Vizenyős villanyvezeték, fogatlan cápa, századfordulós Szentendre, fesztivál társadalompolitikáról és köztérről – nyárzáró ajánlónkban.

Első Magyar Látványtár – Diszel /// Vízvillany

„Új munkánk történetéről elmondható, hogy nem József Attila egyik Flóra-verse inspirálta, és nem is az a köztudomású tény, mely szerint az egykori Stankovics-malom – ma a Látványtár kiállítóháza – valaha nem csak őrölt, de áramot is fejlesztett a víz erejével.

Nem. Egészen váratlan volt az „indítás”. Hét éve – amikor a Látványtár egyik épületének felújításakor előbukkantak a régi villany- és vízvezetékek – történt a fogantatás.”

2026. október 4-ig

---

Ladó Galéria /// Fuchs Tamás: Az öreg cápa

„A kiállított művek ihletői kikutathatók, de felesleges ezzel bajlódni. Fuchs Tamás nem képes krónikása korának. Az ezer forrásból látott képek csak alapozzák a vásznat. A lényeg a háttérben, a függöny mögött és a bőr alatt keresendő.

A vízfelszínen erős motívumok. Már önmagában az, hogy lebeg egy jacht. De ráadásnak ég is. Gundel-palacsintán porcukrot karamellizáló flambírozás? A füstben inkább nejlonfüggöny és viaszkos vászon korma dereng.“

2026. szeptember 25-ig

---

Szentendrei Képtár /// Vissza a jövőbe – Szentendre az 1920-as években

„Szentendre a 20. század elején átmeneti korszakot élt meg. A századforduló óta egyre intenzívebbé váló magyarosodás alapvetően megváltoztatta a város társadalmi és kulturális szerkezetét, majd az I. világháború, a Tanácsköztársaság és a trianoni békeszerződés traumái gazdasági és politikai bizonytalanságot hoztak. A korábban soknemzetiségű, de főként szerb vezetésű település ebben az időszakban kereste fejlődési lehetőségeit. Szentendre ekkor falusias hangulatú, kereskedő és kézműves hagyományokra épülő kisváros volt, azonban az 1920-as években induló folyamatok másfajta jövőkép felé terelték. (…) A mából visszatekintve a művésztelep törekvő felkarolása 1926-ban egy (képző)művészetre épülő városimázs létrehozásához teremtett alapot. A Vissza a jövőbe tárlat a szentendrei Régi Művésztelep megalakulásának százéves jubileumához kapcsolódóan a befogadó város társadalmának néhány közismert és kevésbé ismert szereplőjét, a település fejlesztésének dilemmáit, átalakulásának tendenciáit idézi meg, jórészt korabeli fotók által.”

2026. október 4-ig

---

PLACCC Fesztivál /// Mi marad egy rendszer után? – Köztéri művészeti alkotások politikai átmenetről és a
társadalmi újrakezdésről

A PLACCC Fesztivál idén négy külföldi művész alkotásainak mutatja be budapesti adaptációit, hazai
közreműködők segítségével:
Mehdi Dahkan (MA) marokkói és magyar táncosokkal közösen bemutatott KMs of Resistance
című koreográfiájáti és hangperformanszát; Wojciech Rybicki (PL) csepeli lakótelepek lakóival folytatott beszélgetésekből felépített koreográfiai ellen-térképét; Elisabetta Consonni (IT) részvételi performanszát;
Marcos Krivocapich (AR) Unreal State című projektjét, mely egy immerzív városi séta.

Művész mint Kurátor program keretében idén a Fuzzy Earth kollektíva meghívására Irene Lucas (AT) napenergia laboratóriuma és közösségi konyhája, a Pop Up Cantina Solar érkezik Budapestre.

A PLACCC 2021-ben indította el a Bubla Éva által kurált Sensing the City programsorozatát,
amelyben a résztvevő művészek kísérleti köztéri mikrointervenciókon keresztül reflektálnak a minket
körülvevő környezeti és ökológiai kihívásokra. A sorozat idei alkotásait nyílt, anonim pályázati felhívás
keretében választották ki.

A Placcc Fesztivál idei programjai nem próbálnak meg válaszokat találni arra, mi következik egy
megrendült rendszer után – inkább különböző léptékekben, a személyes tapasztalattól a kollektív
emlékezeten át az ökológiai rendszerekig vizsgálják, hogyan lehet együtt élni a változással.

2026. augusztus 30-tól szeptember 8-ig