Cenzúrázott tárlat, menekülő kurátorok: Kína Thaiföldig nyúló árnyéka
Három hete még Bangkokban ünnepelte a megnyitót a burmai Sai, aki feleségével együtt kurátora volt egy Thaiföld egyik vezető galériájában rendezett kiállításnak. Most azonban a házaspár már az Egyesült Királyságban van, ahol menedékjogot kértek. Tárlatukat – amely az autoriter rendszerek összefonódásáról szól – a kínai kormány felháborodása nyomán cenzúrázták.
A házaspár azt állítja, hogy a thai rendőrség kereste őket, bár a hatóságok ezt cáfolják. Jogvédők szerint az eset klasszikus példája annak, miként nyúlik túl egy diktatúra elnyomó gépezete a saját határain.
A július 26-án megnyílt kiállítás száműzetésben élő művészek munkáit hozta el Bangkokba Kínából, Oroszországból, Iránból és más országokból. Sai szerint már a megnyitó utáni napokban megjelentek a kínai nagykövetség emberei, rendszerint bangkoki városi tisztviselőkkel együtt.
A Constellation of Complicity: Visualising the Global Machine of Authoritarian Solidarity című tárlat célja hivatalos leírása szerint az volt, hogy bemutassa:
az autoriter hatalmak világszerte együttműködnek egymás elnyomó gyakorlatainak fenntartásában.
A kínai diplomaták azonban kifogást emeltek a tibeti, ujgur és hongkongi alkotók munkái ellen. Először a kiállítás teljes bezárását követelték, végül kompromisszum született: több érzékenynek ítélt művet és installációs elemet eltávolítottak.
filmjeinek vetítésére szolgáló televíziós képernyőket.
Feketével áthúzott neveket és országnevek szerepeltek a képleírásokban. Tibet, Hongkong és Hszincsiang eltűntek a feliratokról, a tibeti Tenzin Mingyur Paldron filmjei helyett pedig kikapcsolt monitorok álltak. Zászlók, könyvek és képeslapok szintén lekerültek a falakról.
Egy galériamunkatárs szerint az eset híre villámgyorsan terjedt az interneten, ami csak még több látogatót vonzott az elmúlt napokban a tárlatra. A központ vezetés egy belső e-mailben azzal indokolta a változtatásokat, hogy „figyelmeztették őket a Thaiföld és Kína közötti diplomáciai feszültség kockázatára”. A dokumentum szerint a kínai nagykövetség nyomását a thai külügy és Bangkok városvezetése közvetítette – utóbbi pedig a művészetiközpont legnagyobb támogatója.
A kínai nagykövetség válaszában azt állította, hogy a kiállítás „a tibeti, ujgur és hongkongi függetlenséget propagálja”, és üdvözölte a thaiföldi hatóságok „időben hozott intézkedéseit”. Szerintük a tárlat eltorzítja Kína politikáját, sérti a „nemzeti érdeket és méltóságot”, és a művészeti csere ürügyén politikai manipulációra törekszik. Arra azonban nem tértek ki, nyomást gyakoroltak-e a thaiföldi hatóságokra.
A kurátorok és a kiállítók tagadják a vádakat. Tenzin Mingyur Paldron szerint művei „a szívből jövő történeteket és a globális szolidaritás üzenetét” közvetítették. A hongkongi Clara Cheung hozzátette: műveiben nincs szó függetlenségi törekvésről, az alkotás a brit megfigyelési rendszert vizsgálta.
„Mi nem elszakadást hirdetünk, hanem szólásszabadságot, önrendelkezést, alapvető jogokat” – mondta Sai.
A kurátorházaspár két nappal a megnyitó után értesült arról, hogy rendőrök érdeklődnek utánuk a galériában. „Akkor döbbentünk rá, hogy el kell hagynunk az országot” – mondta Sai. Azonnal repülőjegyet foglaltak Londonba. „Csak perceink voltak csomagolni. A feleségem remegett, szinte semmit sem tudott összeszedni” – idézte a BBC.
Thaiföld országos rendőrségi szóvivője, Achayon Kraithong viszont tagadta, hogy tudomása lenne bármiféle rendőri akcióról: szerinte a vád túl általános ahhoz, hogy bizonyítani lehessen.
Sai és felesége 2021-ben menekült el Mianmarból a katonai puccs után. Sai apja, Lin Htut, a Shan állam volt miniszterelnöke és az Aung San Suu Kyi vezette Nemzeti Liga a Demokráciáért politikusa, akit korrupció vádjával börtönöztek be. Anyját házi őrizetben tartották, máig szoros megfigyelés alatt él. Sai régóta állítja, hogy apja politikai fogoly, és rendszeresen kampányol szabadon engedéséért.
Menekültként Bangkokot választották új otthonuknak, részben a nagy burmai közösség miatt, részben azért, mert Thaiföld szerintük kulcsszereplő lehet Mianmar stabilitásában. Most viszont már másként látják:
„Amikor egy idegen hatalom mondja meg, milyen művészetet lehet bemutatni, az aláássa a kulturális szuverenitást”
– fogalmazott Sai.
Alton liverpooli lord, a brit parlament Emberi Jogi Vegyes Bizottságának elnöke szerint az ügy jól mutatja, milyen messzire nyúlik Kína transznacionális elnyomási kampánya. „Egy másik ország kulturális intézményét rákényszeríteni a cenzúrára a szólásszabadság durva megsértése” – mondta.
A Human Rights Foundation „megfélemlítésnek” nevezte a történteket, Phil Robertson, thaiföldi jogvédő aktivista pedig elfogadhatatlannak tartotta, hogy Bangkok városvezetése asszisztált a kínai cenzúrához.
Később eltávolították róla a tibeti és ujgur zászlókat.
Kína thaiföldi fellépése egyre élesebb nemzetközi vitát kelt. 2015-ben például a svéd Gui Minhai, egy pekingi rezsimkritikus hongkongi könyvesbolt társalapítója Thaiföldön tűnt el, majd a szárazföldi Kínában került elő rendőri őrizetben. Idén év elején pedig legalább 40 ujgurt toloncoltak vissza Kínába Thaiföldről, a nemzetközi tiltakozás ellenére.
Mindez akkor történt, amikor Sai már a bangkoki kiállítást tervezte. A központ a kockázatok tudatában is belevágott – és most a cenzúra paradox módon csak felerősítette a tárlat visszhangját.
Sai és felesége azt tervezik, hogy a cenzúrázatlan verziót más országokban is bemutatják. „Mi csak lefektettük az alapokat.
A Kínai Kommunista Párt cenzúrája úgy hatott a tárlatot övező figyelemre, mint a műtrágya a termőföldre: burjánzásnak indította” – mondta.
