Menny és Pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa címmel nyílt meg áprilisban a Szépművészeti Múzeum legújabb, nagy érdeklődésre számot tartó kiállítása, amely a groteszk, a fantasztikum és a meglepő képzettársítások mesterének máig aktuális művészetét hozta el a hazai közönséghez. A tárlat a címben jelzett rejtélyes világ feloldására irányul: szemlélteti azokat a szellemi áramlatokat, vallási elképzeléseket és művészi kifejezésmódokat, amelyek hatottak Bosch életművére és bemutatja, hogyan illeszkedik előképeivel, forrásaival, hátterével, párhuzamaival és utóhatásával a művészettörténeti tradícióba. A július 17-ig látogatható kiállítás tétje az, hogy a történetiség felől nézve közelebb tudunk-e kerülni az életmű megértéséhez.

Bosch és „Bosch”

Bosch életművéről nehéz bármi konkrétumot mondani, mert némiképp lebeg a levegőben: keveset tudunk az életéről és megrendelőiről, szinte semmit műveinek eredeti helyéről vagy funkciójáról. Egyetlen munkája sincs datálva, amelyekről van adat, azok nagyrészt elkallódtak. Témáit besorolhatjuk a hagyományos ikonográfiai keretek közé, de műveinek van egy megmagyarázhatatlan rétege, amihez nem visz közelebb a kategorizálás. Az életművet a 19. századtól kezdődően stilisztikai alapon hozták létre művészettörténészek, ma többé-kevésbé konszenzus van arról a körülbelül két tucatnyi festményről és huszonpár rajzról, amit sajátkezűnek fogadtak el, ezen túl van még néhány vitatott műhelymunka és közeli követőinek tartott alkotás. A művek között csak viszonylagos időrendet lehet felállítani, aminek több pontja is vitatott. Pontosabb lenne tehát a festőre idézőjelben, azaz „Boschként” hivatkozni, jelezve a megkonstruáltságot, mint ahogyan pár évtizeddel korábban a Rembrandt Research Project kritikája során egy ponton Rembrandt is „Rembrandttá” vált, bár Rembrandt esetében túl sok, itt viszont túl kevés a mű. Mégis maradtak az életműnek olyan aspektusai, amelyeknél lett, és még a jövőben is várható előrelépés.

Mi az, amit ma Bosch személyéről nagy vonalakban tudni lehet? Jeroen van Aken néven született az eredetileg Aachenből származó Van Aken festőcsaládba, amelynek öt generációja tizenegy festőt számlált, valószínűleg tőlük tanulta a mesterséget egy családi műhelyben. A becslések születési idejét 1450 körülre teszik. Feltehetően egész életét ’s-Hertogenboschban, a Brabanti Hercegség negyedik legnagyobb városában élte, utazásainak, ha voltak is, nem maradt nyoma. Annak viszont igen, hogy

törekedett saját identitásának felépítésére: nevet változtatott, keresztnevét a latinosabban hangzó és presztízsértékkel bíró Jheronimusra cserélte, majd felvette lakóhelye nevét részben földrajzi beazonosítás végett

és bizonyos műveit, nem feltétlenül a teljesen saját maga által festetteket gótikus minuszkulával szignálta, azaz dokumentálta. 

Gazdag családba nősült, majd ennek révén bekerült a város előkelő köreibe; jómódú volt, ezt onnét tudni, hogy a legmagasabb adókat fizette. Az 1475-76-os évtől van adat a festői tevékenységéről, de ezek még viszonylag kis megbízások. Tíz évvel később, egyedüli festőként tagja lett a Miasszonyunk Konfraternitásnak, amely karitatív munkát végzett. Feltehetően volt műhelye és voltak tanítványai, akikkel egyéni megrendelésre dolgozott magasabb társadalmi körök számára. Egy Utolsó ítélet oltárkép 1504-es kifizetéséről tudunk, amit Szép Fülöp burgundi herceg a városban tett látogatása során rendelt meg tőle. Bosch 1516-ban halt meg, elképzelhető, hogy a városban dúló járványban. Vele ellentétben például Dürerről, aki kortársa volt, viszonylag sokat tudunk, mert életének eseményeit, megrendeléseit és művészetről alkotott elképzeléseit is rögzítette naplójában.

