A 65 éves Manuel Borja-Villel szakmai sikerekben gazdag másfél évtized után távozott a múzeum
éléről, amit csak a helyi szélsőjobbos sajtó ünnepel sikerként.

A múzeum – teljes hivatalos nevén Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofía – a spanyol főváros három világhírű képtárának egyike, fő gyűjtési területe a XX. századi spanyol művészet. Gazdag anyagából kiemelkednek Pablo Picasso és Salvador Dalí művei, leghíresebb műtárgya Picasso Guernicája: körülbelül azt jelenti a múzeumnak, amit Leonardo Mona Lisája a Louvre-nak. Ennek a múzeumnak az irányítását vette át 2008-ban a Valenciában művészettörténetet és New Yorkban filozófiát tanult Manuel Borja-Villel, aki addigra már gazdag vezetői tapasztalatokkal rendelkezett: előbb nyolc évig a barcelonai Fundació Antoni Tàpies, majd tíz évig az ugyancsak barcelonai kortárs múzeum, a MACBA igazgatója volt. Olyan kiemelkedő XX-XXI. századi művészeknek rendezett kiállításokat, mint – többek között – Louise Bourgeois, Brassaï, Peter Fischli und David Weiss, Richard Hamilton, William Kentridge, Michelangelo Pistoletto vagy Gerhard Richter.

Borja-Villel megerősítette a gyűjtemény és főként a kiállítási program nemzetközi jellegét, a legkorszerűbb szellemben alakította át az állandó gyűjteményt, nagy hangsúlyt helyezve a történelmi, művészettörténeti és politikai kontextus bemutatására. Kiváló példa erre a múzeum leghíresebb műtárgya, a Guernica is, melynek korábban önálló „szentélye” volt, most pedig a történeti és művészettörténeti előzményekkel együtt, keletkezésének hátterét is bemutatva állítják ki. Az elmúlt másfél évtized 200 időszaki kiállítása mindinkább visszatükrözte a művészeti szcéna globális jellegét, fókuszba állítva korábban kevesebb figyelmet kapott régiók, főként Latin-Amerika modern és kortárs művészetét. Mindezt a nagyközönség is jól fogadta, hiszen 2008 és a pandémia előtti utolsó év, 2019 között a látogatószám megháromszorozódott és 2019-re elérte a 4,5 milliót.

Borja-Villel tevékenységét kezdettől fogva érték bírálatok. Volt, aki a korábban főként a spanyol művészetre fókuszáló gyűjtemény „globalizálását” kifogásolta, mások szerint indokolatlanul nagy figyelmet kapott a konceptuális művészet, ismét mások a latin-amerikai művészetnek szentelt nagyobb figyelmet értelmezték úgy, hogy az igazgató „balos latin ideológiák legmilitánsabb képviselőinek befolyása alá került”. Különösen nagy vihart kavart egy 2014-es kiállítás, a Really Useful Knowledge, melynek kapcsán vallási csoportok a tárlat cenzúrázására szólították fel a spanyol kulturális minisztériumot. Ekkor széleskörű nemzetközi akció szerveződött Borja-Villel támogatására: a kulturális élet több mint 2500 ismert spanyol és nemzetközi szereplője írta alá a mellette kiálló nyilatkozatot.

Az elmúlt hónapokban felerősödtek a személye elleni támadások, melyek élére a jobboldali madridi napilap, az ABC állt. Több cikkben is nekimentek az igazgatónak, részben a 2013-as és 2018-as mandátumhosszabbítása körüli állítólagos szabálytalanságokra hivatkozva – ezeket a múzeum és a minisztérium is cáfolta –, másrészt azt állítva, hogy az igazgató a múzeumot „a politikai propaganda eszközévé silányította”, „egy monolitikus ideológiai kurzus rabjává tette”. A támadások időzítése nem volt véletlen, hiszen most jár le az igazgató megbízatása és február 1-től lehet jelentkezni a funkció betöltésére kiírt újabb pályázatra. Ezen Borja-Villel is indulhatott volna, ő azonban néhány nappal ezt a dátumot megelőzően azonnali hatállyal visszalépett funkciójától. Mint elmondta, döntését „a családjával és a múzeumi kollektívával folytatott egyeztetés után” már korábban meghozta és bejelentésével csak azért várt az utolsó pillanatig, hogy ne veszélyeztesse a folyamatban lévő projektek sorsát.

A szakma és a sajtó tényként kezeli, hogy döntését nagyban befolyásolták az ismétlődő és felerősödött jobboldali támadások. Az elmúlt napokban a szakmán belül több olyan nyilatkozat is született, melyek méltatják a lemondott igazgató érdemeit és felszólítják az illetékes spanyol hatóságokat, hogy tegyenek meg mindent a múzeum által elért eredmények megőrzésére és jelöljenek olyan vezetőt az intézmény élére, aki személyében is garancia erre.

Az e-fluxon nyilvánoságra hozott nyilatkozatot már több mint 1900-an írták alá, köztük a szakma olyan neves képviselői, mint Frances Morris, a londoni Tate Modern igazgatója vagy Adam Szymczyk, a Documenta 14 művészeti igazgatója. Nyilatkozatot adott ki a modern művészeti múzeumokat tömörítő nemzetközi szervezet, a CIMAM (International Committee for Museums and Collections of Modern Art), mely a távozó igazgató által képviselt értékek megerősítése mellett határozottan elítéli „a spanyolországi média egyes elemei által folytatott célzott kampányt”, valamint az a regionális szervezet is, mely a Benelux államok múzeumi vezetőit fogja össze. Utóbbi, nem csak a tagok országaiban körözött levelet többek között az amszterdami Stedelijk Museum, a Kunstmuseum Den Haag és a kölni Ludwig Museum igazgatója is aláírta.

Borja-Villel a nyilvánosság előtt eddig nem ragált a személyét és munkásságát támogató friss megnyilvánulásokra. Terveiről annyit árult el, hogy a következő hónapokban figyelmét a szeptemberben nyíló São Paulo-i biennálé előkészületeire összpontosítja, melynek egyik kurátora. Nem kommentálta az utóbbi hetek eseményeit a spanyol kulturális minisztérium sem, csak azt jelezte, hogy az igazgatói posztra kiírt pályázat eredményét szeretnék még tavasszal kihirdetni.