Hirdetés
Hirdetés
— 2022. május 18.

Virágtokenek és szőrmebundák. Blokklánc technológia az átlátható művészeti folyamatokért

Az elmúlt néhány évben művészek is elkezdtek foglalkozni a blokklánc technológiával, annak politikai és gazdasági mechanizmusaival. Olyan műalkotásokat hoznak létre, amelyek feltárják az ezekhez kapcsolódó új értékrendeket a művészeti világban és azon túl is. A blokkláncokkal kísérletező gyakorlatok, melyek akár az emberi légzést is kriptovalutává alakítják, alternatív megoldásokat keresnek és a kiállítótérben vagy azon kívül teszik láthatóvá a technológia előnyeit, miközben felhasználási módjait kutatják.

A blokklánc megoldja a szervezetek egyik legnagyobb problémáját: a hálózatokban megosztott információ biztonságos kezelését. Vagy másképp megfogalmazva, a blokklánc egy közös megegyezéssel létrehozott, elosztott, digitális főkönyv, amely teljesen transzparens, az összes résztvevő számára látható. Épp e sajátosságai miatt elsősorban olyan területeken érdemes alkalmazni, ahol a transzparencia, a hitelesség és a megbízhatóság kiemelkedően fontos szempont, a művészet pedig nagyon is ilyen terület. 

Helen Knowles: Trickle Down – A New Vertical Sovereignty, Installation Shot @arebyte Gallery

Valójában kinek van haszna a technológiai újításokból és mennyire predesztinálja a tőke jelenlegi elosztása a jövőbeli gazdasági viszonyokat? Bele tud-e szólni ebbe a blokklánc technológia? Helen Knowles képzőművész a műkereskedelmi folyamatokat teszi átláthatóvá a Trickle Down – A New Vertical Sovereignty című munkájában. 

Knowles különféle aukciós helyzetek dokumentációját mutatja be installációjában, mozgóképek segítségével. Láthatjuk egy liverpooli börtön foglyainak aukcióját, az Ethereal Summit résztvevőit, a New York-i ConsenSys blokklánc vállalat alkalmazottainak aukcióját, egy manchesteri piacon zajló kereskedés folyamatát, vagy egy London központjában élő orosz közösséget a Sotheby’s aukciósházban. A kereskedések, licitek körülményei tükrözik az adott közösségekben élő egyének pénzügyi helyzetét. Knowles, miközben képeket készített a licitáló emberekről, elsősorban a külsőségre, így az öltözékek dokumentálására koncentrált. A munka célja az eltérő gazdasági helyzetű csoportokat képviselő közösségek jellemzőinek feltárása. 

Az egyik videóban drága kézitáskák, ékszerek, szőrme és pazarul szőtt anyagok képei kísérik a növekvő aukciós licitek hangjait, a vagyoni spektrum másik végén pedig az észak-manchesteri piac és a börtönbe szervezett aukció látható, amelyen a rabok munkájukkal licitálnak a rokonaiknak karácsonyi ajándékként hazaküldhető növényekre.

Helen Knowles: Trickle Down – A New Vertical Sovereignty, Installation Shot @arebyte Gallery

Az installáció közepén egy nagy üveglapból, elektronikus alkatrészekből, érzékelőkből és érmetartóból álló valutaváltó gép tárja fel azt a folyamatot, amely a fiat valutát kriptovalutává alakítja. Fiat pénznemnek minősülnek a központi bankok vagy más állami hatóságok által kibocsátott törvényes fizetőeszközök, ilyen például az euró vagy a forint is. A fiat pénzek esetében a központi bank vagy állami hatóság gyakorlatilag bármilyen anyagot (például a könnyű, praktikus és könnyen hordozható papírt) felhasználhat fizetőeszközként. A kriptodevizák azonban nincsenek kötve egyik fiat pénznemhez sem. Ezeket nem is állami intézmények bocsájtják ki és kezelik. Knowles váltógépének érzékelői, szoftverei és elektronikus komponensei mind átláthatók, ahogy a folyamatokat dokumentáló főkönyv is, mely az államilag kezelt pénzügyi tranzakciókat egy mindenki számára transzparens valutává váltja. Az installáció részét képezik a látogatók reakciói is: mindenki a rendszer elemévé válik, aki belép a térbe. A teret pásztázó szenzorok adatainak és a valutaváltás körülményeinek átláthatósága együtt hozza létre a bizalom atmoszféráját a pénzügyi hierarchia különböző fokain elhelyezkedő kereskedelmi tranzakciók dokumentumai között. 

