76 éves korában elhunyt Claude Ruiz Picasso, Pablo Picasso legkisebb fia. Halálát – melynek okát nem közölték –tegnap Genfben ügyvédje jelentette be az Agence France-Presse-nek adott nyilatkozatában.

Claude apja hagyatékának kezelőjeként a Picasso szerzői jogok birtokosa is volt. Közreműködött a Picasso munkáit bemutató 50 kiállításból álló összeállítás, a Picasso 1973-2023 megszervezésében is, amelyet Európa és az Egyesült Államok kulturális intézményeiben mutatnak be az év folyamán, a festő halálának 50. évfordulója alkalmából. (A kiállítássorozattal kapcsolatban korábban arról írtunk, hogy a malagai Picasso múzeum dolgozóinak sztrájkja miatt egyes események megrendezése tolódhat vagy kétségessé válhat.)

Claude, akit eredetileg 1989-ben a bíróság nevezett ki a Picasso-hagyaték kezelőjének – ez év júliusában adta át a hagyaték kezelését Paloma Ruiz Picassónak, húgának – számolt be az eseményekről többek közt a The Artnewspaper.

Claude kapcsolata apjával időnként feszült volt, és később teljesen el is hidegültek egymástól. 1970-ben, 22 éves korában – három évvel Pablo halála előtt – Claude pert indított annak érdekében, hogy elismerjék apja törvényes fiaként és törvényes örököseként. Claude és Paloma végül megnyerték a négy évig tartó jogi procedúrát, és 1974-ben, egy évvel apjuk halála után lettek a Picasso-hagyaték hivatalos örökösei (a művész nem hagyott végrendeletet).

A hagyaték továbbra is a művészvilág egyik legértékesebb gyűjteménye, mintegy 45 000 darabot számlál. Pablo Picasso 1973-as halálakor értéke 650 millió font volt.

A műkereskedelemben továbbra is gyakran hamisítják Picasso munkáit, rengeteg bűnügyben bukkannak fel ilyen művek. A szerzői jogok és a védjegyek területén a Picasso-hagyaték többször teremtett jogi precedenst abban a tekintetben, hogy hajlandó volt lépéseket tenni a hamisítás és az illegális sokszorosítás ellen.

Claude Pablo és a francia festő, Françoise Gilot fia volt, aki szintén ez év júniusában, 101 évesen hunyt el.

Pablo Picasso életrajzírói Gilot-t gyakran úgy emlegetik, mint az egyetlen nőt, aki elhagyta őt. Pablo megkísérelte törvényesen megakadályozni, hogy a nála 40 évvel fiatalabb Gilot emlékiratot adjon ki, amely részletezte a vele való kapcsolatot, beleértve a bántalmazásról szóló tanúvallomásokat – köztük azt az esetet is, amikor Picasso égő cigarettát tartott az arcához. A könyv végül 1964-ben jelent meg, Életem Picassóval címen. Pablo a könyv megjelenése után megszakította a kapcsolatot Claude-dal és Palomával, és soha többé nem találkozott velük.

Mielőtt kinevezték volna a Picasso-hagyaték menedzserévé, Claude saját jogán is művész volt. Az Egyesült Államokban, New Yorkban élt, rövid ideig Richard Avedon fotós asszisztenseként dolgozott, majd saját fényképei is megjelentek divatmagazinokban, köztük a Vogue-ban és a Time Life-ban.

Claude a hagyaték kezelése során gyakran keveredett vitába Pablo második feleségével, Jacqueline Roque-kal és féltestvérével, Maya Widmaier-Picassóval (az ő anyja a francia modell, Marie-Thérèse Walter volt).