Életéhez hasonlóan Bosch életműve is töredékes, szétszórt, nehezen elérhető.

Hirdetés

Hirdetés

Munkái húsznál is több nyugat-európai és amerikai gyűjteményben vannak, a legnagyobb kollekció, köszönhetően Hollandia spanyol Habsburg uralkodóinak, a madridi Pradóban található, de ez a múzeum bizonyos műveket eleve nem kölcsönöz. A mester alkotásait már életében utánozták, neve márkanévvé vált a 16. század folyamán, de míg Bosch bizonyosan egyéni megrendelőknek dolgozott, követői, akik nem tudták ugyanazt a minőséget hozni, már a szabadpiacra, ahol a kisebb méretű képekre volt is kereslet. 

Jheronimus Bosch 500

A művészeti világ 2016-ban ünnepelte Bosch halálának 500. évfordulóját, erre időzítve két nagyszabású kiállítást is rendeztek, és a művésznek új életmű-katalógusa jelent meg. A jubileumot hosszas rákészülés és több évnyi kutató, állagmegőrző és restaurálási munka előzte meg, amely arra fókuszált, ami minden töredékesség mellett is sikerrel kecsegtetett: Bosch műveinek kontextusára, technikai részleteire, digitalizációjára és a műhelymunka részleteire. Az előkészületekért a 2007-ben indult Bosch Research and Conservation Project (BRCP) felelt, amely mögött egyrészt a Jheronimus Bosch 500 alapítvány, másrészt a ’s-hertogenboschi Noordbrabants Múzeum részéről a Charles de Mooij és a nijmegeni Radboud egyetem részéről a Matthijs Ilsink és Jos Koldeweij által vezetett szakmai csapat állt.

A BRCP első körben az életműhöz köthető körülbelül ötven művet vizsgált meg, a kutatás 2011 és 2016 közötti első fázisának dokumentációját és eredményeit a boschproject.org weboldal tartalmazza. Itt nem csupán arról van szó, hogy bárki szabadon nézegetheti Bosch digitalizált festményeit és rajzait, hanem hogy a hihetetlen nagyításban, ezernyi részlettel és leírással, direkt a projekt számára kifejlesztett technológia révén keletkezett technikai képek is elérhetővé váltak. Az amszterdami egyetem restaurátor tanszékének professzora, Robert G. Erdmann által kidolgozott Curtain Viewernek elnevezett vizualizációs technológia képes a különböző infravörös, fluoreszkáló vagy röntgen kamerák által felvett képek fúziójára. Így a képek felülete mellett a látható festékréteg alatti részeket, az előrajzokat, a festés rétegeit, az átfestéseket és a festékrétegek öregedését is rögzíteni lehetett, valamint a technológia révén mindezeket szimultán össze is hasonlíthatjuk. Mindez sokat elárul a Bosch műhely gyakorlatáról. 

A projekt betetőzését két nagyszabású, tematikus alapon szervezett 2016-os tárlat jelentette. Az első Bosch lakóhelyén, a holland ’s-Hertogenbosch városában 2016 tavaszán, a kutatásban résztvevő észak-brabanti múzeumban volt megtekinthető Jheronimus Bosch – Vision of Genius címmel. A város ma már egyet sem őriz az itt készült művek közül, így a művek visszatérését nagy figyelem övezte. A tárlatot egy azonos című, a nagyközönségnek szánt, nem jegyzetelt katalógus kísérte, amely az életmű alkotásait mutatta be sok képpel, közérthető módon. 

A másik kiállítást a madridi Prado rendezte Bosch: The 5th Centenary Exhibition címmel, lévén itt találhatóak az egykori spanyol királyi gyűjtemény híres Bosch-festményei, a Földi gyönyörök kertje, a Szénásszekér-triptichon, vagy a Hét főbűn. Míg a ’s-hertogenboschi tárlat inkább a kontextusra, a madridi a máshol nem látható főművekre helyezte a hangsúlyt. 

