Műértő

Elszigetelődés, magány, egyéni túlélési stratégiák. Detektálhatatlan a közhangulat. Robbanás lesz, vagy még mélyebb apátia?

Van valami dermesztően szürreális abban, hogy egy sajátos monumentalitással dolgozó művész újabb, nagy jelentőségű, kifejezetten filozofikus műve pénzügyi okokból a járvány okozta bezárások végével sem válik még hetekig láthatóvá.

„Főméltóságú kormányzó úr! Kérem magas engedelmét arra, hogy erről a vértanú emlékről a lepel lehullhasson…” A Nemzeti vértanúk emlékművének sorsa.

Szíj Kamilla olyan koncentrált cselekvések során keresztül alkotja meg munkáit, amelyek nyugodt, emelkedett lelkiállapotba vezetnek. Tekinthetjük úgy is e hosszú papírokat, mint koncentrációs és meditációs gyakorlatok lenyomatait.

A Budapest Galéria Mikrotómia című kiállításához katalógust jelentetett meg. Két írást tartalmaz Kollár Dalma Eszter kurátori szövegét és Zemlényi-Kovács Barnabás Prekár univerzalizmus. Adalékok a kortárs neoabsztrakt festészet kritikai analíziséhez című tanulmányát.

Világháló vége = világvége ?
Milyen gazdasági és politikai hatása lenne annak, ha az internet összeomlana ?

Æther Sofia kritikai visszajelzéseket generál a művészeten, a tudományon, a politikán és az aktivizmuson keresztül, a korrupt bolgár rezsimben.

Vizuáli kultúra mentes kultúra? Az új Nemzeti Alaptanterv nem kedvez a művszeti tantárgyaknak.

Az 1960-as évtized a művészeti és mediális expanzió lázában égett. Allan Kaprow a happeninget a képzőművészet többlépcsős kiterjesztéseként fogta fel – a táblaképből az avantgardisták kezében kollázs, aztán asszamblázs, environment, majd végső állomásként happening születik.

Ha a vizuális művészetekben jelekről ejtünk szót, feltétlenül meg kell említeni a szemiotikát mint jeltant, jeltudományt, amely képzőművészeti körökben manapság – főleg idehaza – sokszor rossz csengésű szó.

A japán birodalmi hadsereg 1932-től a II. világháború végéig a katonák szexuális igényeinek kielégítésére úgynevezett „vigaszállomásokat” alakított ki.

A hazai művészeti közeget 2015–2016 körül tarolta le a nemzetközi színtéren ekkorra már kibontakozó posztinternet művészet jelensége. Ahogy a „poszt-” előtagú kifejezésekkel már csak lenni szokott, a posztinternet is örvényként gyűrűzött be a köztudatba, nem kevés zavart és kezdeti elutasítást váltva ki a szcénából.