Mobilizálható-e a blokklánc technológia a művészeti világ átszervezésének érdekében? Képes-e újrahuzalozni a művészeti világ szálait?

A blokklánc technológia alapértékei – az átláthatóság, az erőforrások megosztása és az információkhoz való egyenlő hozzáférés – vajon alkalmazhatók-e a művészeti világ újragondolására és működtetésére? 

Ruth Catlow képzőművész, Penny Rafferty író és teoretikus és Ben Vickers kurátor decentralizált autonóm szervezetekkel (DAO – decentralized autonomous organization) foglalkoznak és úgy vélik, hogy a DAO-kkal végzett kísérletek a művészközösségek javára válhatnak. Tavaly indították el a The DAOWO Sessions: Artworld Prototypes című online prezentáció és eszmecsere-sorozatot, melynek címében a WO a másokkal való együttműködést jelenti. Azt vizsgálták, miként segíthet a blokklánc-technológia új, helyben kifejlesztett rendszerek kidolgozásában, a lokális megoldások erősítésében. 

A Black Swan DAO (Berlin) előadása a The DAOWO Sessions – Artworld Prototypes című online eseményen

A sorozat első online szekciójában a Black Swan DAO nevű berlini kollektíva egy kísérleti megközelítést mutatott be a jelenlegi művészeti világ finanszírozási és forrásmodelljeinek decentralizálására. Laura Lotti és Calum Bowden, a projekt mögött álló művészek, a művészeti és a kulturális munka alapvető bizonytalanságával, a források kiszámíthatatlanságával foglalkoztak. Úgy látják, hogy a művészeti világ erőforrásai, finanszírozása egy jól bejáratott intézményrendszer kezében összpontosul és azon gondolkodnak, az erőforrások hogyan juthatnának el a sok-sok áttételt mellőzve, direkten a felhasználókhoz. Egyik lehetséges megoldásként a művészek által vezetett peer-to-peer, azaz csomópontok nélküli finanszírozási formát javasolják. 

Az Artworld Prototypes sorozat alapvető célja, hogy a bürokratikus folyamatok automatizálásával és az erőforrások megosztásának új lehetőségeivel a művészcsoportok nagyobb ellenőrzést kapjanak a művészeti tevékenységek és a művészeti kutatás erőforrásai felett. Azon dolgoznak, hogy a művészeti intézmények által háttérbe szorított, nem alkalmazott művészek és kulturális szakemberek is együtt léphessenek fel és dönthessenek számukra fontos projektekről ahelyett, hogy egy diszkrimináló rendszerben próbálnának életben maradni. 

A projekt legérdekesebb része az új, átlátható szavazási módszerek kidolgozása. Bowden és Lotti munkacsoportot hoztak létre, amelynek tagjai egy hónapon át hetente találkoztak, és a Trust Discord platformon kommunikáltak. A csoport a kiválasztott műalkotásokra nyílt listán tett javaslatot, így mindenki tisztában volt vele, mely projektek és miért kaptak fejlesztési támogatást. A Black Swan által tesztelt szavazásfajták mind a művészt helyezik a kulturális programszervezés középpontjába. A Quadratic Voting például lehetővé teszi, hogy minden felhasználó stratégaként gondolkodjon, és kifejezze prioritásait. Száz szavazatot kell szétosztani több projekt között – ami elvben azt is jelenti, hogy akár egy projekt is megkaphatja mind a száz szavazatot –, de a QV árnyaltabbá teszi a kollektív döntéseket, hiszen nemcsak a szavazás irányáról, de mértékéről is szó van: a résztvevők kifejezhetik, mennyire érzik erősnek a projektet, nem csak azt, hogy mellette vagy ellene vannak. 