Szintén az évfordulóra időzítve jelent meg a kiállítások és a BRCP kutatásának eredményeit közlő kétkötetes, hatszáz oldalas monstre életmű-katalógus Hieronymus Bosch. Painter and Draughtsman címmel. A kötet a teljes életmű alkotásonkénti bemutatása mellett tanulmányokat közöl Bosch életéről, festési technikájáról és anyaghasználatáról, műhelyéről, illetve a BRCP projekt mibenlétéről (mindkét katalógus elérhető a szerzők academia.edu oldalán). 

Bosch-témában a fent említett boschproject mellett van még néhány hasznos böngészni való weboldal. A BRCP keretében folyó kutatás 2017-től kezdődő és 2023-ig tartó újabb fázisát és jövőbeni eredményeit a jheronimusbosch.org oldalon teszik közzé, jelenleg a pesti kiállításon nem szereplő bécsi Utolsó Ítélet oltárkép elemzéséről lehet olvasni. A BoschDoc oldalon a mester nevét említő dokumentumok között lehet keresgélni: Bosch élete során 53 ilyen dokumentumról tudunk, ezek főleg adózási és képviseleti ügyek, a 16. századból viszont már több száz említést listáztak. A Földi gyönyörök kertjének külön interaktív weboldala van, csakúgy, mint az ehhez készült dokumentumfilmnek. A ’s-hertogenboschi Jheronimus Bosch Art Center platformja egy középkori piactér mai megfelelőjeként pozicionálja magát, ahol híreket és elemzéseket is olvashatunk.

Látomások a Szépműben

A Szépművészeti Múzeum az évfordulós kiállítási hullám lecsengését követően rendezte meg a Bosch tíz sajátkezűnek minősített festménye köré szervezett és az életmű kontextusát további közel nyolcvan művel reprezentáló impozáns tárlatot, amely elsősorban a művészeti környezet és a kölcsönhatások bemutatására vállalkozik. A tematikus elrendezés fő oka, hogy a datálási bizonytalanságok nem teszik lehetővé az időrendi vagy a művészi pályafutás alakulását követő bemutatást. A kiállítás törzsanyagának elrendezése nagyrészt követi a madridi és a ’s-hertogenboschi kiállítás szekcióit, ezt a már megszokott módon keretezi a szöveges bevezető, amely párhuzamosan vázolja fel a történelmi és életrajzi eseményeket, és a végén egy, a főbb műveket részleteiben bemutató film. Annyiban kronologikus a tárlat, hogy a Bosch életéhez kötődő ismeretekkel, előzményekkel és a még erősen középkori, gótikus párhuzamokkal indít és a mester követőivel és ihletésére született művekkel zárul.

Az első egység, a Két korszak határán, a Bosch lakhelyét, közvetlen környezetét, ’s-Hertogenbosch kereskedővárost és annak gótikus emlékeit mutatja be. Láthatunk a mesterről egy 17. század elejéről származó „portrét” idősebb Hendrick Hondiustól, egy Németalföld híres festőinek arcképeit tartalmazó sorozatból, amelynek valószínűleg semmi köze a mester arcvonásaihoz. A város régi gótikus, Szent Jánosnak szentelt templomának felújítása és kiegészítése a Miasszonyunk Testvérület kápolnájával Bosch idejében zajlott; a konfraternitás másik tagja Alart du Hameel építész volt, akinek gótikus baldachin és monstrancia terve az újjáépített templom és Bosch festői működésének korai stílusát idézi. A középkori felfogás szerint az élet zarándokút, amely – jó esetben – a Mennyek országa felé tart. Ezt az értelem tükre vagy a lelkiismeret tükre nevű képtípus jeleníti meg, itt egy német és egy németalföldi mester koncentrikus köröket formázó, sugárirányban osztott diagram-szerkezetű munkája látható, amelyeknek a Bosch követőjének attribuált madridi Hét főbűn szoros párhuzama lenne.

