A Gagosian, amely egyike a világ blue chip kereskedelmi galériáinak, a DALL-E nevű alkalmazás által létrehozott képeket mutat be legújabb kiállításán. A galéria szerint a posztmodern óta nem látott viták keletkeznek majd a kép és a percepció mibenlétéről, a kritikus egyszerre van lenyűgözve és érzi magát kényelmetlenül.

A galéria New York-i helyszínén látható kiállítást Bennett Miller filmkészítő jegyzi és a címe is a nevével megegyező. Azaz az ő munkáit látjuk? Nem, a képeket a DALL-E applikáció generálta, az a mesterséges intelligencia alkalmazás, amelyet a ChatGPT-t is fejlesztő OpenAI nevű cég jegyez, és neve Salvador Dalí, valamint a Pixar WALL-E című disztópikus szórakoztató filmjében szereplő robot nevéből állt össze.

A kiállított képek az elmúlt öt évben keletkeztek, amelynek során Miller dokumentumfilmet forgatott az AI-ról, számos interjút készítve, mások mellett a San Francisco-i OpenAI ügyvezetőjével, Sam Altmannal is. Így kapott hozzáférést az elmúlt években a DALL-E használatához, még mielőtt a nyilvánosság előtt is debütált volna az alkalmazás és így készítette, helyesebben készíttette el a képeket a DALL-E-val.

A képek leginkább vintage fotográfiákra emékeztetnek, és a kiállításról beszámolót közlő Artnet News kritikusa szerint egyszerre izgalmasak és bosszantóak. Írásában leginkább annak a zavarnak ad kifejezést, amely ezeket a képeket körülveszi. A néző szerinte óhatatlanul is a “valóságosságot”, magát a valóságot kérné számon a fotókon (képeken?), de ezt egyrészt nyilvánvalóan nem lehet, másrészt nem teszi ugyanezt akkor, amikor más, komputerhasználat segítségével létrejött művekkel szembesül. Arról nem szólva, hogy a valószerűség, életszerűség felemlegetése a művészetben eleve is anakronisztikus. A kiállításon szereplő alkotások mibenlétéről gondolkodva megjegyzi azt is, beszédes, hogy a szövegekben az AI képeket generál és nem kreál.

A Hypebeast a kiállításról beszámolva azt jegyzi meg, hogy a DALL-E és más hasonló alkalmazások, mint a Midjourney, vagy a Stable Diffusion alapvető jogi, etikai kérdéseket plágium-problémákat vetnek fel máris a művészet és az oktatás területén.

A DALL-E szöveget transzponál képekké, és erre épül Bennett projektje is, a galéria szerint kikezdve a percepció, a valóság, az igazság, a képi hitelesség eddig használt fogalmait, minthogy az AI éppen ezek radikális újragondolását kényszeríti ki. Miközben – ahogy ez a galéria kísérőszövegében is áll – az AI már rég egyértelmű hatást gyakorolt a média, az oktatás, a reklámipar, a design gyakorlataira. A Gagosian azt jósolja, hogy a képalkotó AI alkalmazások és használatuk kérdései a posztmodern ’80-as évekbeli időszaka óta nem tapasztalt vitákat generálnak a művészetben.