A szenvedélyeket alaposan felkorbácsoló tavalyi Documenta, azaz a documentafifteen tanulságait összefoglaló elemzés még nem készült el, de szinte folyamatosan érkeznek életjelek Kasselből. Sok minden történik, és az mindenképpen jó hír, hogy a 2027-es Documenta egyelőre nincs veszélyben.

Bár a következő, sorrendben 16. Documenta 2027. június 12-re tervezett megnyitásáig még csaknem négy és fél év van hátra, a sajtó szinte naponta tudósít új fejleményekről. Igaz, amire a legtöbben kíváncsiak, nevezetesen a documentafifteen, a tavalyi esemény tanulságait összefoglaló elemzésre, még várni kell – ezen egy olyan grémium dolgozik jelenleg, melyet a Documenta tulajdonosai, azaz Hessen tartomány és Kassel városa hívtak életre. Logikus igény, hogy a következő Documentára vonatkozó legfontosabb döntések csak ennek az elemzésnek a megvitatása után szülessenek meg, ugyanakkor amellett is szólnak érvek, hogy a rendezvény már most adjon életjeleket, egyértelművé téve, hogy a következő kiadásra az eredeti terveknek megfelelően sor kerül.

S bár a legfeszültebb tavalyi pillanatokban a politika részéről is megfogalmazódtak kételyek a rendezvény jövőjét illetően, ma a nyilvánosságnak szánt üzenetek egyértelművé teszik a folytatás szándékát. A ruangrupa körül ugyan megkeményedtek a frontok – az indonéz csoport, ahogy erről a későbbiekben szó lesz, lemondott a közreműködésről a korábbi Documenta-kurátorok részvételével létrehozott, a következő művészeti vezetőt kijelölő bizottság összetételére javaslatot tevő munkacsoportban –, de vannak jó hírek is.

Az első hír szimbolikus jelentőségű, és fontos gesztus az elmúlt év fejleményeinek tükrében: a hesseni kormány és Kassel városa jelentős összeget, 420 ezer eurót szán arra, hogy megvásárljon, s így a városban tartson néhány, a tavalyi Documentán kiállított alkotást. Ez korábban is így történt, de most sokan nem bíztak abban, hogy a hagyomány folytatódik. Hogy a vételekre mégis sor kerül, a városnak a rendezvény melletti tartós elkötelezettségeként is értelmezhető. Apró szépséghiba, hogy a kiválasztott kilenc művész, illetve művészcsoport munkái között nincsen köztéri alkotás, azaz olyan mű, amely jelenlétével folyamatosan emlékeztetne a Documentára. Igaz, a bangladeshi Britto Arts Trust művészcsoport eredetileg egy köztéri projekttel szerepelt Kasselben, ezt azonban elbontották és néhány eleme kerül most múzeumba a vásárlás révén. Rajtuk kívül az indiai Amol K Patil videómunkából, valamint 13 szoborból és festményből álló installációja, a libanoni Marwa Arsanios és a török Pınar Öğrenci filmjei, az argentin Sebastián Diaz Morales a ruangrupa tagjait is megörökítő videója, az indonéz Jatiwangi Art Factory hangszer-kerámiáinak egyike, az idegrendszeri fogyatékossággal küzdő művészeket bemutató frankfurti Atelier Goldstein által kiállított valamennyi munka, és az ausztrál Richard Bellnek az őslakosok jogaiért tüntetőket megörökítő festménye is Kasselben marad. Már korábban eldőlt, hogy a kenyai nyomornegyedekben élő fiataloknak a művészi alkotómunkához lehetőséget kínáló Wajukuu Art Project által bemutatott egyik munka sem hagyja el Kasselt, mivel tavaly a csoport nyerte el a város 10 ezer euróval dotált Arnold Bode díját, aminek része a kitüntetett művész vagy művészek egy-egy munkájának megvásárlása is. A választás a csoport konyhakésekből álló, Ha egy kés túl éles, megsebzi tulajdonosát című installációjára esett.

A városban maradó művek sora még bővülhet, ugyanis gyűjtés indult a Documenta idején a Fridericianumban működött bölcsöde megvásárlásáért, amelyet a brazil művész-pedagógus Graziela Kunsch rendezett be, többek között a neves magyar gyermekorvos, Pikler Emmi által kidolgozott elvekre építve. A tartomány és a város, nem meglepő módon, egyetlen olyan munkát sem vásárolt meg, amelyek érintve voltak az antiszemitizmus-vitában.