A második tematikus egység címe, a Bolondok hajója (1494), Sebastian Brant német teológus versbe szedett, a korban igen népszerű szatirikus költeményéből származik, amely az emberi ostobaságok fajtáinak, mint a gyarlóság vagy a hiszékenység kaleidoszkópszerű leírását tartalmazza. A bolondirodalom képi párhuzamát Bosch bolond-képei jelentik, melyekből többet is sikerült idehozni: a Louvre Bolondok hajója és a szétfűrészelt tábla alsó része, A mértéktelenség allegóriája a mesterre olyannyira jellemző groteszk arcokkal, a sokat másolt madridi Kőoperáció, amely arra a középkori közmondásra utal, miszerint aki bolond, annak kő van a fejében. A saját ostobaságuk csapdájába esnek bele A szemfényvesztő és A bűvész nézői, akiket a mutatvány során zsebtolvaj foszt ki. A bolond-képeket, úgy tűnik, mai szemlélői is hitelesnek tartják, olyannyira, hogy a Sanofi gyógyszercég is a Kőoperációval hirdeti – talán a műtétet helyettesítő szerként – az Algoflex nevű fájdalomcsillapítóját. 

Kétségtelen, hogy az ostobaság határtalansága a tárlat legaktuálisabb témája, amely számos kortárs gondolkodó felvetésére rezonál.

A sztártörténész Yuval Harari a 21. század emberéhez intézett egyik figyelmeztetése – „we should never underestimate human stupidity” – szerint az ostobaság a világ fontos mozgatóereje, mert az ostobák önpusztítása egyéni és kollektív szinten is komoly veszélyekkel járhat, míg Brian Cox ismert fizikus szerint egyenesen a fanatikusok jelentik a legnagyobb veszélyt a társadalomra. Lehet, hogy A szemfényvesztő sem csak a Putyin-arcú apáca miatt terjed annyira a közösségi oldalakon.

Az 1500-as századforduló apokaliptikus hangulatát a korabeli misztikus irodalom pokolleírásai tovább erősítették; a kiállítás harmadik szekciója, Az idők végezete azt mutatja meg, hogy Bosch a látomásaival nem állt egyedül. Az alaphangot a Velencében található négy táblás Túlvilági látomások két táblája adja meg, Az üdvözültek mennybemenetele, amelynek példátlan illúziókeltő fényalagút-tölcsére majd a science fiction filmek dimenzióátlépés-jelenetein köszön vissza, és az ellenfényben tartott szikla mentén kanyargó Pokolba vezető folyó , melyhez hasonló tüzes robbanásokat mostanság sokat látni a hírekben.

Bosch két Utolsó Ítélet oltárképéből pedig nem a közelebbi bécsit, hanem a későbbinek tartott bruggeit sikerült elhozni, amelyet a jubileumi tárlatok előtti friss restaurálásnak köszönhetően ismét sajátkezűnek tartanak.

A kontextust olyan emlékanyag teremti meg, amelyet Bosch elvileg ismerhetett is, mint Simon Marmion táblaképei és könyvillusztrációi, például a Tondal lovag látomásai pokolbéli és mennyországi útjainak során, vagy Clèves-i Katalin hóráskönyvében a pokol tornáca, melyhez hasonló a mitológiai történetek ábrázolásain is megjelenik, csak ott Hadész birodalmának bejárataként.

Bosch megrendelőinek köre kedvelhette a remete és aszkéta szenteket, akik az ördög sokféle alakban érkező csábításainak ellenállva erősödtek meg hitükben. Ehhez a példaértékű életvitelhez mutatnak irányt A szentek élete szekció kis méretű táblaképei, a saját kezűnek tartott madridi Keresztelő Szent János a pusztában, akinek elmélázó alakját különleges formájú növények veszik körül; a kétoldalas berlini Evangélista Szent János Patmosz szigetén, amelynek hátoldala Krisztus szenvedéstörténetének jeleneteit ábrázolja és a rotterdami Szent Kristóf a gyermek Jézussal szintén tájba helyezett kompozíciója. Meglepő, hogy Bosch atmoszférikus tájrészletei és színhasználata, az előtérbe helyezett vörös köpenyek, a középtér zöldje és a háttér kékesszürkés hegyvonulatai milyen erősen idézik fel a kortárs Leonardo színperspektíváját. Szent Antal megkísértésének jelenete démonok, szörnyek és fantázialények sokaságának adott teret, Bosch többször is visszanyúlt e témához. Itt vázlatrajza és a katalógusban részletesen elemzett lisszaboni Szent Antal oltárkép után készült másolatok közül két sokjelenetes, szörnyalakokkal zsúfolt verziót, illetve a Szépművészeti gyűjteményéből Martin Schongauer csodás rézmetszetét, a hibrid lények által közrefogott Szent Antalt láthatjuk. A lehetséges források között találjuk a kor híres, boszorkányokról szóló írását, a Malleus Maleficarumot (Boszorkánypöröly), amely Düreren keresztül még Kondor Béla művészetére is éreztette hatását.

