjelezték a hitelességét.

A milliárdos ügyvédei igyekeztek hangsúlyozni, hogy annak ellenére, hogy a pert elvesztették, egyfajta etikai győzelmet arattak. „Elértük a célunkat, a per során sikerült rávilágítanunk a műkincspiacot jellemző átláthatatlanságra.”

Afelől még nem született döntés, hogy fellebbeznek-e az ítélet ellen.