Kihirdették a Leopold Bloom-díj döntőseit
Albert Ádám, Asztalos Zsolt, Dezső Tamás, Fusz Mátyás, Hajas Katinka, Trapp Dominika és Vékony Dorottya került fel a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj shortlistjére. Kiállításuk június 4. és július 2. közt lesz a Kiscelli Múzeumban.
Idén rekordszámú, 96 pályamű érkezett a Leopold Bloom Művészeti Alapítvány által meghirdetett díjra. A zsűri tagjai Adrian Notz a zürichi ETH AI Center AI + Art iniciatívájának kurátora, jelenleg pedig a temesvári Art Encounters Biennale 2023 kurátora; Aoife Ruane, az írországi Highlanes Galéria, a droghedai és az észak-keleti régió önkormányzati galériájának igazgatója valamint Igor Španjol, ljubjanai kultúraszociológius, művészettörténész, a Moderna Galerija kurátora és a 2019-es Velencei Biennálé szlovén pavilonjának kurátora voltak.
A zsűri a 96 darab érvényes pályázati anyag közül választotta ki azt a hét művészt, akik továbbra is versenyben vannak a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjért. Az Alapítvány közleményében a következőképp jellemezte a döntőbe jutott alkotók munkásságát: Albert Ádám művei általában egy átfogó történeti, társadalmi és tudományos kutatómunkából indulnak ki. Installációiban a tudástermelés mechanizmusait, különböző kulturális, politikai és gazdasági konstrukciókat és ezek viszonyrendszerét teszi kritika tárgyává. Asztalos Zsolt a múltról alkotott folyamatosan változó képünket vizsgálja. Fotói és installatív alkotásai mentális tájakat, az emlékezet építményeit, adott esetben pedig az agy és a psziché közti neurológiai kapcsolatot vizualizálják. Dezső Tamás a fotográfia, szobrászat és installáció változatos felhasználásán keresztül vizsgálja az ökológia krízis aspektusait, illetve az ember és a természet viszonyát. Művészeti praxisában az emberközpontú gondolkodás meghaladására törekszik.
Fusz Mátyás konceptuális, filozófiai és teoretikus alapokon nyugvó művei az esetek többségében szobrok, objektek és installációk formájában öltenek testet, de időnként fotó-és videóműveket is készít. Az utóbbi években a valóság érzékelésének és a látás szubjektivitásának kérdése foglalkoztatja. A szobrászként induló Hajas Katinka munkásságában a szobrászati megközelítés kiterjed egyéb médiumokra, így akvarellekre, fotó- és videóművekre is. Munkáiban az őt körülvevő valóságra és saját belső világára reflektál, számára a szobrok szellemi tárgyak, a tér pedig pszichológiai mező. Trapp Dominika művészeti alapállását egy kétirányú érzékenység jellemzi: egyrészt, egy befelé forduló és mélyen személyes festői megközelítés, másrészt egy kifelé irányuló szenzitivitás, mely a különböző érzelmi töltetű és ideológiai nézetű közösségek párbeszédét kívánja elősegíteni. Vékony Dorottya évek óta foglalkozik a termékenység és a reproduktív jogok kérdéskörével. Kutatásának fókuszában a biológiai és a társadalmi test közötti határok, és ezek formálódása áll. Főként fotóval, fotóalapú installációkkal dolgozik, újabban azonban a kerámia és a textil is az eszköztárának része lett.
A kétévenként meghirdetett kortárs művészeti elismerést 2011-ben alapította az ír házaspár, Mary McLoughlin és John Ward, fődíja 6000 euró, amelyből a pályázat győztese egy külföldi kiállítást valósít meg, melynek kidolgozására 18 hónapja van. Az ő nevét június elején hirdetik ki. A döntőbe kerültek pedig – idén először – fejenként 1000 euró honoráriumot kapnak, és részt vehetnek a júnus 4. és július 2. között a Kiscelli Múzeumban megrendezendő kiállításon, továbbá portréfilm is készül róluk.
Az Alapítvány Kollár Dalma Eszter kurátor vezetésével idéntől saját műgyűjteményt is épít, melynek jövőbeli utaztatásával a döntős pályázók külföldi szereplését támogatja. A döntőbe jutott művészek egy általuk választott műtárgyat önkéntes alapon, de nem kötelező jelleggel felajánlhatnak a gyűjtemény számára, ezzel hozzájárulva az alapítvány hosszútávú működéséhez, de a későbbiekben az Alapítvány elnöksége is válogat és szerzeményez műtárgyakat.