A napokban megszületett az első fontos személyi döntés is: május 1-i hatállyal Prof. dr. Andreas Hoffmannt, a hamburgi Zeit-Stiftung által fenntartott Bucerius Kunst Forum igazgatóját nevezték ki a Documentát szervező társaság, a Documenta und Museum Fridericianum gGmbH élére. Az 52 éves kulturális menedzser 15 éve tölti be jelenlegi funkcióját, előtte a Hamburgi Kunsthalle Barátai egyesület ügyvezetője, illetve a német művészeti múzeumokat támogató egyesületeket tömörítő országos szervezet ügyvezető igazgatója volt. Hoffmann egy éven belül már a Documenta negyedik igazgatója. A társaságot 2018 vége és 2022 júliusa között vezető Sabine Schormann az antiszemitizmus-botrány miatt kényszerült lemondásra, utódai eleve átmeneti időszakra kapták a megbízást. Alexander Farenholtz ezt a funkciót már a D9 idején is betöltötte és később más megarendezvények, így a hannoveri EXPO 2000 kulturális programjainak szervezésében szerzett tapasztalatai is predesztinálták a rá váró tűzoltó munkára, amit a Documenta végéig vállalt. Tőle az eredeti tervek szerint már egy végleges utód vette volna át az irányítást, megtalálása azonban hosszabb időt vett igénybe. Ezért ismét átmeneti igazgatót kellett kinevezni, ezúttal Ferdinand von Saint André személyében. Von Saint André eddig egy templini kulturális alapítvány ügyvezető igazgatója volt, de kinevezésénél inkább a szövetségi szintű művészeti alapítványnál töltött évei eshettek nagyobb súllyal latba. Mindkét „átmeneti” igazgató inkább a legutóbbi Documenta szálainak „elvarrásával”, mintsem a következő, 2027 évi kiadás előkészítésével foglalkozott. 

Hogy Hoffmann az első számú kiszemelt volt-e a poszt végleges betöltésére, nem tudni; a keresésével töltött viszonylag hosszú idő inkább azt sejteti, hogy voltak korábbi jelöltek is, akik nem akarták felcserélni jelenlegi munkájukat arra az állásra, amit a tekintélyes Monopol Magazin az egyik legtöbb csapdát rejtőnek nevezett a kulturális színtéren. A Documenta az elmúlt nyáron megroggyant, szigorú megfigyelés alatt áll, és a folyamatos személyi változások aligha könnyítik meg, hogy sorsa nyugvópontra jusson, írja a lap. A Bucerius Kunst Forum kétségkívül nagy látogatottságnak örvendő kulturális intézmény – teszik hozzá –, kisugárzása azonban nem hasonlítható a Documentáéhoz és aligha segít tapasztalatokat gyűjteni arról, hogyan lehet eredményesen manőverezni egy aláaknázott területen. Ez akár úgy is értelmezhető, hogy a folyóirat nem feltétlenül tartja ideális jelöltnek Hoffmannt, aki egyébként nem számít szakértőnek a kortárs művészetek területén. Tanulmányait archeológia, latin filológia és történelem szakon végezte, a Kunst Forumban többek között az etruszkokról és a piramisokról rendezett kiállítások kurátora volt. Ugyanakkor tény, hogy vezetése alatt, az elmúlt másfél évtizedben az intézmény jelentős kiállítóhellyé nőtte ki magát, interdiszciplináris szemléletet honosított meg, érzékenyen reagált a változó igényekre, nagyfokú nyitottságot mutatott új műfajok, törekvések felkarolásában. 

Annak, hogy a posztra vélhetően nem tolongtak a jelöltek, további okai is lehetnek. Nehezen kiszámítható, hogy a Documenta környékén nyugalomra és békére vágyó politika hogyan kezeli a kérdést a jövőben. Továbbra is nyitott a meccs a szövetségi kormány, illetve Hessen tartomány és Kassel városa között a mustrára gyakorolt befolyás kérdésében; a tavalyi „balhék” fényében Berlinben úgy látják, szorosabbra kell fogni a gyeplőt és a szövetségi kormánynak – néhány évnyi szünet után – ismét képviseltetnie kell magát a Documenta felügyelő bizottságában.

Többször hangoztatták már, hogy elzárják a pénzcsapokat, ha nem jutnak nagyobb befolyáshoz. Megjegyzendő, hogy a szövetségi szintű támogatás eddig is csak a költségek kis részét fedezte, a legtöbb pénzt Hessen tartomány és Kassel városa adja, ahol a berlini fenyegetéseket sértőnek találják, és nem hagynak kétséget afelől, hogy a Documentát Berlin nélkül is életben tudják tartani.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Hessenben idén választások lesznek. A tartományi erőviszonyok nagyon kiegyenlítettek és nehezen megjósolható, mely pártok alkotják majd a kormánykoalíciót a választások után. Persze, ha a potenciális igazgató-jelöltek abból indulhatnának ki, hogy munkájukat politikai befolyástól mentesen végezhetik, a választások kimenetele kevésbé lenne fontos, a valóságban azonban jól látszik, hogy a politika szeretné jobban rajta tartani a szemét a rendezvényen.