Az Evangélista Szent János kis méretű, kétoldalas táblája köti össze A szentek élete és a következő, Jézus követése szekciót: az említett festmény hátoldalán grisaille-technikával készült, körkörös formában láthatóak Krisztus passiójának jelenetei. A középkori hagyományhoz közelebb álló, és az életműben is korábbra, az 1470-80-as évekre datált Királyok imádása, valamint a hasonló stílusjegyekkel készült és a Bosch védjegyévé vált groteszk arcok miatt sajátkezű műnek elfogadott frankfurti Ecce Homo tábla áll a válogatás középpontjában. Ez utóbbi érdekessége, hogy a megrendelők térdelő figuráinak nyoma az 1983-as restaurálás során eltávolított fedőréteg után ma ismét látszik, halványan, egyfajta szellemképként. Kiegészítésképpen a 15. század végi kontextus megteremtéséhez két olyan mester képei is szerepelnek, akiknek hatása kimutatható Bosch életművében: Israhel van Meckenem és Martin Schongauer. Geertgen Tot Sint Jans megdöbbentően realista, szenvedő arckifejezéssel megfestett Fájdalmas Krisztusa is a Bosch-képek méltó párja.

Itt érkezünk meg a kiállítás fő látványosságához, a címben jelzett Menny és Pokol közötti világba, Bosch legkülönlegesebb művéhez, a Földi gyönyörök kertjéhez. No nem az eredeti Prado-beli triptichonhoz, hanem annak középképéről készült 16. századi, majdnem mérethű másolatához, amit egy nem nevesített magángyűjteményből kölcsönzött a múzeum. Igazi kuriózum a brüsszeli kárpitszövő műhelyben készült, szövött, építészeti elemekkel keretezett tükrözött kompozíciójú verzió is. Nem tudjuk, hogy az eredeti tábla mikor készült, a dokumentumok szerint már 1517-ben III. Nassaui Henrik gróf brüsszeli palotájában volt, elképzelhető, hogy ő volt a megrendelő. A Gyönyörök kertjéről sokféle értelmezés született: az emberi élvezetek sokféleségének vagy szerelmi tevékenységeknek a tárháza; álomvilág; a tudatalatti világa; közmondások illusztrációja; de a bibliai utalások miatt keresztényi értelmezés szerint, moralizáló felhanggal, vagy az alkimista gyakorlathoz kapcsolódóan a megváltás allegóriája is lehetne. Szokták megfejthetetlennek nevezni – már ha verbalizálni akarjuk a látványt, hiszen a látvány ott van, adott. És a látvány lenyűgöző. Az áttetsző formák, a fantasztikus növényi és állati alakzatok, a hibrid lények, a törékeny emberi figurák, a dekadencia, az irónia és a meghökkentő többértelműség a képiség szavakra vagy beszélt nyelvre való lefordíthatatlanságával szembesít. Párhuzamként szerelemkerteket, udvari ünnepségeket ábrázoló világi képekből készült válogatás került még e szekcióba. 

