Három és fél milió eurót érne ma, de nem találják a Glasgow Múzeum munkatársai azt a gipszszobrot, melyet elődeik 1901-ben vásároltak meg August Rodintől. Az eredetivel teljesen megegyező gipszöntvény A calais-i polgárok szoborcsoport egyik alakját ábrázolja. Az elmúlt időszakban számos brit múzeumnál derült fény arra, hogy értékes műtárgyak tűntek el a gyűjteményeikből.

Most kapott nyilvánosságot, hogy hiányzik a glasgow-i múzeumi leltárból egy 1901-ben magától a művésztől vásárolt Rodin-szobor. Utoljára 1949. június 25. és szeptember 30. között „látták”, ekkor volt kiállítva a Kelvingrove Parkban, azóta Glasgow múzeumi raktárában kellene lennie, de nincs meg – írta a Glasgow Life kulturális szervezet közleményére hivatkozva a The Guardian.

A calais-i polgárokat (Les Bourgeois de Calais) 1884-ben rendelte meg Calais városa Auguste Rodintől, hogy emléket állítson annak a hat polgárnak, akik fel akarták áldozni magukat a százéves háború egy epizódja során. A krónikák szerint 1346-ban a La Manche csatorna kikötővárosa tizenegy hónapos ostrom után megadta magát III. Edward angol király seregeinek. Edward azt az ajánlatot tette az ostrom alatt kiéheztetett városnak, hogy megkíméli a lakosságot, amennyiben Calais hat polgára önként felajánlja életét. Az angol király azt követelte, hogy meztelenül, mindössze egy vászonlepelben, hurokkal a nyakukban, a város és a vár kulcsaival járuljanak elé. A város egyik leggazdagabb előkelősége, Eustache de Saint Pierre jelentkezett először, majd öt másik polgár csatlakozott hozzá, haláluk biztos tudatában. Rodin ezt a drámai jelenetet akarta felidézni. A polgárok kivégzésre számítottak, de végül Anglia királynője, Hainaut-i Filippa rávette férjét, hogy könyörüljön meg rajtuk.

A város eredetileg csak egy Saint Pierre szobrot szeretett volna, Rodin azonban hat alakban gondolkodott. Öt évig dolgozott a szoborcsoporton, számos változatot készítve, ám a kész mű fogadtatása ellentmondásos volt. A közvélemény hiányolta a hősies antik utalásokat, a piramisszerű elrendezést, az allegorikus kiegészítő alakokat, és legfőképp azt kifogásolták, hogy nem magas talapzatra tervezte őket Rodin. Ráadásul nem a dicsőség, hanem a megtörtség köszönt vissza a kész mű alakjainak arcairól.

Végül 1895-ben az emlékművet Calais-ban egy magas talapzatra állították, ellentétben Rodin kívánságával, aki azt szerette volna, hogy a városlakók szinte beleütközzenek a figurákba, és így érezzenek minden korban szolidaritást velük. Elképzelése csak később valósult meg, amikor a szobrot áthelyezték az újonnan elkészült calais-i városháza elé, ahol most sokkal alacsonyabb alapon nyugszik.

A francia törvények értelmében legfeljebb tizenkét eredeti bronzöntvény készülhetett a műből. A teljes szoborcsoport látható Koppenhágában, a belgiumi Morlanwelzben, Londonban a parlament épülete mellett, a philadelphiai Rodin Múzeumban, a párizsi Musée Rodin kertjében, a bázeli Kunstmuseumban, a Hirshhorn Múzeum szoborkertjében Washingtonban, továbbá Tokióban, a kaliforniai Pasadénában, a New York-i Metropolitan múzeumban s az utolsó, 1995-ös öntés Szöulban. A szobrok külön-külön is láthatók, például a Stanford Egyetemen.

A bronzötvényeken kívül számos gipszmásolat is készült, közülük többről – melyek a korábbi változatokat őrizték meg – leolvasható Rodin hosszas alkotói folyamata.

A Comité Rodin szerint, amely a művész világszerte található munkáinak katalógusát vezeti, a glasgow-i kétméteres szobor Jean d’Aire-t, a calais-i csoport egyik alakját ábrázolja, aki a város kulcsait hozta. (Egy korábbi változatban párnán emelte volna azokat az angol király elé; a végleges verzió azonban sokkal szuggesztívebb, a lelki drámát sokkal kifejezőbben jeleníti meg.)

A Rodin bizottság igazgatója, Jérôme le Blay az AFP-nek azt nyilatkozta, hogy a szobor eltűnése „sajnálatos, de a kor kontextusába kell helyezni”, mivel a gipszművek az 1940-es években nem keltettek nagy érdeklődést. Bár becslése szerint a mű értéke ma körülbelül 3,5 millió euró (1 333 323 000 forint) lenne.

Mivel az 1949-es kiállítás idején, feljegyzések szerint, a szobor megsérült, a Comité Rodin úgy véli, hogy ugyanarra a sorsra juthatott, mint a művész egy másik, Keresztelő Jánost ábrázoló szobra, amelyet ugyanebben az időben állítottak ki Kelvingrove-ban. Az eltörött, és maradványait a város múzeumainak közös raktárában őrzik.

A skót múzeumokból azonban Rodin munkája mellett mintegy 1750 más műtárgy is eltűnt, köztük a 16. században uralkodó I. Mária skót királynőhöz köthető aranypénzek.

A British Museum is elismerte nemrégiben, hogy több ezer tárgyat loptak el a gyűjteményéből, ami az igazgató lemondását vonta maga után.

A Wales hét múzeumát kezelő Museum Wales is nemrég fedezte fel, hogy mintegy 2000 darab hiányzik a leltárból, bár a szervezet bízik abban, hogy a tárgyak közül sok egyszerűen csak rossz helyre került vagy rosszul lett besorolva, és a leltárellenőrzés előrehaladtával még megtalálhatják őket.