Hirdetés
Hirdetés
— 2024. február 1.

Körsvenk – A mű heti ajánlója

Cigarettázó tyúk, körültekintő rave-ület, nagy zabálás – hedonizmus, önkábítás és egyéb eszképizmusok a farsangi időszak közepén, miközben keletre már több mint 700 napja zajlik egy elképzelhetetlennek hitt háború. 360 fokos észlelői spektrumot ajánlunk az elkövetkező programhétre.

Kedves Olvasó, Ön A mű heti, minden csütörtökön jelentkező kiállítás- és programajánlóját olvassa.

Szigetmonostor /// Off Kijev Biennále 2024

„Az idei Kijevi Biennále programjai az orosz offenzíva miatt európai városokba szóródtak szét. Magyarországon azonban nem volt helyszíne. Ezt pótoljuk ezzel a kísérő rendezvénnyel, amely kizárólag helyi közösségi összefogással valósul meg. (…) Az Off Kijev Biennále 2024 célja, hogy kiálljon az alapvető emberi értékekért, amilyen a művészet is. Az ukrán-orosz háború ehhez csak apropót szolgáltat, a rendezvény általánosságban a háborút, annak legkülönfélébb eseteit, megnyilvánulási formáit tematizálja.
Ugyanakkor az OKB helyszíne az aktuálpolitikai szituáció miatt egy elhagyatott, félig romos épület, amely nem sokban különbözik egy háborús terepen gazdátlanul maradt lakóháztól. A kihalt, lepusztult terek átmeneti birtokba vételével szolidaritásunkat fejezzük ki azok iránt, akik fegyveres konfliktusok miatt ma hiányt szenvednek nemcsak kulturális, de még alapvetőbb szükségleteikben” – írják a háromnapos szigetmonostori rendezvény szervezői, hozzátéve, hogy az esemény nem kapcsolódik sem az OFF Biennálé Budapesthez, sem a Kijev Biennálé-hoz; kizárólag helyi, szolidaritáson alapuló művészi kezdeményezésről van szó; a címben arra utaltak, hogy a kívül esnek a hivatalos programokon.

Mocskos Múzsák
(Fekete Boglárka, Lantos Nóra, Somogyi Roberta, Szabó Zóra, Jenei Bernadett, Hecker Péter)

2024. február 1-3. 


Kisterem /// Gosztola Kitti: State off All the Land

Gosztola Kitti kiállításának címét az eredetileg amerikai szabadkőművesek által írt, patriotikus Iowa Corn Song szövegéből kölcsönözte. „A »tájjeleg«, a »nemzeti táj« mítosza részben mindig konstruált. Az ősiség és az idegenség, a konzerválás és az alkalmazkodás dinamikája összetett. Alan Sonfist híres Time Landscape-je, a gyarmatosítás előtti Keleti part növényvilágát rekonstruáló városi parkocska sorolható a kritikai művészethez, de aki akarja, értelmezheti az »örök« táj változatlanságát visszasíró öko-xenofóbia jelenségeként is. A tájat megváltoztató (invazív) növények lehetnek haszonnövények, és lehetnek olyan (egykori) dísznövények, amelyek új területükön épp ökológiai sikerük miatt vesztették el egzotikumuk ökonómiai értékét – ilyen különleges dísznövény volt egykor a ma már irtandónak látott japán keserűfű. A nagy kivétel a pampafű, amely sokfelé – így Magyarországon is – keresett dísznövény, sokfelé azonban invazív kártevőnek minősül. (…) a pampafűnek nincs tája – illetve az egész világ az” – olvasható a művész munkáihoz mellékelt szövegében.

Gosztola Kitti: State of All the Land 4.
akvarell, papír, 130 x 92 cm
Fotó: Kisterem