Bátorságára vall, hogy a Szépművészeti gyűjteményéből a meglehetősen rossz állapotban lévő, Pulszky Károly által 1894-ben Velencében vásárolt, az összehajtogatás mentén lepattogzott kópia is ki lett állítva. Érdekessége, hogy egy kisebb felületén az iparterves generáció futurisztikus pop-art alkotója, Siskov Ludmil, aki restaurátor is volt, egészítette ki. Bosch a kortárs művészetre is hatással van, ezt az idei Velencei Biennálé magyar pavilonjában kiállító Keresztes Zsófia Az álmok után: merek dacolni a károkkal című szürrealista installációja bizonyítja, amelynek amorf, cseppszerű formáin a Gyönyörök kertje pasztell színvilága, rózsaszínek és világoskékek kombinációja köszön vissza.

Végezetül az utolsó, Bosch művészi öröksége című szekcióban a mester munkáinak nyomán készült másolatokból és imitációkból, illetve művei hatására, ihletésére készült alkotásokból, a továbbélő témákat és motívumokat ábrázoló képekből kapunk válogatást. Boscht már életében utánozták, éppen szokatlansága volt az, amit követői kiaknáztak. És követőkből nem volt hiány. A jeroenboschplaza.com oldal csak a 16-17. századból ezernél is több ilyen művet listáz, itt a tárlaton egy terem telt meg velük. A művek sorát a kijáratnál egyedül árválkodó Salgado-fotó zárja, melynek funkcióját nem lehet pontosan eldönteni: ha Bosch kortárs művészetre tett hatását reprezentálja, akkor több és jobb példát is lehetett volna találni, akár a modern magyar művészetből is. 

A kiállítást egy gazdagon illusztrált, magyar és angol nyelven is megjelentetett katalógus kíséri, amely a szekciókat követve mutatja be a kiállított tárgyakat, valamint négy, külföldi szerzők által jegyzett tanulmányt is közöl. A tanulmányok Bosch műveinek tágabb kontextusáról szólnak, és lehetőséget adnak a kiállításon nem szereplő művek megismerésére. Az első a korabeli németalföldi művészet, Hugo van der Goes, Hans Memling és Quinten Massijs, a második a luxusmegrendelők számára készült festett kéziratos kötetek tükrében elemzi Bosch művészetét. A harmadik témája a lisszaboni Szent Antal triptichon, Bosch legtöbbet másolt munkája, a negyedik a burgundi udvari kultúra kontextusában vizsgálja a mester művészetét a befogadás-esztétika oldaláról. Egyfelől hasznos, hogy a négy neves külföldi szakember szövegeivel magyar nyelven új Bosch katalógus jelent meg, másrészről érezhető az itthoni szakemberek hiánya – vagy talán csak nincsenek a múzeum látókörében azok a hazai művészettörténészek, akiknek releváns, publikálható tanulmányuk lenne a témában.

A technikai megvalósítás oldaláról nézve is lehetne még javítani a tárlaton. Bosch művészetét közelről kell szemlélni és a néző szeretne is élni a lehetőséggel. Mégis, a tágas terek ellenére a tárlat csak kis számú egyidejű látogatóval tud jól működni. A kiállítótermi szövegek az olvashatatlanság határát súrolják, az apró betűs, kevéssé tagolt leírásokat nagyobb méretben, és a tumultus elkerülése végett több helyre is ki lehetne függeszteni, két oldalas tábla esetén mindkét oldalnál szerepelnie kellene a leírásnak. A megértést lehetne ábrákkal, kinagyított részletekkel segíteni, az installációba beépített tükrökkel és nagyítókkal nem csak fantáziadúsabb, de élvezhetőbb is lenne a kiállítás. A szöveges bevezető-törzsanyag-film már hagyományosnak tekinthető sorrendjét itt érdemes lett volna megváltoztatni és esetleg kétszer, a tárlat elején is levetíteni a részleteket egyébként pazarul bemutató filmet. Egy szórólapon rajta lehetne a kiállítás alaprajza és némi képes-szöveges információ, mely támpontot adhatna a bejáráshoz. Mindez nagyban segítené a látogatókat, hogy jobban felkészülhessenek az alkotásokkal élőben való találkozásra – hiszen ez a Bosch-tárlat vitathatatlan és legfőbb erénye.

Menny és pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa.

Szépművészeti Múzeum, április 9. – július 17.