Hoffmannak tehát egyfajta pufferszerepre kell készülnie az – országos, tartományi és városi szintű – politika és a Documenta majdan kiválasztandó művészeti vezetője között. Figyelemre méltó, hogy míg elődje, Schormann a vezérigazgató titulust használhatta, Hoffmannt a kinevezését hírül adó közlemény ügyvezető igazgatóként mutatja be. Schormann valóban beleszólt olyan kérdésekbe is, melyek alapvetően a művészeti vezetés kompetenciájába tartoznak – ha nem így lett volna, talán nem került volna azok közé, akiknek el kellett vinniük a balhét. Hoffmann új titulusa a hatáskörök egyértelműbb körülhatárolására irányuló törekvés jeleként interpretálható. De akárhogy is nevezik a funkciót, viselőjének egyik fő feladata – saját és a Documenta érdekében is – a nagyobb transzparencia megteremtése lesz; ha a különböző folyamatok, így a művészeti vezető kiválasztása, jobban nyomon követhetők lesznek, akkor kevesebb bázisa lesz az olyan összeesküvés-elméleteknek, amilyenek a ruangrupa felkérése után azonnal megjelentek. Azoknak a kérdéseknek a köre, amelyek megoldását, kezelését a fentieken túl a szakmai közvélemény az új igazgatótól várja, szinte napról napra bővül. Ezek közé tartozik például a Documenta Intézet régóta húzódó ügye, vagy a válasz arra a kérdésre, hogyan tud egy ilyen, kiemelten erőforrásigényes megarendezvény megfelelni a klímavédelmi követelményeknek.

A legfontosabb személyi döntés, a Documenta 16 művészeti vezetőjének kiválasztása még hátravan és nem is teljesen az eddigi forgatókönyv szerint történik majd. Ezúttal már a jelölteket a Documenta felügyelő bizottsága elé beterjesztő bizottság tagjaira is egy munkacsoport tesz majd javaslatot; ebbe a csoportba valamennyi korábbi Documenta művészeti vezetője meghívást kapott. Ez 5 főt jelent; a holland Rudi Fuchs a D7, a francia Catherina David a D10, a berlini születésű Roger M. Buergel a D12, az olasz-amerikai Carolyn Christov-Bakargiev a D13, a lengyel Adam Szymczyk a D14 művészeti vezetője volt. (A Documenta többi kiadásának vezetői már nincsenek az élők sorában.) A csoportba meghívták a ruangrupát is, ők azonban lemondtak a részvételről. Döntésüket nyilvánosan nem indokolták, de meghatározó szerepet játszhatott benne munkájuk erősen kritikus fogadtatása, a köztük és a Documenta vezető testületei között kialakult feszültség. Sokatmondó e tekintetben a csoport egyik tagjának, Iswanto Hartononak a nyilatkozata, miszerint „nincs értelme előbb meghívni külföldi kurátorokat, majd elmagyarázni nekik, hogy mit lehet és mit nem. Ha Önök csak a német perspektívát akarják megmutatni a Documentán, nincs szükségük nemzetközi kurátorokra. Hívjanak egyszerűen csak németeket meg; német kurátorokat, német művészeket. Nem lesz semmilyen probléma, semmilyen vita. De ha nemzetközi formátumot akarnak, akkor vitatkoznunk kell.” Mintha csak erre a megjegyzésre reagált volna Claudia Roth kulturális államminiszter (Zöldek), amikor – a ruangrupa módszerét „nem a felelősség, hanem a felelőtlenség megosztásának” nevezve – kijelentette, hogy „éppen a világ egy egészen más régiójának kultúrájával való konfrontációban van a leginkább szükség a kurátori felelősségvállalásra, mely nem hagyja figyelmen kívül azt a helyet, ahol a kiállítás megvalósul”.

Az említett csoport tehát már megkapta a felkérést a „jelölők jelölésére”, de a kiválasztás további menetrendje nem ismert. Az illetékesek nincsenek késésben; a legutóbbi két Documenta művészeti vezetőit mintegy három és fél évvel a rendezvény kezdete előtt nevezték ki. Ha valamikor, akkor most igazán indokolt megvárni a döntéssel a D15 tapasztalatainak teljeskörű feldolgozását, az abból adódó következtetéseket és esetleges változásokat – például a tulajdonosi kör összetételében, vagy a mustrát szervező társaság struktúrájában.

Borítókép: documenta fifteen: nyitó sajtókonferencia és performansz, Agus Nur Amal PMTOH közreműködésével. Auestadion, Kassel, 2022. június 15.,Fotó: Nicolas Wefers, a Documenta jóvoltából