A Black Swan alkotói még nem kifejezetten blokkláncokkal dolgoznak. Projektjeiket úgy találják ki, hogy a technológiában kevésbé jártas és a legtöbb blokklánc-hálózat használatához szükséges kriptovalutákkal nem rendelkező emberek számára is alkalmazhatók legyenek. Jelenleg egyfajta „papír blokkláncra” támaszkodó rendszert tesztelnek, ahol különböző döntéshozatali folyamatokat játszanak el és vizsgálják azok következményeit.

terra0: Flowertokens, 2020 @terra0

Szintén egy DAO hozta létre a terra0 nevű projektet, mely az ökoszisztémánkhoz való felelős hozzáállás érdekében fejleszt prototípusokat a blokklánc-technológia segítségével. Munkáikat már a linzi Ars Electronica fesztiválon vagy a Velencei Építészeti Biennálen is láthatták az érdeklődők. 

Rendszereik a természeti erőforrások felhasználásához kritikusan viszonyuló embereket jutalmazzák. A Flowertokens projekt keretén belül például tokenizált Dahlia × Hortensis palántákat vásárolhatunk egy online piactéren. Az egyes tokenek állapota automatikusan frissült a megfelelő növény különböző növekedési fázisai szerint. A projekt központjában az Oracle áll, amely nem jóslatokba bocsátkozik, mint a Mátrixban, hanem olyan eszköz, mely a blokkláncon kívülről érkező adatokat gyűjti és alakítja át. Persze nem véletlenül nevezték el így és épp ehhez kapcsolódik az Oracle problémája: a külső és a blokkláncon belül megjelenő, már megbízható adatok összeegyeztetését kell megoldania.

A decentralizált főkönyvekben, mint amilyen például az Ethereum, az adatok konzisztenciája mindig konszenzusos mechanizmusok és tranzakciós szabályok révén jön létre, melyek nem hagynak teret kivételeknek. A való világban azonban nincs tökéletes következetesség – az emberi és materiális szereplők nem mindig engedelmeskednek a szabályoknak, ezért van szükség a kifejezetten a projekthez fejlesztett konszenzusos működésre, mely lehetővé teszi, hogy a megjelenő adat megfeleljen a decentralizált főkönyv által támasztott elvárásoknak. A Flowertokens a természet áruba bocsátásának és ellenőrzésének kérdését tematizálja, és a természethez való viszonyunk jövőjével kapcsolatban kínál egy lehetséges narratívát.  

terra0: Flowertokens, a tokenizáció folyamata, 2020 @terra0

Itthon is számos projekt kezdett a blokklánc technológiára építve digitális műalkotásokat levédeni, hitelesíteni és árulni. Ezek a megoldások azt célozzák, hogy értékes művészeti tartalommal töltsék meg a blokkláncot. Ezen gyakorlatok esetében általában nem a folyamat végeredménye a lényeg – sokszor nem is kerül a műalkotás a vásárló tulajdonába, vagy a tulajdonos nem is tudja, hogy pontosan mi kerül a tulajdonába –, hanem azok a háttérben zajló történések, amelyek a hagyományos művészeti világ folyamatait kérdőjelezik meg.

CRYPTERIORST: THE SQUIRREL SCREAMAPRIL 17. 2021

A Crypteriors kollektíva esetében a gyűjtők nem is igazán tudták, hogy mit vettek meg. Egy referenciakép alapján vásárolnak, vagyis nem annyira maga az alkotás, mint inkább a sokszínű csapat közös kelet-európai alkotásának folyamata lehet érdekes számukra. Az alkotók teljesen megkerülik a magyar művészeti intézményrendszert, valamint azokat a kanonizáló és hatalmi struktúrákat, melyek egy-egy műalkotást legitimmé, és így a hagyományos műgyűjtés számára értékké formálnak. Közösségeik a blokklánc-technológia felhasználásával alakítják ki saját fejlesztésű nyílt és átlátható rendszereiket a hagyományos hatalmi struktúrákon kívül. A többnyire interdiszciplináris háttérrel rendelkező tagok – művészek, tervezők és ökológusok – fejlett technológiákkal és kísérleti elméletekkel dolgoznak. Fontos számukra a csoportdinamika, a közösségi döntéshozatal és az átláthatóság. Rendszereket alkotnak, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó művészek az erőforrások közelébe kerüljenek.