2024. március 1-ig


Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay terem /// A nagy zabálás

A nagy zabálás, Marco Ferreri több mint fél évszázaddal ezelőtt készült filmjének címe – akár csak önmagában megidézve – még ma is szinte automatikusan a mértéktelen fogyasztás, a halálhoz vezető gépies élvezet, a primitív ösztönök uralomra kerülése vagy egyszerűen az undor felé vezetheti az asszociációkat. A fogalommá vált cím valószínűleg azért is őrizte meg szavatosságát, mert korunk metaforája lehet; segítségével világunk tömören leírható, mint ahogy egyre gyakrabban bukkan fel a világvége előtti, előrehozott halotti tor elképzelése és képe is. Ugyanakkor a nagy zabálás azonnal előhívhatja az ellenpontozó gondolatokat: lehetséges-e, hogy az ókori görög lakomák szellemiségét szembehelyezzük a pusztító falással? Ellentételezhetjük-e még a mértéktelenséget a mértékkel, az ösztönöst a tudatossal? Tehetünk-e még egyáltalán valamit, s lehet-e épp a művészet a túlélés záloga? Amennyiben ez valóban lehetséges lenne, vajon egyéni utak nyílnak-e vagy csak közösségek képesek az ellentartásra?” – teszi fel kérdéseit Mélyi József a kiállítás kapcsán, mely tíz művészhallgató munkáit mutatja be az étel, az evés, a test és a szellem kapcsolatáról.

Kiállítás-építés

2024. február 15-ig


Mai Manó Ház /// Mások bőrében – Elsa és Johanna számos élete

„Valóság, fikció, szépség, szomorúság, identitás, vágyakozás, emlékezet és magány jellemzik a két francia fotográfus, Elsa Parra és Johanna Benaïnous munkásságát, akik 2014 óta dolgoznak együtt; alkotói módszerük a fotó és színház határterületén mozog. Az alkotópáros védjegye, hogy történeteikben kitalált és valós elemek keverednek, ezek elbeszéléséhez – különböző karakterek bőrébe bújva – saját magukat állítják színpadra, egyszerre betöltve a modell, a stylist, a díszlettervező és a fotográfus szerepét. Érzékeny és aprólékos munkáik földrajzi, társadalmi és kulturális miliőket barangolnak be, amelyeket a fotó eszközével értelmeznek. (…) Munkáik az autofikció módszerét használva különös vizuális világokat teremtenek, amelyek Alfred Hitchcock filmjeit vagy David Lynch Twin Peaks sorozatát idézhetik.”

A biztonságos út, a Beyond the shadows sorozatból, 2018
© Elsa & Johanna
A GALERIE LA FOREST DIVONNE jóvoltából

2024. március 18-ig


Longtermhandstand /// Dormancy settings + An inside out attempt to inhale and exhale

An inside out attempt to inhale and exhale – azaz Kifordított kísérlet a be- és kilégzésre címmel helyeztek el kiállítást a Longtermhandstand szervezői az épület lépcsőházában, melyet „a dohány mágikus üzenethordozója ereje ihletett”. A Dormancy settings – művészek: Lőrincz Áron, Vékony Dorottya, Kohut Martins, El-Hassan Róza,
Brückner János, Julie Béna, On Kawara, Pacsika Rudolf, Tóth Márton Emil – mellé helyezett munkák alkotói: Keresztesi Botond, OMARA, Martin Kacmarek, Bagi Attila, Hajas Tibor – Vető János, Pintér Gábor, Borsos Lőrinc, Sugár János, Szombat Éva, Gallov Péter.

Oláh Mara OMARA: My smoking chiken, 2010

2024. február 28-ig


+1 TechnoCool – A RAVEület múltja, A RAVEület jelene

A 2023. október végén nyílt TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989-2001) című kiállítás „egy olyan fiatal művészgeneráció gondolkodásmódját járja körül, amely a rendszerváltozás után, az 1990-es években a szabadságot, a gazdasági és kulturális nyitottságot felszabadító élményként élte át. Ebben az elektronikus zenék forradalmasító szemlélete, a DJ-kultúra, a partik új vizuális világa meghatározó inspirációt jelentett, ami a művek vizualitásában, a bennük felvetett kérdésekben is megjelent. A TechnoCool-tárlat a vizuális kultúrán, a flyerek és lemezborítók világán, az irányt mutató elektronikus zenéken keresztül nemcsak az akkor volt fiatalokat invitálja negyed évszázados visszautazásra az időben.

A kiállításhoz kapcsolódóan a Magyar Nemzeti Galériával együttműködésben jött létre a Várkert Bazárban kísérőprogramként egy olyan tematikus nap, amely délután zenei és grafikai workshopokat, audiovizuális installációkat, filmvetítéseket és kerekasztalbeszélgetéseket kínál az érdeklődők számára a ’90-es évek klubéletről, vizuális kultúrájáról, technológiai fejlődéséről.”

Ravasz András: Relax, 1998
1/3 komputerprint, lightbox, 92 × 130 × 10 cm
Irokéz Gyűjtemény, Szombathely

2024. február 3. 15:00


Borítókép: Kaszás Tamás: Vad gyermekek sorozat, az Off Kijev Biennálé anyagából